Írott és elektronikus média régen és ma

 Nagyon örülök annak, ha egy magyar médiatermék a környezettel, élővilággal foglalkozik- véleményem szerint ez sokkal fontosabb téma az emberiség jövője szempontjából, mint a napi aktuálpolitikai események. A HVG 2021.február 11-i számának 20. oldalán egész jó kis összefoglalót találhatunk a magyarországi madárállomány számának elmúlt évtizedes alakulásáról. 1991-ben még 38 fokozottan védett madárfaj élt Magyarország területén, 2019-ben 95. Persze, felvetősik a kérdés, hogy a madárvédők dolgoznak szigorúbb paraméterekkel, vagy valóban ennyivel csökkent a hazai madárpopuláció. A választ erre is megkapjuk a cikkben ( sajnos, a Szerző nevét nem tüntették fel). 28 faj fogyatkozása erős ( olyan közismert állatok ezek, mint a fácán, a siketfajd, a kakukk, a házi veréb. Szerény véleményem szerint utóbbinak nem is ártott egy kissé fogyatkoznia, mivel- szerintem- túl sok volt belőle). 18 faj állománya stabil ( pl. ökörszem, fülemüle, sárgarigó). A cikk szerint mindössze két faj állománya növeks

 A Kortárs folyóirat 1977/1.száma közli Bertha Bulcsu:A fejedelem sírja felett című novelláját. A történelmi ihletésű cím arra utal,hogy a magyar néphagyomány szerint Árpád fejedelem sírja valahol Óbudán található. A történet ehhez képest igencsak modern. A Bertha család Zuglóról Óbudára költözik egy panellakásba. Csakhogy a lakás kicsinek bizonyul,így aztán megpróbálják elcserélni. Jönnek a vevőjelöltek,egynémelyik igencsak nagyképűen viselkedik,de az a lényeg,hogy senki nem akar a panelrengetegbe költözni. Bertha Bulcsú azonban kap egy lelki kárpótlást:az ablakból minden nap látja,hogyan jönnek-mennek kollégái Budapesten. Látja MGP-t,a híres színikritikust,Ronyecz Máriát,a feleségét,látja Szakonyi Károlyt,Moldova Györgyöt,Csurka Istvánt.  A finom hiperrealista stílusban írt próza szimbolikus. Az óbudai lakás a Kádár-korszak Magyarországát,a csere lehetetlensége pedig a kitörés lehetetlenségét szimbolizálja. Kárpótlás pedig a szellemi élet,az igen magas szintű irodalmunk és színházunk

 A Nők Lapja Magyaroszág egyik legrégebben működő nyomtatott médiaterméke. Nagyon szeretem változatos tematikáját.  A 2016.március 9-i szám 104-106.oldalán például Szigeti Hajni festményhamisítókról szóló írását olvashatjuk(Picasso után szabadon.Hírhedt képhamisítók bukása).A cikkben két "úriember van megemlítve név szerint:a magyar származású Elmyr de Hory,aki képhamisításon kívül más egyéb szélhámosságokkal is foglalkozott. A másik a német hippi,Wolfgang Beltracchi,aki sikeresen hamisított 16.századi festőket is.  A cikkben szakértőként megszólaló Dr.Gereben Katalin művészettörténész azt is elmondja,mi mindenen buknak le a hamisítók. Az egyik tényező az,hogy belefestik saját korukat,a saját korukra jellemző ízlést,ecsetkezelést.  Véleményem szerint Ez utóbbin érdemes lenne nemcsak a hamisítóknak,de a történészeknek,történelmi regényíróknak is elgondolkodni.  Amúgy a cikk kitűnő,élvezettel olvastam.

A Reader's Digest 1993.júliusi számában olvashatjuk Lowell Ponte cikkét(Thomas Jefferson,a dzabadság építőmestere).A cikk korrekt, bemutatja Jeffersont, mint politikai gondolkodót, mint a Függetlenségi Nyilatkozat szellemi atyját, mint tudóst, mint embert. Csak éppen mondezt túlzottsn apotetikis módon teszi. Szinte hibátlannáavatja Jeffersont, miköz en, mint tudjuk, nem volt az. Ugyanakkor el kell mondanunk:jó  hogy a világ egyik legnépszerűbb médiaterméke történelemmel foglalkozik. Ez határozottan jó9 .

Mindig is foglalkoztatott a kérdés.mennyi időt töltünk házimunkával? (Úgy is kérdezhetném: mennyi időt pocsékolunk hülyséegekre?).A válaszra, talán meglepő, Magyarország egyik legismertebb médiatermékében, a HVG nyomtatott változatában bukkantam rá ( Szabó Yvette:Kisfogyasztók. HVG,2008/42.,66-68.o.). Szabó Yvette szerint egy négytagú családban egy nő napi fél órát tölt mosogatással. Ez havonta 15 óra, évente pedig 180 óra, ami majdhogynem megfelel egy havi munkaidőnek. Szerző mindebből azt a következtetést vonja le, hogy venni kell egy mosogatógépet. Merthogy jó befektetés.Jómagam viszont inkább azt támogatnám, hogy a család minden tagja segítsen be a nőknek a házimunkában, és akkor nem lesz a nő, az anya, annyira leterhelve. Ettől függetlenül még vehetünk mosogatógépet...

Olvasom a Pesti Srácok internetes oldalt- remek médiatermék, rendszeres olvasója vagyok, bár a kommenteket néha olykor-olykor és nagyritkán kissé személyeskedőnek tartom- szóval, olvasom, hogy Dézsi Csaba András, a FIDESZ-KDNP jelöltje 56,19 százalékkal nyerte a győri időközi polgármester-választást. A Pesti Srácok a " toronymagas győzelem" kifejezést használja. Nagyon alázatosan üzenném a jobboldalnak:nézzük meg alaposabban ezt a tornyot! Gratulálok a győzelemhez, ha Győrben élnék, én is oda szavaztam volna, de azért ne felejtsünk el számolni! A részvétel 40 százalék körüli volt- tehát Győr választóinak kb.22 százaléka támogatta szavazatával az új polgármestert. Ez nem sok. Ott van aztán a fogyás-effektus is- a választások után a politikusok népszerűsége csökkenni szokott. Valószínűleg lemegy 20 százalék alá, ez pedig szintén nem sok. Mi következik mindebből? Az, hogy Dézsi Csaba Andrásnak nagyon jól kell dolgoznia Győrben, meg kell nyernie a bizonytalanokat illetve a

Érdekes lehet a 20. századi történelem kutatói számára, hogyan vélekedtek az európai országok szociáldemokratái a sztálini rendszerről. Arról a rendszerről, mely 1938-ra emberek millióit semmisítette meg, vagy küldte munkatáborba. Tébolyult, eszét vesztett módon. A Szocializmus folyóirat- főszerkesztője Mónus Illés- mérsékelt szociáldemokrata irányultságú médiatermék volt, éppen ezért igen alaposan szidalmazta a sztálini rendszert, és sok esetben magát Sztálint is. Az 1938/3. számban maga a főszerkesztő írt elkeseredett hangú cikket a Szovjetunió-beli állapotokról. Az alábbiakat tartom érdemesnek kiemelni ebből a cikkből: - A Szovjetunióban Sztálin maga alá gyűrte a demokráciát és diktatúrát épített ki, ami ellenkezik mind a marxizmussal, mind a leninizmussal. - A régi bolsevikokat, az 1917-es forradalom hőseit Sztálin kiirtotta, vagy megfosztotta funkciójuktól. - Sztálin átiratta a történelmet, kitöröltette az iskolai tankönyvekből a régi gárdának még az emlékét is. - A szovjet

Szakma. Egy időben úgy lejáratták ezt a szót, szinte másodrendű állampolgárnak számított a kétkezi munkás. Nem volt a munka szónak presztízse. Aztán a 2010-es években mégis rájöttek az emberek, hogy nem lehet megélni algoritmusokból és amerikai belpolitikai események elemzéséből, valakinek a kaját is meg kell főzni és a villanyt is meg kell szerelni. A feol.hu ( letöltve 2019.november 10 óra 12 perc), Fejér megye hírportálja és egyben vezető médiaterméke számol be arról, hogy mesteravatót tartottak Székesfehérváron, ahol mások mellett villanyszerelők szakácsok, pincérek, gázszerelők, autószerelők kaptak elismerő oklevelet. Én személy szerint nagyon örülök annak, hogy ilyesmi létezik, hogy az elismert szakikat megkülönböztetik a kontároktól. Kívánom az új mestereknek, hogy munkájukon, életükön, egészségükön még sokáig legyen áldás! Nagyon nagy szükség van rájuk ebben az országban. A cikket Sági Zoltán írta, magas szintű, korrekt tudósítás. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx - Amúgy te mester

A Reader's Digest Válogatás( továbbiakban: RD) a világ egyik legismertebb médiaterméke. 2000.augusztusi számának 57-59.oldalán olvashatjuk Matvej Vologzsanin írását a modern női divatról. Címe: Elegem van a divatból! A cikk nagyon szellemes, gondolatébresztő.Minden állításával nem tudok egyetérteni, engem például nem zavarna a kék rúzs. Vologzsanin kiemeli a női divat embertelenségét, valamint azt, hogy a nő csak úgy tudja magára felhívni a férfiak figyelmét, ha megfelel a modern szépségeszménynek. Utóbbival vitatkoznék. Sok olyan nőt ismerek, aki nem felel meg a modern 21.századi, a tömegmédia által közvetített  szépségeszményeknek ( nem festi kékre a száját például), mégis, talál magának párt, férjet, lesznek gyermekei. Ha a férfi és a nő úgy dönt, keresztény házasságot kötnek, akkor pláne nem nem számít az, hogy a nő megfelel-e bármilyen szépségeszménynek. Valószínűleg már nincs a cikk a weboldalon ( rd.hu ), ennek ellenére, akit érdekel a téma, feltétlenül keresse meg a

Ferdinandy György az 1956-os magyar forradalom és szabadsághrc egyik utolsó élő tanúja. Éppen ezért 2016-ban, a 60. évfordulón, sok-sok ötvenhatos megemlékezésre meghívták. Erről a sok meghívásról, az előadásokon szerzett tapasztalatokról szól az Ötvenhat hatvan perc alatt című elbeszélés. Ferdinandy önmagához méltóan - felelőssgételjes - önironikus - szellemileg nyitott - képes az egyes idősíkok összevetésére - és ami a legfontosabb: nem kárhoztat. Éppen ezért ez a furcsa ötvenhatos elbeszélés nagyon élvezhető, szórakoztató. Miért vágta hozzá az elismert irodalmár a dedikált kötetet egy fiatal íróhoz? Miért reklamálta meg egy fiatal hallgató Orbán Viktort az 1956-os eseményekből ?( mert összekeverte 1989-cel). Hogyan próbált a fogadásra bepotyázni egy házaspár? Szóval, életszerű. Élő történelmi emlékezet. A folyóiratnak- magyar kulturális médiatermékhez képest szokatlanul- nagyon profi weboldala van: esolap.hu . Hírek, alkotások, régebbi lapszámok részletei- nagyon jó. Ponto

Legalábbis Porosz Tibor nevű ( vagy álnevű) Szerző szerint. Az Eszmélet című baloldali társadalomtudományi folyóirat régi, 4.számában Porosz Tibor azt bizonyítja be, hogy Sztálin volt a világ legnagyobb kapitalistája. Az Eszmélet folyóirat különben nem tartozik a fősodratú médiatermékek közé... Miért volt Sztálin kapitalista, pontosabban, miért volt a sztálinista rendszer kapitalista? Porosz Tibor szerint azért, mert Sztálin tulajdon nélküli bérmunkásokkal igyekezett modernizálni Oroszországot. Azt gondolom, ez egy kissé elméleties megállapítás, amely csak gazdasági dimenziókat vesz figyelembe. Porosz Tibor a kapitalizmus fogalmát kizárólag a gazdaságra vonatkoztatja, az ezzel kapcsolatos társadalmi dimenziókat kihagyja elemzéséből. Nem gondolom, hogy Sztálin Szovjetunióját egy lap alatt lehet említeni Angliával, Franciaországgal, vagy akár Németországgal. A sztálini Szovjetunióból ugyanis hiányzott egy nagyon fontos tényező, amely viszont a nyugat-európai országokban megvolt, ez pe

A Mozgó Világ című folyóiratot általában a balliberális médiatermékek között helyezi el a magyarországi besorolás. Úgy vélem mégis érdemes olvasni, mert ahogy nagyapám mondogatta. mindent lehet jól csinálni, és mindent lehet rosszul csinálni. A 2017/12. szában például egészen tisztességes interjú olvasható Ungváry Krisztiánnal, mely interjúnak nem az a témája, hogy Orbán Viktor ígymegyúgy, hanem az, hogy magyar kormányok emlékezetpolitikája nem épül kellően a szaktörténészek munkásságára, és ez igaz is. Kovalovszky Márta: Szicília című írása jó , csak kissé túlírt, Dalos György regényrészlete, mely az orosz cári családról szól, viszont remekmű. De a leginkább Erős Ferenc: Hidegcsók című írása maradt meg bennem. Szándékosan nem írom ide, miről szól, mert akkor oda a meglepetés.Nagyon tetszett a folyóirat végén olvasható írás, László Ferenc: Zsűri kerestetik című munkája. Minden tévénéző szíves figyelmébe ajánlom. A mozgó Világ 2017/12. számát pedig minden érdeklődő értelmiségi figyel