Írott és elektronikus média régen és ma

 Az első világháború Magyarországot- csakúgy, mint Ausztriát- alaposan megtépázta, ráadásul az ország a vesztes oldalon találta magát. 1919.januárjában megkezdődtek a Párizs környéki béketárgyalások, ahové a magyar felet meg sem hívták, mivel az antanthatalmak nem ismerték el a magyar kormányt.  Az ország keleti része román megszállás alatt volt, a nagyhatalmak rólunk tárgyaltak, gazdasági téren sem álltunk jól, teljes volt a bizonytalanság. A korabeli magyar közvélemény mindenbe belekapaszkodott,ami csak egy kicsit is erősítette, egy kicsi biztonságérzetet is adhatott a magyarságnak.  A Pesti Hírlap, Magyarország akkori legnépszerűbb országos politikai napilapja 1920.május 1-én leközölte egy bizonyos Rizzetti nevű olasz szenátor levelét. Rizzetti ellenezte azt, hogy a nagyhatalmak túlzottan megbüntessék Magyarországot. Néhány idézet a leközölt levélből:"...hiba volna Magyarországot széttaglalni...Magyarország változatlanul megtartsa (sic!) természetes földrajzi határait...Ha háro

 A második világháborúval foglalkozó szakirodalom többsége a szövetségesek 1943-as szicíliai partraszállását sikertelen hadmúveletként értékeli. Legfőképpen azért,mert több tízezer német és olasz katona a szárazföldi Olaszországba menekült,tovább folytatva a harcot az angol és amerikai szövetségesek ellen. James Holland brit hadtörténész a BBC History folyóirat 2021.márciusi számának 33-39.oldalán megjelent Szicília bevétele című cikkében másképp értékeli a hadjáratot. Szerinte a szíciliai hadművelet (Husky) igenis eredményes volt. Mivel indokolja ezt? 1.A szigetet 38 nap alatt elfoglalták 2. A helyi lakosság nagy része rokonszenvvel fogadta a szövetségeseket 3. A katonák nagy részének sikerült leküzdeni az elképesztő hőséget és a betegségeket 4. Sikerült úrrá lenni a logisztikai nehézségeken a,kevés volt a kikötő b.  a szigeten elképesztően sok a hegy c. a városok régi építésűek,az utcák kicsik,szűkek,a nagy amerikai járművek nem fértek el rajtuk 5. A hadjáratban sok tapasztalatot gyű

 A Rakéta Regényújság 1988/31.számában találtam három remek novellát. Teljesen különböző témák,kultúrák és megközelítések,az egyik novella ráadásul krimi,a maga nemében mindhárom magas szintű irodalom,öröm az Olvasónak. Marosi Gyula:Vadgesztenye című irása nem klasszikus katonatörténet. A besorozott fiatalemberek a megszokott centizésen kívül új mókát találnak:kiszedik a vadgesztenyék belsejét. Ezzel is múlik az idő. Csakhogy 1963-at írunk,a politikai helyzet feszült. Egy héttel leszerelés előtt a politikai tiszt összehívja az állományt... Alberto Moravia,a talán legismertebb 20.századi olasz író Vén bolond című novellája az öregségről szól. Egy fodrászüzletben négyen dolgoznak:a főhős,egyben narrátor,ötvenes éveiben jár. Amato,a korábbi csendőr huszonéves,Giuseppe öreg motoros,Iole,a manikűrös pedig szép és tetszetős fiatal lány. Hősünk egyszer összeszedi bátorságát,és meghívja a hölgyet egy hétvégére,Ostiára,a Róma közelében található strandra. Csakhogy itt szembesülnie kell valamive

 Olvasom a Modern Nyelvoktatás című folyóirat 2005/1. számában Kuthy Erika cikkét,melynek címe:Dalszövegek felhasználása az idegennyelv-oktatásban. Szerző olasz nyelvtanár,cikkében felsorolja azokat a főbb feladattípusokat,melyek során alkalmazni lehet a dalszövegeket. Ezek között vannak szó-,mondat-és szövegszintű feladatok. Az általa választott dal a világszerte ismert Napfivér,holdnővér című,szerző Riz Ortolani,előadó Claudio Baglioni. Ehhez készített a cikk szerzője egy 19 feladatból álló feladatsort.Nagyon jó,korszerű munka,ajánlom minden nyelvtanár figyelmébe. Beszéltem egy nyelvtanár ismerősömmel,aki viszont soha nem használ dalszövegeket munkája során. El is mondta indokait:sok bennük a szleng-különösen az angol és amerikai számokban-,rengeteg a giccs,sokszor a dalszövegek szándékosan nem felelnek meg nyelvi szabályoknak. Ő inkább a könnyebben érthető prózai irodalmi műveket,rövid elbeszéléseket,novellákat részesíti előnyben a tanítás során. Azt gondolom,az,hogy valaki használ-

 A Ridikül magazin 2014/30.száma egész kis blokkot szentel a felnőtt gyerek-szülő együttélésnek. Minden oldalról körüljárják a témát,szó esik az üresfészek-szindrómáról éppúgy,mint a bumeráng-gyerekekről. Nagyon tetszik a cikkekben,hogy nem értékelnek,nem ítélkeznek,elfogadják,hogy mindenkinek-ezáltal minden családnak-máshogy és máshogy alakul a közös sorsa.  A lap 36.oldalán friss statisztikai adatok találhatók a témáról. Jómagam egészen elképedtem. Az olasz férfiakról például az a hír járja,hogy macsók,önállóak-erre kiderül,hogy 2000-ben a 30-34 év közötti olasz férfiak 27 százaléka még otthon lakott. Magyarországon 2011-ben a 20-39 éves korosztálynak 37 százaléka lakott otthon. És most jön az igazi meglepetés:a KSH által megkérdezettek 35 százaléka vélte úgy,hogy egy férfi bármeddig együtt lakhat szüleivel... Bár utóbbi azért eléggé szélsőséges,vegyük az átlagot,tehát azt,hogy valaki 30 éves koráig él otthon. Magyaroszágon az átlagéletkor 76,6 év. Életünk 40 százalékát tehát szülein

 A közmédia kommentátora is meglepettnek tűnt,midőn a portugálok eggyel kevesebben lettek. Szerintem,én legalábbis így vettem ki, Kuivers bíró nem akarta kiállítani az iráni Taremit. Pláne nem labdaelrúgásért. Ám miután a Juventus játékosai jelezték a hollandnak,hogy lám,a sárga lapos Taremi elrúgta a lasztit sípszó után,akkor kocogott oda a derék holland,és mutatta fel a Porto iráni légiósának a második sárga lapot. A szokásos nagy veszekedés és fejcsóválásokkal kísért dumaparti után a portugál csapat emberhátrányba került. Ettől pedig a Juventus játékosai ijedtek meg jobban. Merthogy azt gondolhatták,előnyben vagyunk,hú,mi lesz,ha nem nyerünk,leszedik a fejünket,különben is,mi klasszisok vagyunk,nemzetköziek bizony,nehogy már ne tudjunk nyerni egy tízemberes Porto ellen. Az olaszok úgy rágörcsöltek a szitura,mint egy kis kezdő enbéakárhányas libalegelős csapat. Ronaldo arca olyan merev volt,hogy szinte megijesztett. Pirlo edző sem volt nyugodt. A róka befeszült,mert mindenképpen meg

 Nemcsak a sportszakmai nyomtatott és elektronikus sajtótermékek,de a nagy általános hírportálok is gyászolják az olasz Paolo Rossit,az 1982.évi spanyolországi labdarúgó-világbajnokság legjobbját,gólkirályát,világbajnok labdarúgót. Furcsa személyiség és furcsa játékos volt. Ő nem volt megistenült példakép,mint Diego Maradona,aki szintén a napokban veszítettünk el. Nem volt cselkirály,nem mutatott felhőfejeseket. Ő egyvalamit tudott,de azt nagyon:ott lenni, ahol labdát kapva gólt lehet rúgni. Rossi gólt rúgni tudott. Igazi csatár volt,olyan,amilyen ma már csak kevés terem. Az egyénisége?Volt benne valami szimpatikus visszafogottság. Olyan barátságos fickó volt, nem akart vezér lenni soha. Nagyon értette,figyelte a futballt,visszavonulása után is. Naprakész volt,de ezzel soha nem vágott fel. A médiának is mindig kedvesen,de visszafogottan nyilatkozott. Néha ugratta az újságírókat,de ezt is olyan kedvesen,rokonszenvesen.  Jó srác volt a Paolo,szerettem. Gyászolom. 

A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) átfogó felmérést készített a két legnagyobb kereskedelmi tévécsatorna 2015-2019.közötti filmkínálatáról. Jómagam nem örülök az eredménynek. A vizsgált 7601 film és filmepizód 58 százaléka import. Ez még csak hagyján. Ám az import 83,5 százaléka az Amerikai Egyesült Államokból származik! Kissé egyoldalú lett tehát médiafogyasztásunk. Amerikai filmeket nézünk rogyásig  Hol vannak a jó olasz,spanyol,német,francia filmek? Nem is szólva a közép-európai filmalkotásokról? Kissé nyitottabbnak kell lennünk,azt hiszem. A médiaszolgáltatóknak és nekünk,nézőknek,divatos szóval:befogadóknak is.

Az általam egyébként nagyon tisztelt Bod Péter Ákosnak jelent meg cikke a Világazdaság üzleti napilap 2018.június 6- számának 8.oldalán. Ebben a Szerző az olasz kormányváltást elemzi, gazdasági szempontból. A mondatokból az tűnik ki, mintha Bod Péter Ákos szerint az olaszok euroszkepticizmusa eredményezett volna kormányváltást. Pedig nem. A Csizma lakosainak abból lett elegük, hogy az egymást követő hivatalnok-kormányok nem tudtak mit kezdeni az illegális bevándorlókkal. Most, hála Salvini belügyminiszternek, az illegális migránsokat ki fogják toloncolni. Legalábbis az ígéretek így hangzanak. Az olasz kormányváltás tehát nem azért következett be, mert az árfolyam így, az eurózóna meg úgy, hanem az olaszok meg akarják védeni saját hazájukat. Szerintem. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Isten nevében: keresztenyeknek.blogspot.com

A Magyar Idők konzervatív közéleti napilap 2018.június 4-i száma idézi Salvini olasz belügyminisztert, aki szerint mostantól vége " a migránsok aranyéleté"-nek. Kérdésem:ennek most hihetünk? Megbízható az új olasz politika? A botrányos körülmények között hivatalba lépett új olasz kormány kemény fellépést helyezett kilátásba a migránsokkal szemben. Salvini belügyminiszter önbizalomtól duzzadó kijelentése, reméljük, valódi szándékot takar, nem pedig a valódi szándék leplezésére szolgál. Mert, valljuk be: ha Olaszország már kezdettől fogva keményebb migránspolitikát folytat, akkor itt, Európában teljesen nyugodtak lehetnénk az idegenek felől:nem jönnének. Ennek pedig a lakosság jelentős része örvendene. Reméljük tehát, hogy a Csizma vezetése valóban olyan bátor és önérzetes lesz, mint amilyen kemény kijelentéseket intéz a sajtón keresztül a már csak a csodában reménykedő egyszerű olasz választóknak. Na és persze, Európának. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Olvasgass hírek

A Pesti Napló 1900.január 6-i számában jelent meg Tömörkény István vezércikke. Kárhoztatja azt, hogy túlzottan is majmoljuk a külföldet(, van, akinek csak a stájer kappan az igazi), hogy nem fogyasztjuk a hazai árut. A Szerző külön kitér az olasz borra, mely szerint- s ezt pontos számítással igazolja- megfojtja a magyar bortermelőket, mivel szerinte pancsolt és olcsó. Tömörkény kiemeli Szabadka városát, mely gátat vetett az olcsó olasz bor beáramlásának. Pesti Napló, 1900. január 6.