Írott és elektronikus média régen és ma

 A kulturális és közéleti sajtóban, médiában mostanában elterjedt az " összement világról", a "világfaluról" szóló narratíva-sőt, mára kicsit közhelyessé is vált, nem is illik már erről írni-beszélni, úgy agyontárgyalták a problémát. Mindebből könnyen támadhat az benyomásunk, hogy ez a furcsa összementség-érzés, ez a világfalu-fíling valami 21. századi dolog és az internettel került be a hazai és nemzetközi közgondolkodásba. Pedig távolról sincs így. Az emberek már az 1960-as években, a nemzetközi hírszolgálatok egyre nagyobb méretűvé válásától érezhették, hogy olyan a világ, mintha bejönne az ablakon, és olyan az ablak, mintha bejöhetne rajta a világ. Ez az érzés pedig nemegyszer megjelent a sajtóban, médiában is. Például a Tiszatáj kulturális folyóirat 1966/1. számában olvashatjuk Lődi Ferencnek ( a nevét mára elfeledtük, kitűnő költő és újságíró volt, 1926-1997 között élt Szegeden) A glóbus a tenyeremben című verse. Ebben a költő a mindenféle újságok olvastával ú

 Akiket érdekel a videojátékok története,netán szakmai érintettség okán is foglalkoznak a témával,azok feltétlenül olvassák el Szedlák Ádám cikkét a Magyar Narancs hetilap 2022/17.számában(Valódi pénzért játszott videojátékok.Eladom öt azerothi aranyom.26-28.oldal). A kitűnő cikkben Szerző üzleti szempontból tekinti át a nemzetközileg ismert és leggyakrabban játszott számítógépes játékok történetét. Olvashatunk az 1980-as évek kazettán terjedő játékairól,a 2000-es években felbukkanó World of Warcraftról,az EVE Online űrhódítós játékról.Megtudhatjuk,mi az a play-to-earn modell,s azt is,hogyan kapcsolódott össze a játék,a sport és a kriptovaluta-piac. Képet kapunk arról is,miért nőtt ugrásszerűen a játékosok száma a Fülöp-szigeteken. A kitűnő cikk végén Szedlák Ádám megosztja afeletti aggodalmát,miszerint a játék már nem is játék,hanem profi pénzkereset legalábbiy egyesek számára. Én azt gondolom,ez a folyamat törvényszerű. Ami jó,amit szeretnek az emberek csinálni,ott megjelenik a busin

 Az 1960-as években még elképzelhetetlen volt, hogy Magyarországon valaki angol nyelvű feliratos pólót hordjon az utcán, pláne az iskolában. A szocialista prüdéria valamelyest enyhült az 1970-es évekre. A Nők Lapja( szerintem a hazai írott sajtó egyik csúcsa) 1979/36. számának 23. oldalán Földes Anna cikke ( Divaton innen ,divaton túl) egy igencsak mulatságos esetet ír le. Egy fiatal hölgy, valószínűleg mg diák, az utcán fekete, angol nyelvű feliratos pólót visel. Csakhogy nem tud angolul ( abban az időben az általános- és középiskolák többségében csak oroszul tanítottak), ezért nem érti, mit is jelent a legközönségesebb, "f" betűvel kezdődő angol szó. Ezért felveszi a pólót, az angolul tudó kisebbség pedig valószínűleg jót röhög rajta. Mi a tanulság? -Eleve érdemes vigyázni a feliratos pólókkal! - Minden esetben fordítsuk vagy fordíttassuk le a feliratot! Különben úgy járhatunk, mint a fiatal hölgy az amúgy kitűnő cikkben.

 A magyar nyelvben,ha kérést intézünk valakihez vagy utasítunk valakit,azt általában felszólító mondattal tesszük. Az 1960-as években Magyarországon változott a felszólító mondat dallama,hangsúlyozása. Megjelent a kérdő-felszólító mondat,mely mind a mai napig széleskörűen használatos nyelvünkben.Mind a hétköznapi beszédben,mind pedig a média nyelvében. A kutatók közül előszőr Fónagy Iván figyelt fel a jelenségre. A Magyar Nyelvőr című folyóirat 1966/2.számában( 121-137.oldal) tette közzé Api,figyelj ide!című,nagyon fontos és releváns tanulmányát. Fónagy olyan,a mindennapi életben használt mondatok dallamát vizsgálta,mint Api,figyelj ide!Tessék félretenni!Tessék csak beengedni!Szóljatok,ha éhesek vagytok!Hozd csak ide azt a könyvet! Bizony,mindegyik vizsgált mondatban ott az a bizonyos,korábban csak a kérdő mondatokra jellemző hirtelen dallamkiugrás és hangsúly-emelkedés. Megjelent tehát a kérdve felszólítás. Igazából ez egy hatodik mondatfajta,csak az iskolában a mai napig nem tanítják