Írott és elektronikus média régen és ma

 Ritkaság, hogy egy repüléstörténettel foglalkozó ismeretterjesztő cikk élénk irodalmi stílusban, civil Olvasók számára is élvezetesen íródjon. Barta Endre:Pápai élmények. Egy repülőgép története napjainkig című írása az Aranysas folyóriat 2021/7. számában jelent meg. Egy MiG-23F repülőgép magyarországi "karrierjét" írja le, mégpedig a repülő szemszögéből, egyes szám első személyben mesélve. Megtudjuk, hogyan került Magyarországra a szovjet repülőgép 1979-ben, miért csúszott egy évvel a határidő, hogyan nézett ki kívülről ez a remek repülőgép, miért került a gép a 47.vadászrepülő ezredhez. Megtudjuk, hogy 134 órát volt levegőben a gép 1982-ben, ez volt a csúcs. Olvashatunk arról, mekkora balhé kerekedett abból, hogy századjelvényeket festettek a gép orrára.  Valóban a plovdivi ( Bulgária) rosszul sikerült ipari javítás volt az oka, hogy a pilóták nagy része nem szeretett ezzel a típussal repülni? Mindenesetre a félelmeknek volt alapjuk, 1990-ben három pilóta vesztette életét

 Az Obsitos c.folyóirat(a Honvédelmi Minisztérium lapja) I.évfolyama 1.számának 31.oldalán rövid,ámde kitűnő tudósítás olvasható egy megemlékezésről.A megemlékezést Budapesten rendezte a Repülő és Légvédelmi Tagozat valamint a Tiszta Égbolt Bajtársi Egyesület(TÉBE). Az Örs vezér téren a magyar katonai repülés legnagyobb alakjaira emlékeztek. Petróczy István századosra,az első magyar katonai repülőre,aztán a második világháború ászaira:Szentgyörgyi Dezsőre,Debrődy Györgyre,Tóth Lajosra,Molnár Lászlóra. Nekem nagyon furcsa érzésem támadt a tudósítás olvasásakor. Ugyanis a fent említettek közül egyik nevet sem  ismertem.Meggyőződésem,hogy ezzel nem vagyok egyedül. A magyar történelmi emlékezetből és a történelemoktatásból,politikai okok miatt,kimaradtak a jó magyar katonák. Ezt a hiányosságot pótolni kellene. Napjainkban,a ki tudja,hányadik oktatási reform időszakában,itt lenne az alkalom,hogy legalább nevük említése szintjén megemlékezzünk a magyar katonákról,hősökről.