Írott és elektronikus média régen és ma

 A Földgömb folyóirat 2021.november-decemberi számában jelent meg Szigeti Ferenc:Varasd és Győr-barokk ego vs.modern építészet című írása. Ha röviden össze akarnám foglalni a tartalmát,annyit mondanék:a rendkívül színvonalas,gondolatébresztő cikk azt a problémát taglalja,építsük-e újjá történelmi városainkat,vagy őrizzük meg építészeti kincseit változatlan formában? Jómagam kissé tendenciózusnak éreztem azt,hogy a győri Kisfaludy Színház építészeti anomáliái is belekerültek a cikkbe. Ez a színházépület ugyanis se nem barokk,se nem műemlék,hanem a kádári szocializmus építészetének egyik alkotása,szinte természetesnek vehetjük,hogy ma már korszerűtlennek számít. A helyi lakosság egy része viszont megszokta,ragaszkodik hozzá. Ebben semmi rossz nincs:a "mi szép?" kérdését a hagyományok mindig és mindenhol befolyásolták. Ettől eltekintve a cikket nagyon jónak találom,ajánlom olvasásra építészeknek,várostervezőknek. 

 Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1.számában jelent meg Páskándi Géza:Az összhang hiánya című írása,mely része volt egy,a modern magyar drámáról és színházról szóló,az 1976.évi Debreceni Irodalmi Napokon lezajlott disputának. Néhány fő gondolat Páskándi írásából-egy részük,sajnos,még manapság,a 21.században is aktuális:A kritikusok az abszurd filozófián alapuló dráma hiányát kérik számon a drámaírókon.Nem lehet a magyar drámát összehasonlítani a nyugat-európaival,mert más talajból táplálkoznak. A történelmi dráma a történelem megismerésének eszköze,nem pedig történelem ürügyén előadott mindenféle gondolatok halmaza. A magyar drámaírásban igenis jelen van a groteszk,pl. Örkény,Csurka,Szakonyi műveiben,sőt,ez a vonulat már Csokonai,Vörösmarty óta ott van a magyar drámában. A színházak le vannak maradva a Szerzők mögött,történelmi tablókat adnak elő századeleji deklamáló-szavaló stílusban.  Legfontosabb feladat a szerzők és színházak közötti összhang újbóli megteremtése len

 A Magyar Narancs hetilap 2021.január 21-i számában jelent meg egy szenzációsan jó színikritika Puskás Panni tollából. Címe:A történelem mellékszereplői. Az írás Radu Afrim rendező Grand Hotel Retromadár illetve az előadás előzményeként felfogható Retromadár blokknak csapódik és a forró aszfaltra zuhan című produkcióját értékelte. Méghozzá nagyon jól,feltéve ugyanazt a kérdést,amit a rendező:mi,egyszerű emberek,a történelem mellékszereplői,mikor számolunk le a diktatorikus politikai rendszer emlékével,a huszadik századi múlttal?Nehezebb megszabadulni egy tapétától,mint tudomásul venni,hogy az ország vezetőjét mostantól nem XY-nak,hanem NZ-nek hívják. Érzelmileg manipulált társadalomban élünk,az elengedés pszichológia attitűdje még nem alakult ki. Mint egy búvópatak,időről időre visszatérnek a már-már elfeledett múlt bizonyos elemei.Nem tudunk csak úgy szakítani a múlttal. Miután elolvastam a Magyar Narancsban megjelent kitűnő kritikát,megnéztem az előadást online,a Tompa Miklós társula

 Ha valaki Berlinbe utazik,akár személyes ügyben,akár üzlet vagy tanulmányok netán tudományos konferencia miatt,és beszéli a német nyelvet,feltétlenül olvassa el a Deutschland magazin 2003.december-2004.januári számát!Ebben egész cikksorozatot közölnek Berlinről. Megismerhetjük a város történelmét,egészen onnan,hogy 1486-ban a Hohenzollern család székhelye lett. Olvashatjuk a város akkori (2003) polgármesterének kalauzát,nagyon szép fényképekben gyönyörködhetünk,megismerhetjük felsőoktatási szakemberek,üzletemberek véleményét erről a nagyon szép városról. Különösen ajánlom az érdeklődő Olvasó figyelmébe Helmuth Karasek négy részből álló cikkét,mely az új Berlinről,a történelmi Berlinről,a fiatal Berlinről,a színházak és múzeumok városáról,valamint a poliglott-azaz soknyelvű-Berlinről szól. Nagyon tanulságos,korszerű,utazásra kedvet teremtő cikkek ezek,mindenkinek szívből ajánlom,aki bármilyen szinten foglalkozik Németországgal.

 A zenekariárok-süllyedő a színház szerves része, enélkül semmilyen zenei darabot nem tud előadni a társulat. Építése nagyon speciális építészeti-műszaki probléma, egyáltalán nem könnyű, műszaki szempontok mellett tekintettel kell lenni az esztétikai és akusztikai szempontokra is- utóbbira főleg.  A Színpad folyóirat 2021.decemberi számának 25-28. oldalán rövid összefoglaló, rajzokkal is "illusztrált" cikk olvasható arról, hogyan tervezte meg és építette meg egy cég a Tóth József Színház és Vigadó zenekariárok-süllyedőjét. Nem volt lehetőség egyeztetni a fővállalkozóval, csak a terület volt kijelölve, ott sem egyeztek a pontos méretek a tervekkel. 3D szkenneléses eljárással terveztek, spiraliftet használtak, a gyártás során pedig az ingyenes eDrawings programot vették segítségül.Végül határidőre elkészült a létesítmény.  A kitűnő cikkről mindösszesen két dolog jutott eszembe 1. Még sohasem hallottam a Színpad című folyóiratról, remekül "összeismerkedtünk" 2. Az épít

 A HVG közéleti,gazdasági és kulturális hetilap 2022.április 28-i (2022/17) számának 50-52.oldalán Kettős látás címmel cikket olvashatunk Szentgyörgyi Rita tollából. A cikk Urbán András:A trianoni csata című színházi rendezéséről szól. Egy,a rendezővel készült interjú mellett keretes írásokban bemutatja magát az előadást,szól Urbán András rendhagyóan fiatalon,mindössze 17 évesen elkezdett pályafutásáról.A szabadkai rendező kifejti nézeteit kultúra és provokáció viszonyáról,a trianoni béke és nemzeti identitás kapcsolatáról,s arról,mennyire káros,hogy a politika megpróbálja kisajátítani az egyéni identitás összetevőit. Nagyon örültem ennek az írásnak. Azért is,mert mostanában mindenféle önjelölt kanonizálóemberek próbálnak dolgokat mondani történelemről,politikáról,identitásról-és jólesett megtudnom,hogy Urbán András nem tartozik ezek közé. Szabad ember,aki szabad gondolkodásra biztat másokat is. Nagyon tetszett humanista megközelítése is:a kérdéses történelmi szempontok helyett az embe

 A Magyar Teátrum folyóirat 2020.decemberi számaban olvashatunk interjút Csiszár Imre Kossuth-díjas rendezővel. Az interjút Seres Gerda,a kultura.hu munkatársa készítette. Két,számomra nagyon rokonszenves megszólalása is van a kitűnő rendezőnek.1.Szerinte nem elég,ha a színházi előadás pusztán kérdéseket tesz fel. El kell,hogy gondolkodtassa a nézőt,és bizonyos esetekben válaszokat is kell,hogy adjon.2.Csiszár nem szeret vígjátékokat,bohózatokat rendezni. Komoly műveket vállal,amiben megmutatkozhat az az áldozat,amit a színész és a produkció többi munkatársa beletett az előadásba. Nagyon szimpatikus,értékközpontú hozzáállás ez. Ma,amikor egyes rendezők csak a média-közpotúságot tartják értéknek,jólesett ilyen okos,klasszikus szellemű megnyilatkozást olvasni. 

 A Magyar Teátrum című színházi tematikájú folyóirat 2020.októberi számának 24.oldalán remek kritikát olvashatunk a Mikó Csaba-Závada Péter szerzőpáros által írt Sándor Mátyás című musicalról és annak dunaújvárosi premierjéről. Megtudjuk,hogy Jules Verne-mert az ő regényéből készült a zenés színházi mű-nem konkrét személyről mintázta magyar hősét,hanem az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tipikus karakterét kívánta ábrázolni általa. Mit is mondhatunk:a kísérlet igencsak remekül sikerült. A musical szerzői aztán elmondják,milyen elvek szerint alakították a darab zenei-és szövegvilágát. Szerintük azért kellett ebbe a darabba sok modern zene,mert Sándor Mátyás egy klasszikus-romantikus figura,ezt kellett ellenpontozni egy mai,modern zenével. Megtudjuk a cikkből azt is,milyen meglepetés várta Őze Áron igazgatót a premier után.  A kitűnő,mértéktartó ugyanakkor figyelmet és érdeklődést ébresztő írás elolvasása után nekem az jutott eszembe,miért tudott egy 19.szazadi francia regényíró en

 Elég nehéz dolga van ma annak a magyartanárnak,aki Petőfit akarja közel hozni a 21.század középiskolásainak szívéhez. A mai srácokat a korszellem arra tanítja,hogy kizárólag a mában éljenek,arról,ami a születésük előtt volt,ne is vegyenek tudomást. A közösségi média,sajnos,felerősíti bennük ezt a hozzáállást. A Magyar Teátrum 2020.decemberi számának 21.oldalán olvastam egy kitűnő ismertetőt(promót? nem baj!) a Mindörökké Júlia című darabról. A Szendrey Júlia életéről készült dokumentarista(Júlia és Petőfi Sándor levelezésén alapuló) színművet Sopronban mutatták be,Molnár Anikó és Papp Attila főszereplésével. Ennek az előadásnak készült el a televíziós változata.Azt gondolom,érdemes lenne ezt megmutatni középiskolásoknak. Minden tankönyvnél és digitális tananyagnál többet mond. Talán közelebb hozza Petőfi költészetét is a mai fiatalok szívéhez.  Mindenesetre a Magyar Teátrum cikke kitűnő,a kapcsolódó fotók pedig szenzációsak,érdemes lett volna feltüntetni a Szerző és a fotós nevét...

Nagyon jó cikk jelent meg a Magyar Teátrum című színházi témájú folyóirat 2021.júniusi számában a Puskás-musicalról,Tölgyesi Tibor tollából. Kifejezetten örülök annak,hogy a darab több szereplője is megnyilatkozik,így aztán az Olvasó több nézőpontból is megismerkedik a darabbal,a történettel,az egyes szereplőkkel. Mégis,mint az Aranycsapat régi rajongója,egy-két gondolattal szeretném kiegészíteni a cikket. 1. Farkas Mihály,a Rákosi-korszak rettegett négyesfogatának egyik tagja,nemcsak próbálkozott (aki olvassa Tölgyesi Tibor írását,érti mire gondolok).Bizony,volt két játékos,aki igent mondott a "megtisztelő felkérésre",és besúgóvá lett. Ez nagyon szörnyű dolog,nem is akarok erről többet írni. 2. Puskás attól is nagy volt,hogy extraklasszisok vették körül. Bozsik a kor talán legjobb középpályása volt,Lantos kora legnagyobb balhátvédje,aki szabadrúgásoknál,szögleteknél-mármint az ellenfél kapuja előtt,úgy gondolom-bevethető volt,Kocsis Sándor szórta a gólokat,sokat fejjel. Az A

 Amint a Magyar Teátrum folyóirat 2021.júniusi számában hírül adta (5.oldal),Szentesen megkezdi működését a Tóth József Színház. A tudósítás a lényeget tartalmazza,csak éppen rosszul lett megírva. Egy ilyen témának szerintem nem az 5.oldalon,hanem a címoldalon a helye. Manapság új színház,Magyarországon,szerintem ez szenzáció. Aztán:jó lenne tudni ki (volt) az a Tóth József. A tudósításhoz csatolt fotó borzalmas:két öltönyös,szájmaszkos férfi valamit aláír. A képaláirásban benne hagyták azt,hogy "Képaláírás"!!! Szóval,a hír jó,szerintem mindenki örül neki,de az újságcikk lehetett volna kissé magasabb színvonalú. 

 Ha egy mai magyar történésztől megkérdezném:tudja-e,ki volt Ottrubay Melinda,valószínűleg nem tudná. Van a magyar történeti tudásban egy lyuk:színház-és drámatörténetünk ismerete. A huszadik századi történelem ismertetésekor,tanításakor hajlamosak vagyunk elfelejteni kitűnő színművészeinket,táncosainkat. Éppen ezért olvasom nagy örömmel az olyan írásokat,mint Balázs-Piri Krisztina:A herceg & a táncosnő című műve,amely a Nők Lapja 2020/37. számában jelent meg. Herceg Esterházy Pál,az ekkoriban már ötven felé járó dúsgazdag örökös és Ottrubay Melinda prímabalerina 1946-ban esküdött egymásnak örök hűséget.  Aztán,mint a cikkből is kiderül,közbeszólt a rettenetes történelem. Esterházyt letartóztatták,Melinda asszony sehol nem kapott állást,bujkált. Tönkrement az egészsége. Esterházy herceg a forradalom alatt szabadul(kicsit pontosabban:forradalmárok szabadítják ki),és a pár,immár együtt,Zürichbe disszidál,ahol is 1989-ig élnek,Pál herceg haláláig.  Nagyon jó volt olvasni ezt a kitűnő,

 Van a médiában egy általános meggyőződés, miszerint a nézők- színházra, filmre, sporteseményre vonatkozik ez- imádnak bepillantani a kulisszák mögé. Ennek a kulissza-mögé-bepillantós tartalomszolgáltatásnak számtalan formája, típusa alakult ki az évtizedek során, s ha nem is özönlenek a nézők az efféle tartalmakra, mindig van egy réteg, amely fogékony az efféle kukucskálásra. Hogyan öltöznek a színészek, mit csinál a színésznő a forgatáson,mivel tölti a valóságshow-sztár a szabadidejét, stb. Mivel a kulisszák mögé való betekintés mára külön "iparággá" lett, éppen ezért eseténként már unalmassá is vált.  Csakhogy:vannak olyan újságírók, médiaszakemberek, akik minden unalmas pörköltöt finom vacsorává képesek alakítani. Közéjük tartozik Sárosi Zoltán fotós, Matis Edit/Dodi styling és Nádasi Eszter újságíró. Ők a Nők Lapja Évszakok 2020.tavaszi számában bújtak a kulisszák mögé, hogy párokba állítsanak színházi egyéniségeket: Stohl Andrást Pajer Zsófia sminkessel, Ónodi Eszter sz

 A Pesti Napló a 19.század egyik legnépszerűbb magyarországi sajtóterméke volt. A lap 1850.október 1-i számának 3. oldalán olvashatjuk,hogyan mentette meg Sobri Jóska-halála után is- a kolozsvári német színházat. Persze,a cenzúra miatt nem lehetett mindent leírni,dehát azért történész az ember,hogy összerakja a mozaikdarabkákból a valóságot. 1850. A szabadságharc leverése után vagyunk,alig több,mint két évvel. Az önkényuralom szigorúan korlátozza a magyar nyelvű kulturális intézményeket. A hatalom nem támogatja magyar nyelvű színházak műkődését. Kolozsvárott is csak német nyelvű színházat engedélyeznek. Csakhogy a város túlnyomórészt magyar polgárságát ez nem különösebben érdekli. Az előadások jóformán üres nézőtér előtt zajlanak. Frieze,a német igazgató teljesen kétségbe van esve. Színháza a csőd szélén áll. Ekkor támad egy ötlete. Magyar darabot játszik. A cikk nem írja,mit szólt ehhez a cenzúra,azt gyanítom,nem örült neki. Hogy ne legyen annyira feltűnő,egy-ahogy a cikk írja-"z

 A kormany.hu oldalon jelent meg azoknak az intézkedéseknek a listája,amelyek akkor lépnek életbe,ha Magyarországon sikerült 4 millió embert beoltani (az origo.hu,a legnagyobb magyar internetes média is közli ezt a listát). Ezek között szerepel,hogy ha elértük a 4 millió beoltottat,akkor védettségi igazolvánnyal látogathatók lesznek a könyvtárak,színházak,mozik. Úgyhogy most csak ülök,és várom,hogy megérkezzen a védettségi igazolvány. Remélem,a héten megkapom. Amúgy meg azt gondolom,hogy mindenki oltassa be magát. Ugyanis COVID-világjárvány van. Valamilyen ellenanyagnak lenni kell a szervezetben,mert ha nincs,az ember túl nagy kockázatnak teszi ki a szervezetét. Nekem ez a véleményem. Nem vagyok orvos,de azért a józan eszem megvan. Jobb az oltás,mint a vírus.

 Miután a magyar színházi élet az utóbbi időben erősen ízléstelenné vált, örömmel olvastam itt: https://magyarnemzet.hu/kultura/megkezdte-mukodeset-a-tortenelmi-vandorszinhaz-8666055/ hogy létezik másféle színház is. Olyan ,amelyik történelemről, a nemzet és Európa múltjáról, létező emberi sorsokról és kereszténységről szól, amelyik valódi konfliktusokat mutat be, amely tanítani, nem pedig pusztán szórakoztatóipari szemlélettel röhögtetni akar. Jómagam sok sikert kívánok a színházat működtető alapítványnak, s kívánom, hogy a szellemi értékeken túl üzletileg is legyen sikeres a társulat.  Merthogy kárpáti kis hazánkban, főleg Budapesten, az utóbbi időkben nagyítóval kell keresni a színvonalas és egyben jó ízlésre is valló színpadi produkciókat. A vidéki színházakban más a helyzet, ott még van becsülete a magaskultúrának. Legalábbis úgy hiszem.  Azt is remélem, hogy a média rendszeresen hírt ad a színház tevékenységéről. Nem pedig csak a megalakulásáról.  A mediaszemle.blogspot.com ebben

Előrebocsátom:nem szeretem azt a politikai irányvonalat, melynek, mint sajtótermék, a Magyar Nemzet teret ad. Mégis, mivel független sajtószemle- oldal vagyunk, szemlézem ezt is. Már csak a történeti teljesség és hitelesség kedvéért is. A Magyar Nemzet 2018.január 26-i száma elsősorban is karaktergyilkossággal foglalkozik ( választás, 2018...). Németh Szilárd fideszes országgyűlési képviselőről akarják bebizonyítani, hogy paranoiás. Merthogy nem akar a nemzetbiztonsági bizottságba engedni olyanokat, akik nem odavalók. De odaszólnak Orbán Viktornak is, méghozzá Soros György, aki szerint Orbán ott rontotta el a dolgokat, hogy engedte meggazdagodni az apját. Amúgy, a töretlen és olykor a tárgyilagosságot mellőző ellenzékiségen kívül akadnak értékes cikkek, olvasmányok a lapban. Nagyon tetszik Havasi Zsolt írása az új labdarúgó-szövetségi kapitány, a belga Georges Leekens sajtótájékoztatójáról. Vagy ott van Makrai Sonja írása a MITEM színházi találkozóról. Tehát tehetéséges, ambíciózus új

Az Ellenfény kortárs tánc- és színházművészetről szóló folyóirat. Érdemesebb a régi számokat is fellapozni, sokat megtudhatunk a magyar színház, mint olyan, azonkívül  színészeink, táncosaink hajdani szerepiről, és azok kritikai visszhangjáról. A 2009/12. szám alcíme: Színház a jövőnek. Nem gyermekelőadások kritikáit olvashatjuk, inkább fordítva: az a kérdés, hogyan nőnek bele fiataljaink a felnőtt színházi kultúrába. Ebből a szempontból legérdekesebb Harmat György alapos kritikai írása, melyben Vidovszky György gyermektrilógiáját elemzi. Az egyes darabok: A Pál utcai fiúk, Legyek ura, Iskola a határon. A kritikusnak leginkább az utóbbi nyerte el tetszését, bár nem fukarkodik dicsérő jelzőkkel a két első darabbal kapcsolatban sem. Mégis, Harmat György kritikai írásáról azt mondhatjuk, hogy a magyar színbírálat legszebb napjait idézi. Miért is: - mert szakmai: arra törekszik, hogy a befogadó számára első pillantásra talán nem oly feltűnő elemeket megmutassa. - nem intimpistáskodik:

Az Ellenfény kortárs tánc-és színházművészettel foglalkozó folyóirat, sokkal színvonalasabb annál, hogy ne ismerjük. A 2009.évi 2.szám alcíme: Színház a jövőnek. A tartalomból: A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ látta vendégül Edward Bondot, a kortárs európai dráma egyik legnagyobb alakját. Bond beszédében arról szólt, mi az oka annak, hogy a modern emberi társadalomnak is szüksége van a drámára. Bemutatták Bond: Tizenegy trikó című darabját is. Vidovszky György gyermektrilógiája: A Pál utcai fiúk, Iskola a határon, A Legyek ura. Beszélgetés Vidovszky Györggyel az úgynevezett ifjúsági színházról, a fiatalokkal végzett munkáról. A Nemzeti Táncszínház Beavató színházi sorozata. Ladányi Andrea elkészítette a Csongor és Tünde 21.századi parafrázisait.

A Korunk kulturális folyóirat 2009.évi 1.számának tematikája: Színházi tér A tartalomból: Roger Planchonnal beszélget Koros-Fekete-Sándor- Tompa gábor verse irodalomról műveltségről, internetről- Ungvári Zrínyi Ildikó az érzékelés színpadi tereiről- Sebestyén Rita: A görög tragédia születésének helye. Szántai Edina írása a japán színház térdramaturgiájáról- Zalán Tibor: Az a nap, az a Hold-  Beszélgetés Visky Andrással, Tompa Gáborral- András sándor versei- Musca Szabolcs kritikája Mihai Maniutiu rendezéséről- Palkó Mária írása eligazít a láthatatlan web világában- Pomogáts Béla az erdélyi magyar irodalom 1945 utáni helyzetéről, Gaál Gábor haláláláról, 1956 hatásáról- Beszélgetés az Európai Színházi Unió 17. Fesztiváljának szervezőivel