Írott és elektronikus média régen és ma

 Nyugat- Európában és az USA-ban már az 1970-es évek végén érezték, hogy  a megváltozott, a harmadik szetkrora alapuló gazdaságnak újfajta kommunikációs eszközökre van szüksége. A legelképesztőbb öteletek születtek- ám ezen öteletekből valami részlet, valahogyan máshogyan mégiscsak megvalósult.  Az IPM (a korszak egyik legnépszerűbb tudományos-ismerettterjesztő havilapja) 1978/2. számában mutatta be az NSZK-ban már használatos úgynevezett levéltelefont. Egy postaládához és telefonkészülékhez megtévesztésig hasonló készülékbe bele kellett helyezni a levelet, ahol is egy nyomtató kinyomtatta, majd telefonvonalon kerestl elküldte a címzett postahitalnak. Ott szépen beborítékolták a levelet hagymányos módon, majd a postás kivitte a címzettnek. Ma már nevetünk ezen, de ne felejtsük el, 1978-ban járunk. A távközlésnek, információtovábbításnak ez a módja nem terjedt el, de mint technikatörténeti érdekesség, mindenképpen figyelmet éredmel. 

 Méghozzá a Szonett-a tóban tükröződve című Somlyó György-versről van szó,mely az Új Írás c.folyóirat 1978/6.számában jelent meg. Már Arisztotelész óta tudjuk,hogy a műalkotás egyfajta visszatükrözése a valóságnak. Mégis,kevesen foglalkoztak azzal a problémával:hogyan hat az alkotóművészre az,ha valami visszatükrözi őt?Milyen lélektani változásokat idéz elő,ha valaki azzal keresi a kenyerét,hogy visszatükröz? Somlyó György válasza erre a kérdésre pozitív,ő láthatólag élvezi ezt a valóság-imitátori tevékenységet,élvezi azt,hogy ír a napsugárról,a víztükörről,a törött nádszálakról,a köveket bevonó zöld moszatokról. Az,hogy szerkeszthet,hogy valóság-elemekből szonettet állíthat össze,külön is inspirálja.  Nem minden író,költő élvezte ezt ennyire. Valahol ez (is) az irodalom tragédiája.

 Ratkó József:Üzenek lovat című verse 1978-ban jelent meg az Életünk című folyóirat 1978/2.számában. Nem aratott túlzottan nagy feltűnést,pedig eléggé egyedi motívumokkal találkozhatunk a műben. Csakhogy a korabeli hatalom-a Kádár-korszak és az aczéli három T kultúrpolitika-sem Ratkó Józsefet,sem emberundort és depressziót kifejező verseit nem kedvelte különösebben,bár tehetségét elismerték. Ratkó a "tűrt" kategóriába tartozott. A vers első része a világtól és az emberektől való undornak kifejezése. Már-már szürreális mértékben támadja a világ a lírai ént:az emberek szeme beleesik a költő levesébe,a verseit darabokra tépik,folytonos hazudozást várnak el tőle,a vers "homlokát malom alá törik". A társadalom és különösen a hatalom nem fogadja be a lírai ént. Ezért nem marad más választás,mint a természet őszinteségébe,szépségébe menekülni-azért jön a ló,hogy a költőt elvigye a legközelebbi fűszálig. A természet lesz a költő menedéke.  Jómagam Ratkó József egyik legjobb

 Kezd kialakulni a magyar irodalom történetiségében egy Kosztolányi-Ottlik, Pilinszky-Esterházy, Nádas vonal.Akiket az ő irodalomfelfogásuk érdekel, annak érdemes elolvasni a Vigilia folyóirat 1978/5. számában megjelent esszét, melyet Ottlik Géza írt, címe pedig: Kosztolányi novelláiról.  Ottlik ( aki elsősorban az Esti Kornél-novellákból indul ki) kiemeli, hogy minden egyes újraolvasáskor egyre többet és többet kapunk Kosztolányiból. Találóan fogalmaz Ottlik: " horzsolgat bennünket" Kosztolányi elbeszélő művészete. Ottlik hangsúlyozza az életrajziságot, Szabadka szerepét, próbálja alkalmazni az "érzet" szót a Kosztolányi-novellák által keltett hatásra. Álombeliség és valóság együttélélse, valami újfajta romantika,mérhetetlen valóság, a boldogtalanság vállalása, paradox módon úgy, hogy boldogságáról vall. A létezés minden percét megéli, olykor élvezi, a Kosztolányi-próza pedig éppen olyan öncélú, mint a költészet.  Egy irodalmi nagyság írt esszét egy másik irodalmi

 Kezembe került a Magyar Sakkélet című folyóirat 1978.évi évfolyama. Avilágranglista TOP 50-ben 5 magyar foglalta el megérdemelt helyét: Portisch Lajos, Ribli Zoltán,Adorján András,Sax Gyula, Pintér József. Ebben az évben tehát (amikor nem mellesleg, a magyar válogatott nyerte a sakkolimpiát Buenos Airesben), szóval, 1978-ban  a férfiak világranglistáján a világélvonal10 százalékát Magyarország adta!! Mögöttük pedig olyan magyarok sakkozók álltak, mint Szabó László, Lukács Péter, Grószpéter Attila, Csom István, Faragó Iván, Vadász László,Lengyel Levente, Bilek István, és elnézést mindenkitől, akit kihagytam.  Az a helyzet, hogy 1978-ban Magyarország két olimpiai csapatot is simán ki tudott volna állítani, és egyik sem a mezőny második felében végzett volna!!  Ilyen magas színvonalú volt az 1970-es-1980-as években a magyar sakk! Ma sem rossz, de azért ettől az állapottól elég messze van...

 Az Élet és Tudomány c.folyóirat 1978/24.számában,a 759-761.oldalon olvashatjuk P.Mirtse Márta és dr.Flam Zsuzsa Az önzetlenségről c.cikkét. A Szerzők kitűnően összefoglalják az altruizmussal kapcsolatos,akkoriban frissnek számító szociálpszichológiai kutatások eredményeit. A kutatások három fő irányban keresik az altruizmus eredetét. 1.Csereelmélet.Eszerint az az ember,aki gyakran kap életében elismerést,jutalmat,késztetést érez arra,hogy visszaadja azt. Aki viszont sokat ad másoknak,az sokat is akar másoktól kapni.(Véleményem az,hogy ez tkp.az altruizmus üzleties magyarázata,jellemzően amerikai kutatók munkásságán alapul).  2.Társadalmi és műveltségi felfogás. Az emberek(és az intelligensebb állatok)tudják,hogy közösségeik csak akkor maradhatnak fenn,ha a tagok segítenek egymáson. Szerzők példának hozzák az éhező társaikon segítő csimpánzokat. Eszerint-recenzens legalábbis így értelmezi-az önzetlenség egyfajta intellektuális aktus:én segítek rajtad,mert a közösségnek erre van szükség

 A jégbarlangok a természet legcsodálatosabb képződményei közé tartoznak. Az Élet és Tudomány (ÉT) folyóirat 1978/24.száma(751-754.o) Dr.Kessler Hubert tollából közöl kitűnő cikket az egyik ausztriai jégbarlangról. Az írás címe:Jéghegyek a föld alatt.A cikk a Salzburg tartománybeli Werfen község közelében,a Tennen-Gebirge hegységben található tüneményes földrajzi képződményt veszi szemügyre. Megtudhatjuk,milyen általános elméleteket dolgoztak ki földrajztudósok a jégbarlangok keletkezéséről,s hogy egyes nagy tudósaink miért tartották helytelennek a "jégbarlang"elnevezést. Dr.Kessler Hubert részletesen leírja a barlang feltárának históriáját,középpontban a tragikusan fiatalon,az első világháború frontjain elhunyt Alexander Mörkkel. Cikkének végén pedig leírja,hogyan keletkezett a tudomány mai állása szerint az Eisriesenwelt névre keresztelt jégbarlang. A cikk vizuális fénypontja pedig az az öt,rendkívül reprezentatív fotó,mely a jég és az ember viszonyát ábrázolja. Tudósok és

 Az Élet és Tudomány ( továbbiakban ÉT) folyóirat 1978/2. számában jelent meg Dr. Kapronczay Károly: Linné, az orvos című ,kitűnő és inspiráló írása. Ebben felvázolja a nagy svéd természettudósnak, az élőlény-rendszertan megalapítójának pályafutását, kiemelve azt, hogy Linné nemcsak a növények és állatok, hanem az ember biológiáját is nagy érdeklődéssel tanulmányozta. Magyarán: orvos is volt. A 18.században növénytan és orvostudomány még nem különült el egymástól ( gyógynövények), de azért már kialakulóban volt egy autonóm orvostudomány. Linnének jó tanítómestere volt:az a Boerhaave professzor, aki először alkalmazott kórházában hőmérőt, aki először kérdezte ki a beteget állapota felől.  Linné aztán egytemi tanár lett, de nem a természettudományi, hanem az orvoskaron. Tanított diagnosztikát, kórélettant, dietetikát, gyógyszertant, és még ki tudja, mit ( milyen jó lenne a mai egyetemeken ilyen sokoldalú tanár- a recenzens megjegyzése). Igazi polihisztor volt, s egészen magasra vitte, a

 Plohn József az 1890-es években fényképészkedett az Alföld déli részén, Hódmezővásárhelyen. Mivel a lakosságot nem érdekelte a dolog-akkoriban még nem a mediatizált társadalom korát éltük-,festőművész barátai tanácsára néprajzi tárgyú fotókat készített,kb.háromezret. Az akkoriban már működő Magyar Néprajzi Múzeumnak akarta eladni ezeket. Mint az Élet és Tudomány c.folyóirat 1978/24. számában megjelent cikkből kiderül (Dr.Dömötör János:Plohn József.Néprajzunk elfelejtett hódmezővásárhelyi fényképésze),háromszor utasították el. 1. Először a fényképész származása miatt,ami már a 19.században is problémát jelentett...2. Másodszor:Az igazgató nem hitte el,hogy Vásárhelyen ennyi néprajzi tárgyú felvételt lehet keszíteni 3. Mivel festőművészek javaslatára készítette ezeket a képeket,jogdíjprobléma merülhet fel. Hiába ajánlotta Móra Ferenc,hiába fogadta 1923-ban maga Horthy Miklós kormányzó,és tett ígéretet,mégsem vette meg a múzeum a képeket.Plohn József magányosan,betegen halt meg. Pedig-s

A Kortárs folyóirat a 20.századi értelmiség egyik kedvence volt. 20-22 000 példányban havonta megjelenő kulturális médiatermék,melyet általában már a megjelenés napján szétkapkodtak. Nem is csoda. Az 1978.januári számban például olyan nevek publikáltak,mint Csorba Győző,Eörsi István,Galgóczi Erzsébet,Garai Gábor,Illyés Gyula,Károly Amy,Pándi Pál,Tandori Dezső és még sokan mások. Azt hiszem,ilyen szerzőgárdát minden mai magyar írott és elektronikus médiaorgánum elfogadna. Károly Amy Vers és napló c.műve még ez igen színvonalas lapszámnak is igazi ékessége. Első olvasásra egymás mellé lazán vázolt gondolatok halmaza,valójában nagyon is tudatosan szerkesztett remekmű. A keretet Juszti néni arca,egy bizonyos Evelyn önéletrajza, valamint Móricz Zsigmond szobra alkotják. Ebbe a keretbe pedig,mint egy modern tájkép,beleírva nagyon komoly gondolatok életről,halálról,magányról. Versötletek és szinte kész nyolcsoros.Idézetek Emily Dickinsontól és Weöres Sándortól. Mindegyik "szösszenet&

Ritka pillanat volt a modern Kína történetében, amikor Mao Ce-tung, akár csak taktikai okokból, elismerte, hogy valamihez nem ért. Kína elsőszámú szellemi és katonai és gazdasági és mindenféle vezetője ( amúgy: a 20.századi történelem egyik megalomániás diktátora) 1962-ben, az úgynevezett hétezres pártkonferencián gyakorolt önkritikát. Ideje is volt, hiszen be kellett látni, hogy az úgynevezett " nagy ugrás" politikája csődöt mondott. Az emberek éheztek és falevelet meg füvet ettek, az utak teli voltak banditával, az ipari termelés stagnált, sok esetben azért, mert nem volt már hadra fogható munkás, aki a nyersanyagot kibányássza. Szóval, ebben a helyzetben Mao elmondja a párttársaknak-elvtársaknak, hogy ő bizony keveset ért a mezőgazdasághoz, az iparhoz, kereskedelemhez pedig egyáltalán semmit. Miért lett Mao hirtelen ennyire önkritikus? Azért, hogy ne kizáróla az ő nyakába varrják a sokadik éhínséget. Hanem osztozzanak a felelősségben az alsőrenddű vezetők is. A kínai

A katolikusok szeretnek mindenről és mindenkiről megemlékezni. Miért pont Charlie Chaplint hagynák ki? A Documentation Catholique francia katolikus szemle 1978.február 5-i számában olvasható egy megemlékezés, melyet Marseille püspöke írt, a nagy brit-amerikai filmásztárról. Szerző ebben a cikkben már-már szentté avatja Charlie Chaplint, aki kétségkívül emblematikus alakja nemcsak a filmgyártásnak, de a 20. század egész kulturális életének. Filmjeiben a kisember, a világ zátonyai között evickélő kispolgárt és prolit ábrázolja empátiával. Ugyanakkor azt sem kellene elfelejteni, hogy ez a bohókás kis ember egyike volt a szovjet titkosszolgálat fizetett " munkatársainak", nagy békeharcos, örök baloldali, ezzel pedig saját mítoszát folyton romboló. Charlie Chaplin, mint oly sok ember a 20. században, ellentmondásos életet élt. Hogy ezeket az ellenmondásokat sikerül-e valaha is feloldani, azt még nem tudjuk. De Chaplin nem volt szent, ó, nem.