Írott és elektronikus média régen és ma

 Neuronok, mint logikai eszközök...Hogy 1943-ban a legtöbb ember azt sem tudta, hogyan kell ezt a mondatot érteni, abban biztos vagyok. Két amerikai kutató viszont jóval előrébb járt, mint mások, megkérdőjelezte a szokványos paradigmákat. Warren S. McCulloch és Walter H. Pitts 1943-ban neuronokon, mint logikai eszközökön végzett kísérleteket. Mindez a Tudomány című folyóirat 1988.februári számában közölt cikkből ( David W.Trank és John H.Hopfield:Kollektív számolás neuronszerű áramkörökben) derül ki.  De persze a tanulmány sok más érdekességet is elárul. Az 1960-as években a Kaliforniai Egyetemen már adaptív neuronokat és tanulni képes hálózatokat alkottak ( informatikusok: ugye, ismerős fogalmak ezek?). Csak összehasonlításképpen:Magyarországon ekkor kezdett lassú terjedésbe a televízió.... A cikk természetesen nemcsak történeti áttekintést, hanem önálló kutatási eredményeket is tartalmaz. Megtudjuk, mi a számítási energia, miért nőtt meg az érdeklődés az 1980-as években az " ide

 Éveken, évtizedeken át azt tanultuk, hogy a kificamodott bokát, és egyáltalán, minden szóba jöhető sportsérülést, a körülményekhez képest minél hamarabb jegelni kell, hogy elapadjon a duzzanat. Ez az orvosi vélemény az utóbbi években megváltozott. Mostanában inkább azt tanácsolják, ne jegeljék, és ne sokáig pihentessék a kificamodott végtagot, merthogy akkor az immunrendszer sejtjei kisebb hatásfokkal dolgoznak a gyógyuláson.  Vermes Nikolett cikke a csupasport.hu internetes portálon ( megtekintve 2023.április 6. 8 óra 15) azt tanácsolja, ne pihentessük túl sokáig a sérülést, hanem kezdjük meg minél előbb a mobilizációt, azaz a sérült szerv óvatos mozgatását, figyelembe véve természetesen a sérülés körülményeit, súlyosságát. Ajánljuk a cikket orvoosoknak, sportorvosoknak, iskolában gyermekekkel dolgozó védőnőknek, testnevelő tanároknak, szülőknek, és természetesen a legfőbb érinteteknek:a sportolóknak. Mindenkinek. Ez egy teljesen új szemléletet mutató, igazi paradigmaváltó cikk. 

 Azt már régóta tudták az orvosok,hogy a csecsemők egy része hallássérülten jön világra. De hogyan lehet megállapítani egy két napja született csecsemő esetében,hogy jól hall-e?Hogyan lehet ezt ilyen kis gyerek esetében mérni? Vajon mi lehet az a hang,amire minden csecsemő ugyanúgy reagál?-tették fel a kérdést sokáig hibásan az orvosok. Az Élet és Tudomány című folyóirat 1979/5.számának 158.oldalán olvashatjuk a megoldást. Egy angol doktornő ugyanis rájött,hogy rossz a kérdés. Nincs olyan külső hang,amelyre minden csecsemő egyformán reagál. Viszont minden csecsemőnek vannak emlékei az anyaméhről.Azaz:új paradigma kell! Innentől már egyszerű volt:felvették a terhesség alatt a méh hangjait,majd születés után két nappal lejátszották a csecsemőnek. Az egészséges hallású babák boldogan nevetgéltek. 2 ezreléküknél viszont az új módszer kimutatta a halláskárosodást.