Írott és elektronikus média régen és ma

 Hogy ne várakoztassuk,ne terheljük felesleges olvastatással azokat,akik csak egy rövid válaszra kíváncsiak,eláruljuk: a válasz: igen! De azért pár mondatban bővebben is kifejtem a véleményem. Véletlenül kezembe került a 2021-ben induló Print &Packtech. Modern csomagolástechnika című folyóirat első évfolyamának első száma. Ebben olvashatjuk Némethi Botond remek cikkét Márkaépítés vonzó csomagolás által címmel (18-19.o.). Ebben a Szerző igencsak dicséri a "kézzel írott hatású egyedi betűtípusok" alkalmazóit. Merthogy ezek által érzelmi kapcsolat alakulhat ki termék és vásárló között. A Szerzőnek alapvetően igaza van,egy dolgot azért hozzátennék:Európában az utóbbi években rengeteg úgynevezett kézműves-termék gyártója próbált érzelmi kapcsolatba lépni a vásárlóval úgy,hogy -szabad kézírást imitálva-mindenféle szöveget róttak a csomagolásra illetve magára a termékre. Ezen próbálkozások,melyek a piaci árnál jóval magasabban kínált,de csak valamivel jobb minőségű termékek elad

 Publicisztikával kapcsolatban ritkán használok nagy jelzőket. Most mégis kivételt teszek. A Magyar Demokrata 2021/33.számában jelent meg Ungváry Zsolt:Róma című írása. Egy képzeletbeli szónok a római elitet tömörítő szenátus előtt emlegeti fel a város hajdani nagyságát,Romulus majd a Horatiusok korát,és a hajdani nagyszerűséget veti össze a jelen erkölcsi hanyatlásával. A hanyatlás oka,szónokunk szerint nem más,mint az ősi római erények,a morál eltűnése,az etnikai felhígulás,a józan gondolkodás elsöprése. De-a szónok szerint-majd jönni fog egy új hit,egy új vallás,amely helyreállítja a birodalom hajdani dicsőségét.  Nem nehéz következtetni arra,hogy Ungváry Zsolt a 21.század birodalmainak erkölcsi válságára hívja fel a figyelmet,ókori történelmi analógiával. S a ma birodalmainak-USA,Nagy-Britannia,Németország,Franciaország-valóban szükségük lehet egy új hitre,amely helyreállítja a régi dicsőséget. S ez az új hit miért ne lehetne régi-új?Miért ne lehetne a kereszténység? Az elején azt

 Elolvastam a Világ Magyarsága című hetilap 2020/18.számában Horváth András:Vérmese cìmű cikkét. Az alábbi gondolatok kavarogtak a fejemben a cikk olvasása után: A magyar sajtó és média történetében mindig is jelentős vonulatot képviselt a humor,a szatíra. Ez jól is van így,az Olvasók,a Nézők vágynak a nevetésre,túl szorosak és feszültek a hétköznapjaink. Ráadásul a poénok bevetése segít az újságírónak is kordában tartani érzéseit. Szeretném elmondani,hogy a cikk tartalmát illetően nagyjából egyetértek Horváth Andrással. Azt gondolom ugyanis,hogy az emberi jogokat nem arra találták ki,hogy különböző excentrikus emberek az élet minden konfliktushelyzetében ezekre hivatkozzanak. Azt meg különösen nem szeretem,ha valaki átlépi a józan ész határait, provokatív célzattal médiacirkuszt csap piszlicsáré dolgok körül,jogsértésnek feltüntetve természetes dolgokat,megszokott,jól működő,s az emberi jogokat maximálisan tisztelő embereket besározva. Ebben maximális mértékben igaza van Horváth Andrá

 Olvasom a Vakok Világa c.folyóirat 1989/7.számában a kitűnő brit nyelvész,John Wells:Nyelv és egyenlőség a nemzetek közötti kommunikációban című írását,amely a 74.általános eszperantó kongresszusról szól. Itt szóba került a nyelvi egyenlőtlenség kérdése is(Wells példái:ha egy szenegáli beszélget egy franciácal,a társalgás nyelve a francia. Ha egy orosz tárgyal egy észttel,a társalgás nyelve az orosz). A nyelvi egyenlőtlenség kétségkívül fennáll,mindig is fennállt,s mindig az adott kor nagyhatalmának nyelve javára. A 18.században az ún.művelt rétegek franciául társalogtak egymással,még akkor is,ha értették egymás anyanyelvét. Sikkes volt a francia. Napjainkban a koiné szerepét az angol vette át, s nyugodtan megvallhatjuk,hogy egy brit vagy egy amerikai emiatt élvez némelyes előnyöket.  A Wells által emlegetett egyenlőtlenség tényleg létezik. De mi a megoldás?Az eszperantó? Igen,lehetett volna,de mégsem lett. Pontosan azon okból,hogy senkknek sem anyanyelve. Nem érezték az emberek a kul

 A Reader's Digest Válogatás magazin 2008-ban megkért a világ különböző pontjain élő családokat,számolják össze,mennyit költenek egy héten élelemre. A magyar kiadásban aztán (Peter Menzel-Faith d'Alusio:Ami az asztalra kerül. Reader's Digest,2008.szeptember,34-41.oldal.Később a felmérés könyv alakban is megjelent). Az eredmények nagyjából a várt szintet hozták,de ettől függetlenül szomorúak. Egy négytagú,francia értelmiségi család heti 62 027 forintot költött élelemre. Egy négytagú amerikai család 50 510 forintot,de eltökélték,hogy kevesebb gyors-és készételt fogyasztanak a jövőben. Egy hattagú kínai család esetében ez az összeg 8459 forintra jött ki,hozzátéve,hogy ők az éves fogyasztás kb.10 százalékát a kiskertben megtermelték. Egy dél-szudáni,éppen Csád egyik menekülttáborában élő család heti 3630 forint értékben kapott segélyt az ENSZ-től,zabkása formájában,ezt egészítették ki heti 183 forint értékű vásárlással,főleg magvakat,fűszereket vettek. Tehát egy francia család

 1988-ban egy csökkentlátókból álló kis csoport Romániába látogatott. A kirándulásról Kis-Varga József számolt be a Vakok Világa c folyóirat 1989/1.számában(Körutazás Szatmárban és Észak-Erdélyben,16-19.o.). Minden településről,ahol megfordultak,részletes helytörténeti ismertetőt közöl a Szerző. Ez számomra,aki pedig történelem szakot végzett,bőven tartalmaz újdonságokat. Nem tudtam például,hogy Nagybányát a középkorban Asszonypatakának nevezték,de az is újdonság számomra,hogy Misztótfalusi Kis Miklós itt tanult. Szintén az újdonság erejével hatott az a tény,hogy a közép-és koraújkor folyamán a Szatmárnémeti várához tartozó raktárakban tárolták azt az irtózatos mennyiségű sót,amit aztán leúsztattak a Maros folyón.  Ami egyedülálló kordokumentummá teszi ezt a cikket,az egy baleset leírása. A magyarországi csapat busza ugyanis belement egy kivilágítatlan lovasszekérbe,amelynek kocsisa tökrészegen aludt. Kis-Varga József leírja,min kellett keresztülmenniük,miután a baleset megtörtént. Vég

 A Vakok Világa c.folyóirat 1988/11.számában olvashatjuk Varro Irena cikkét,Egy művészpálya kezdetén címmel. A riport Janusz Kowalski lengyel operaénekes pályakezdését mutatja be. Janusz Kowalski vak. A kommunista Lengyelországban ezért sok felelős ember,vagy ahogy mi mondanánk,"illetékes elvtárs"úgy gondolta,nem alkalmas színpadra. Ez a tipikus kommunista gondolkodás:aki más mint a többi,az gyanús. Kowalski-hiába volt meg minden végzettsége,tudása-kefekötőként dolgozott egy gyárban. Elég nehéz pályakezdés..Pedig gyönyörű tenorhangja volt. Amikor aztán megnyert egy lengyelországi versenyt-ma tehetségkutatónak mondanánk-,akkor gondolkoztak el egyesek,hogy talán mégis érdemes lenne megpróbálni..de még akkor is akadtak,akik azon aggályoskodtak,fel tud-e menni a színpadra... Tipikus huszadik századi történet. Kowalskit nagyon intoleráns légkör vette körül. De ő kitört,túllépett ezen. Mert az igazi művészet legyőzi a kicsinyességet. Varro Irena riportja kitűnő. De több ilyen siker

 A Nők Lapja Évszakok 2021.tavaszi számában találtam egy nagyszerű cikket Jill Bidenről,az USA Firsr Ladyjéről. Neset Adri írásának címe:Aki másodikként is első lett. A rendkívül dinamikus szövegű,ugyanakkor bárki számára könnyen olvasható cikkből egy nagyszerű asszonyt ismerhetünk meg. Miben is áll ez a nagyszerűség?Először is abban,hogy a legnagyobb tisztelettel szól elődjéről,a tragikus balesetben elhunyt Neiliáról. Másodszor:nagyon tetszik maga az életút,tipikus,viszályoktól sem mentes középosztálybeli amerikai család. Harmadszor:nagyon szimpatikus volt,ahogy reagált a Wall Street Journalban megjelent,eléggé ízléstelen ( állítólag konzervatív) támadásra. Ennek az volt a lényege,hogy felhánytorgatták Jill Bidennek,miért használja a doktori címét,mikor nem is orvos...Mintha csak orvosoknak lehetne doktori címük!Jill Biden angol irodalomból doktorált,és amerikai elnökfeleségkén is megtartotta tanári állását-hoppá. De nem valami elitegyetemen,hanem egy ún.közösségi főiskolán tanít. Szó

 Románia 1989.évi forradalmának,és általában Kelet-Európa 20.századi történetének kutatói illetve a téma iránt érdeklődők számára nagyon hasznos lehet,ha elolvassák Nyakas Szilárd:Istentől elhagyatva című írását. A visszaemlékezés a Magyar Krónika c.folyóirat 2020/2. számának 114-117.oldalán olvasható. Szó esik benne arról,hogyan telepítették ki a román hatóságok Tőkés László református lelkészt és feleségét Menyő(hivatalos nevén:Szilágymenyő) községbe. Felbukkan a cikkben egy magyar rendszámú autó,amit Kolozsváron rendkívül szívélyesen fogadtak,aztán pedig segélyszállitmányról,valamint rendhagyó karácsonyi istentiszteletről és különleges úrvacsoráról is olvasunk.A stílus kitűnő:egyszerű,de nem leegyszerűsítő,hamis pátosztól mentes. Nyakas Szilárd nagyszerű cikke visszautaztatja az Olvasót abba az emlékezetes 1989-es esztendőbe. Több olyan cikkre,filmre,tudósításra,visszaemlékezésre lenne szükség a magyar sajtóban,médiában,melyek az utóbbi idők nagy történelmi eseményeinek apró hétközn

 Az a jó túrabeszámoló,amely magához kötí,mintegy résztvevővé teszi az Olvasót. Bevallom,jómagam sokáig nem voltam a vízitúrázás odaadó híve-gyenge úszáskészség,a kényelmetlenségek,stb -de amikor elolvastam Harsáczki György:Várlátogatás kenuval c.írását(Magyar Turista,2007.augusztus,38-39.o.),egy kicsit magam is résztvevővé váltam. Szinte saját magamat láttam,ahogy kenuzok végig a Garam folyón(Szlovákia),néha felborulok,néha nem,kempingezek,sörözgetek,sátorban alszom,meg minden. Ez egy remekül megírt,igazi kedvcsináló cikk,az ember szinte várja a nyarat,hogy elindulhasson. Tél közepén egy kis nyári ábránd,vágyakozás-aztán persze tudom,hogy belőlem már soha nem lesz igazi vízitúrázó. De olyan jó volt egy kicsit kimenekülni ebből az esős,szürke télből. Harsáczki György cikke megadta nekem ezt az élményt. Köszönet érte!

 A Magyar Turista című folyóirat 2007.augusztusi számában olvashatjuk Szabó Gyula cikkét,mely Noszvaj községet és környékét mutatja be a kirándulóknak,turistáknak. Nagyon jól sikerült ez a leírás. Olvashatunk a De la Motte-kastélyról,a Gazdaházról,a Várkúti turistaházat,megismerjük a tiszta levegőjéről híres Síkfőkutat,virtuálisan felmászunk a Várkúti turistaházig,onnan pedig a Várhegyre. Jó kis túra a Bükkben. Ha lehet-de nem kell- egyáltalán valamicske hibát találni a cikkben,az a fénykép. Nem a minősége,a hangulata. Olyan borongós,felhős.Nem nevezném éppen kedvcsinálónak. Persze,ellenvetésként mondhatjuk erre,hogy a Bükkben ritkán szokott lenni verőfényes kánikula. Amúgy meg az újságíró nem rendelhet napfényt,neki meg kell csinálnia a képet,ha esik,ha fúj. Most ilyen idő volt,és kész. A Szerző mindent kihozott a témából,amit lehetett. Jó kis cikk ez,érdemes még így,évtized távlatából is elolvasni.

 Mindig is érdekelt,kiket vagy miket tartanak érdekesnek az Európába átruccanó amerikaiak. Mit gondolnak rólunk,hogyan látnak bennünket. Kezembe került a Reader-s Digest Válogatás magyar kiadásának 2008.júliusi száma,melyben Lisa Donafee amerikai újságíró készitett afféle válogatást,koktélt Európa érdekességeiről. Az összeállításban egyaránt szerepelnek alkotások és érdekes személyek. Kit vagy mit talált érdekesnek Európában 2008-ban egy amerikai újságíró? Az összeállítás Anna Nyetrebko orosz operaénekesnővel kezdődik. Következik az egymilliárd euróból felújított londoni Eurostar-terminál,ami tulajdonképpen egy metróállomás,luxus-szolgáltatásokkal,mint pl. egy 90 méter hosszú pezsgőbár. Ezt követi az 53 éves szlovén sportoló,Martin Streel,aki átúszta a Föld legnagyobb folyóját,a dél-amerikai Amazonast. Christian Mungiu román rendező,a 2007.évi Cannes-i Filmfesztivál győztese,reméli,hogy hazájában javul a filmgyártás helyzete,s a jelenlegi (2008) 80 mozi száma gyarapodni fog. Egy brit c

 Ez,gondolom,nem nagy újdonság... A Reader's Digest magyar nyelvű Válogatásának 2008.októberi számában jelent meg Cyntia Dermody cikke (Ösztönző szavak). Arról szól,hogy a gyermek sok esetben nem úgy érti a neki mondott szavakat,ahogy a szülők gondolják. A gyermekkel másképp kell kommunikálni. Egy példa:ha azt mondjuk egy kisebb gyereknek,hogy adja oda kedvenc játékát a szomszéd gyereknek,azt a gyerek úgy érti,mintha belőle tépnének ki egy darabot. Nyolc éves korig-írja Dermody-a gyerek szinte egybeolvad kedvenc macijával,kisautójával. Nyolc éves kor alatti gyermekek többségében nincs meg az altruizmus képessége. (Továbbgondolva:ha tehát egy ötéves gyereket azzal vádolunk,hogy irigy,szegény srác csak néz,mint Mari néni a pingvinekre. Egy ötéves gyerekben még nincs meg az a belső parancs,hogy önzetlen legyen).  Nagyon tetszik a cikkben a második tétel. Egy gyereket soha ne az adottságaiért dicsérjünk. Tehát ne azt mondjuk neki,hogy okos vagy vagy erős vagy,hanem azt,hogy keményen do

 Azt már régóta tudták az orvosok,hogy a csecsemők egy része hallássérülten jön világra. De hogyan lehet megállapítani egy két napja született csecsemő esetében,hogy jól hall-e?Hogyan lehet ezt ilyen kis gyerek esetében mérni? Vajon mi lehet az a hang,amire minden csecsemő ugyanúgy reagál?-tették fel a kérdést sokáig hibásan az orvosok. Az Élet és Tudomány című folyóirat 1979/5.számának 158.oldalán olvashatjuk a megoldást. Egy angol doktornő ugyanis rájött,hogy rossz a kérdés. Nincs olyan külső hang,amelyre minden csecsemő egyformán reagál. Viszont minden csecsemőnek vannak emlékei az anyaméhről.Azaz:új paradigma kell! Innentől már egyszerű volt:felvették a terhesség alatt a méh hangjait,majd születés után két nappal lejátszották a csecsemőnek. Az egészséges hallású babák boldogan nevetgéltek. 2 ezreléküknél viszont az új módszer kimutatta a halláskárosodást. 

 Magyarországon,mint a világ bármely országának bármely egyetemén,időnként unatkoznak a hallgatók. Ez derül ki az Iskolakultúra című folyóiratban közölt tanulmányból(Ulicza Nikolett-Gajdos Dóra-Bőthe Beáta-Tóth-Király István-Orosz Gábor:A Rövid Egyetemi Unalom Kérdőív faktorstruktúrája.Iskolakultúra,2015/10.69.o.skk).  Ami benünket,laikusokat érdekelhet ebből a kitűnő tanulmányból,azok a főbb adatok. 370 egyetemista töltötte ki a kérdőíver,az adatokat 1-5 skálán értékelték a kutatók. Óra közbeni ualom:2,74 pont,tanulás közbeni unalom:2,78 pont. Tehát valamivel több,mint a maximális pont 50 százaléka!Ez,véleményem szerint,sok.  Ha visszagondolok saját boldogult és egyre tovatűnő egyetemista időszakomra,nekünk is voltak unalmas óráink. Hajjaj,de mennyi!De azért több,mint a fele-ennyi azért nem volt. Ha annak idején velem is kitöltettek volna egy ilyen kérdőívet,valahol 2 pont körül lett volna az eredmény. Akkor még nem voltak olyan technikai eszközök az oktatásban,mint ma. Élőszó volt,fr

 Ebben a kis médiaszemléző blogban nem szívesen közlünk PR-anyagokról szóló írásokat,értékeléseket. Kivétel persze ezen szabály alól is akad:ha valamely magyar település turizmusát kell erősíteni. 2021.nyarán jelent meg a Turisztika Magazin,Heves,Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye napilapjainak mellékleteként. A 49.oldalon van egy nagyszerű írás Egerszalókról,címe:Egerszalók több,mint gondolnád!Szerző-akinek neve nincs feltüntetve-egy oldalon remekül összefoglalja,miért is érdemes ellátogatni a Heves megyei községbe. Csak címszavakban:gyógyvíz,Európában egyedülálló sódomb,barlanglakások,Tücsökbusz és persze borospincék. Remekül megírt szöveg,kedvet csinál az utazáshoz. Nyáron,ha jó idő lesz,megyek Egerszalókra!

Nagyon jó cikk jelent meg a Magyar Teátrum című színházi témájú folyóirat 2021.júniusi számában a Puskás-musicalról,Tölgyesi Tibor tollából. Kifejezetten örülök annak,hogy a darab több szereplője is megnyilatkozik,így aztán az Olvasó több nézőpontból is megismerkedik a darabbal,a történettel,az egyes szereplőkkel. Mégis,mint az Aranycsapat régi rajongója,egy-két gondolattal szeretném kiegészíteni a cikket. 1. Farkas Mihály,a Rákosi-korszak rettegett négyesfogatának egyik tagja,nemcsak próbálkozott (aki olvassa Tölgyesi Tibor írását,érti mire gondolok).Bizony,volt két játékos,aki igent mondott a "megtisztelő felkérésre",és besúgóvá lett. Ez nagyon szörnyű dolog,nem is akarok erről többet írni. 2. Puskás attól is nagy volt,hogy extraklasszisok vették körül. Bozsik a kor talán legjobb középpályása volt,Lantos kora legnagyobb balhátvédje,aki szabadrúgásoknál,szögleteknél-mármint az ellenfél kapuja előtt,úgy gondolom-bevethető volt,Kocsis Sándor szórta a gólokat,sokat fejjel. Az A

 Amint a Magyar Teátrum folyóirat 2021.júniusi számában hírül adta (5.oldal),Szentesen megkezdi működését a Tóth József Színház. A tudósítás a lényeget tartalmazza,csak éppen rosszul lett megírva. Egy ilyen témának szerintem nem az 5.oldalon,hanem a címoldalon a helye. Manapság új színház,Magyarországon,szerintem ez szenzáció. Aztán:jó lenne tudni ki (volt) az a Tóth József. A tudósításhoz csatolt fotó borzalmas:két öltönyös,szájmaszkos férfi valamit aláír. A képaláirásban benne hagyták azt,hogy "Képaláírás"!!! Szóval,a hír jó,szerintem mindenki örül neki,de az újságcikk lehetett volna kissé magasabb színvonalú. 

 Ha egy mai magyar történésztől megkérdezném:tudja-e,ki volt Ottrubay Melinda,valószínűleg nem tudná. Van a magyar történeti tudásban egy lyuk:színház-és drámatörténetünk ismerete. A huszadik századi történelem ismertetésekor,tanításakor hajlamosak vagyunk elfelejteni kitűnő színművészeinket,táncosainkat. Éppen ezért olvasom nagy örömmel az olyan írásokat,mint Balázs-Piri Krisztina:A herceg & a táncosnő című műve,amely a Nők Lapja 2020/37. számában jelent meg. Herceg Esterházy Pál,az ekkoriban már ötven felé járó dúsgazdag örökös és Ottrubay Melinda prímabalerina 1946-ban esküdött egymásnak örök hűséget.  Aztán,mint a cikkből is kiderül,közbeszólt a rettenetes történelem. Esterházyt letartóztatták,Melinda asszony sehol nem kapott állást,bujkált. Tönkrement az egészsége. Esterházy herceg a forradalom alatt szabadul(kicsit pontosabban:forradalmárok szabadítják ki),és a pár,immár együtt,Zürichbe disszidál,ahol is 1989-ig élnek,Pál herceg haláláig.  Nagyon jó volt olvasni ezt a kitűnő,

 Nagyon fontos állatvédelmi téma következik. Jómagam nem egy esetben láttam,amikor a kutyatulajdonos "beugrik"vásárolni,a kutyát pedig addig a kocsiban hagyja,és persze minden ablakot lezár. Hiszen-gondolja a felelőtlen gazdi- csak pár percre beugrik,addig nem lehet semmi baja a kutyusnak.... Pedig lehet. A Kutyabarát Magazin 2021.nyári számának 6-7.oldalán olvashatunk arról,hogyan kell elkerülni,hogy hőgutát kapjon a kutya. A cikk szerint már 5 perc alatt is kialakulhatnak olyan körülmények,melyeket a kutyus szervezete nehezen visel. Még nyári kánikula sem kell hozzá:akár már 20 Celsius fokos hőmérséklet esetén is bekövetkezhet a baj.  Tehát nem hagyjuk a kutyát egyedül a lezárt kocsiban!Vagy biztosítsunk kintről jövő levegőt,vagy,ha vásárolni megyünk,ne is vigyünk magunkkal kutyát,bízzuk rá valakire!Szóval,vigyázzunk kutyánkra,nehogy hőgutát kapjon!Kis kedvencünkért felelősséggel tartozunk!

 Egy lakást,egy házat sokféle stílusban berendezhetünk. Van,aki a rusztikusra esküszik,van,aki minimalista környezetben érzi otthon magát,másoknak a mediterrán lakberendezés a tetszetős. De a legtöbb ízlés,tapasztalat,finom művészi érzék egyértelműen az eklektikus lakberendezéshez szükségeltetik. Erre egy remek példát hoz a SzépLak című magyar lakberendezési folyóirat 2012/4. száma(Idilli eklektika,60-71.oldal),amelyben Bárdos Zsuzsa lakberendező egyik mesterművét láthatjuk,kitűnő minőségű fotókon(Villányi Csaba). Az étkezőben nagyon tetszik az asztal és a vele színben harmonizáló kandalló. De ami igazán zseniális,az a nappali. Lovas Cili szövegíró szerint angol klunbszobákhoz hasonlít. Ez igaz,de van ám egy fontos különbség:nincs az az erőltetett,19.századi viktoriánus hangulata,mint nagyon sok mai ügyvédi irodának. Ez a nappali modern,sokoldalú,nagyon kényelmes,jó benne üldögélni és könyveket olvasni egy hideg téli estén. A sötét fotelekhez remekül passzol a világos színű,nem túl hiv

 A magyar ember szeret tapsolni. Ilyenkor kikapcsolja az agyát. Vagy épp ellenkezőleg:ilyenkor,taps közben kapcsolja csak igazán be. Para-Kovács Imrének jelent meg egy keserű-humoros írása a Hócipő 2017/24.számában,Szűnni nem akaró címmel. A publicisztika a politikai tapsról szól,a jelenségről,hogy állunk és két kezünk összeverésével éltetjük vezetőinket,akik jelenleg többnyire a nagyobbik kormánypártból kerülnek ki. De miért is tapsolunk?-ezt a kérdést már nem teszi fel Para-Kovács Imre,nyilván nem akart egy oldalas írásban alászállni a politikai pszichológia mélységeibe. Miért is tapsolunk,ez itt a fennmaradó kérdés. Azért tapsolunk,mert a szomszéd is tapsol. Nem akarunk lemaradni mögötte. Nehogy már őt észrevegyék,engem meg nem...Nehogy már ő megkapja a jó zsíros pozíciót,mi meg kimaradjunk. Irigységből tapsolunk. Az a tragédia,hogy ez a kedves vezetőt mit sem érdekli. Neki te meg én nen létezünk,csak a tömeg,csak a fiúk. És milyen szép az,ha igyekeznek. Ha megdolgoznak azért a dics

 Nagyon szeretem az olyan cikkeket,riportokat,szpotokat a mai sajtóban és médiában,melyek utaztátják az Olvasót:bemutatnak egy,a magyar közönség számára kevéssé ismert országot vagy várost. A Nők Lapja 2016/19.számában M.N.:Város szerelmi ajándékba című írása a Németország keleti részén fekvő Magdeburgot mutatja be. Ahogy olvassuk a kitűnően megírt és fotókkal remekül illusztrált cikket,rájövünk,hogy Magdeburg egyszerre tradicionális és modern. Hiszen mi jelképezné élesebben Németország(pontosabban,ahogy akkoriban nevezték,Német-Római Birodalom)középkori történelmét,mint az 1363-ban felszentelt magdeburgi dóm,amely gyönyörű,impozáns épület. S mi mutatná meg jobban a modern Németország sokoldalú,mások elismerésén,tiszteletén alapuló életformáját,mint a Hundertwasser által tervezett Zöld Citadella. Amely nem zöld,hanem rózsaszín,első pillantásra látszik,hogy tervezője zseni. A nevét pedig onnan kapta,hogy tetején növényeket termesztenek. S amint az a Nők Lapja cikkéből kiderül,az egész v

 A Digitális Fotó című folyóirat 2012.szeptemberi számában a világhírű fotós,Steve McCurry Mianmarban készült képeiből láthatunk válogatást. McCurry az ősit,az időtlent próbálta megragadni. Sikerrel. Még a témáikat tekintve dinamikus,pörgős képeken is ott érzi az ember az álló időt,vagy-Fernand Braudelnek,a neves történésznek szavait idézve-a hosszú időt. Amikor nem a mindennapok létküzdelmei számítanak,hanem az igazán hosszútávú folyamatok,az út a szellemiekbe,talán az örökkévalóság felé. Buddhista szerzetestanoncok futballoznak a kolostor udvarán:minden mozog,mégis,a mindennapos tettek mögött ott lebeg valami űr. Ezek a fiatal és elszánt kamaszok mintha máris spirituális emberek lennének. Egy másik képen ledöntött istenszobrokat látunk,kisgyerekek szaladgálnak közöttük. A ledöntött szobrok élnek,mert a szellemi tartalom ott van bennük. Ez nem a fogyasztói társadalom világa:a képen látható iskola olyan szegény,hogy a diákoknak még pad sem jut,a földön fekve olvasnak,írnak,alázattal ha

 A matematika a legtöbb ember számára valami speciális dolog,amihez neki nincs tehetsége. Tudják ezt a matekkal hivatásszerűen foglalkozók is,ezért minden médiamegjelenés során igyekeznek tárgyukat életszerűvé tenni. Olykor azonban túlzásba esnek. A Középiskolai Matematikai Lapok 1969/2. számában található két feladat. Az 1204.feladat szerint két barát,bizonyos Jóska és Gábor,állnak az út szélén nyáron,minden nap,és megnézik 51 egymás után elhaladó autó rendszámát és ha minden szám különbözik,Jóska kap 1 pontot,amúgy Gábor. A végén aztán összevesznek,hogy ki nyer. Könyörgöm:ki az a két bolond gyerek,aki ilyet játszik? Nem tudok elképzelni két kamaszt,amint ilyesmivel múlatják az időt. Az 1209.feladatban négy testvér egy kör alakú legelőt örököl. Önök láttak már kör alakú legelőt? Elképzelhető ugyan,de igencsak ritka. Aztán:a négy testvér mindegyikének 1-1 kecskéje van. Aki valami kicsit is ért az állattenyésztéshez,tudja,hogy aki állatot tart,a lehető legritkábban tart 1 kecskét. Tart

 A Reader's Digest magazin magyar nyelvű Válogatásának 1997.augusztusi számában olvashatjuk Dale van Atta:Az eltékozolt Édenkert című írását,amely Nauru történetét foglalja össze. Naurut sokáig mint óceániai természeti paradicsomot tartották számon,Ausztráliából járták ide üdülni a tehetősebbek. Aztán az 1950-es években egy laboratóriumában unatkozó mérnök foszfátnyomokat vett észre egy fán. Ezzel Nauru sorsa eldőlt. A kis sziget a világ legnagyobb és legjobb minőségű foszfátkincsével rendelkezett. Megindultak az ausztrál,az új-zélandi,az amerikai bányatársaságok. Nauru szegény kis szigetből gazdag ország lett. Dale van Atta szerint ezzel kezdődtek a bajok. Már a függetlenség kikiáltását követő első elnök,Hammer DeRoburt alatt a jóléti kiadások elképesztő méreteket öltöttek. A 21 000 lakosú szigetországban két kórház épült,mindenkinek ingyen járt az egészségügyi ellátás és az oktatás,sőt,még a repülőjegy is. Ezek a kiadások évről-évre nőttek,s ezt a kiadásnövekedést egy darabig ell

 Ha megvizsgáljuk baráti kórünket,rájövünk,hogy a legtöbben hasonló életkorú emberekkel barátkozunk. Iskolatársak,haverok az edzésről vagy éppen a baba-mama tornáról,az íjász-szakkörből vagy a természetjáró ifjúsági klubból:mind-mind hasonló korúak. Mi hoz össze egy barátságot? Közös sors,közös élmények,azonos tapasztalatok. S ezek általában hasonló korú emberekkel történnek meg. A Reader's Digest magazin magyar nyelvű Válogatásának 1997.augusztusi számában olvashatjuk Michael Welzenbach:Barátság az erdő mélyén című,kiváló,irodalmi értékű írását. A rendkívül szép igaz történetben egy kisfiú,akinek szülei gyakran költözködnek,ezért nem tud tartós barátságokat kialakítani,ez a kisfiú egy szép napon az erdőben sétál,összeütközik egy idős hölggyel. A nemrégibeb megözvegyült néni és a kisfiú aztán barátok lesznek. Az asszony mindent megmutat a srácnak amit az erdőről tudni kell. Megismerteti őt a rovarokkal,a virágokkal,a változatos hangon éneklő madarakkal,rengeteg könyvet ad neki kölc

 A Covid-19 miatt sokan kerülhetünk olyan helyzetbe,amit csak úgy hívunk:karantén. De mit csináljon az ember karanténban?Hogyan töltse el a napjait? Erre vonatkozóan ad tanácsokat a Nők Lapja 2020/46.számában Koronczay Lilla:Út befelé című cikke. Két szakember(Dr.Szondy Máté és Bokor Judit) mondja el véleményét és tapasztalatait a karanténról. Azért tetszik ez a cikk,mert mindketten a belső elmélyülés,a napjainkra oly jellemzővé vált pörgős,izgága életforma megváltoztatását ajánlják. Dr.Szondy Gábor kifejezetten javasolja a meditációt,mely szerinte vallás-és kultúrafüggetlen. Bokor Judit pedig a korábban elhanyagolt szellemi és fizikai időtöltések felelevenítését,régi képességek újraélesztését javasolja:jóga,olvasás,zenélés a régen elfeledett hangszeren,festés. Aztán a cikkíró is elmeséli mit is csinált ő a karanténidőszak alatt. Szerintem elsőosztályú írás ez,szinte olvastatja magát. A benne foglaltakat pedig érdemes megjegyezni.

 A Középiskolai Matematikai Lapok 1969/3. számában,a 105.oldalon találtam egy olyan feladatot,amely még engem,a nem éppen jó matekost is megfogott. Adott két város,A és B. Egy gyalogos A -ból B-be 2,3 óra alatt,vissza 2,6 óra alatt jutott el.Most jön az érdekes része:a két város közti útnak van egyenes,emelkedő és lejtős része.A gyalogos emelkedőn 3,a vízszintes szakaszon 4,a lejtőn 6 km/óra sebességgel haladt. Mit állapíthatunk meg AB útszakasz hosszáról? Nem szó szerint idéztem a feladatot. Hogyan kell megoldani?Szerintem kell hozzá egy kis képzelőerő. Kis segítség:ami A-ból B-be haladva valami,az B-ből A-ba haladva pont az ellenkező valami. Ja,és persze egyenletek is kellenek a megoldáshoz. Itt jut eszembe egy általánosabb gobdolat:a magyar sajtó és média mostanában olyan keveset foglalkozik logikával,matematikával,sakkal meg effélével. Régen rendszeresen közöltek az újságok sakkfeladványokat,ez ma már csak kevés sajtóorgánumban van.Pedig kellene,sok ember intellektuális robotmunkát

 A Magyar Turista című folyóirat 2007.szeptemberi számában,a 36-37. oldalon Sváb László remek cikkét olvashatjuk. Az 1926-ban felavatott Várkúti Menedékház (Bükk hegység)ma is remek állapotban van. A cikk összefoglalja a lassan százéves épület tórténetét. Eredetileg Várkúti Isaák menedeķháznak hívták,Isaák Gyula Heves megyei főispánról elnevezve. Aztán túlélte a világháborút,1950-ben államosították,de-ritka kivételként-a tulajdonos szépen karbantartotta,sőt,fejlesztette. A rendszerváltást követő időszakban sem lett az enyészeté.  Érdemes a Bükkben túrázni. Van valami sajátos levegője,párája,olyan,amely még az Északi-középhegység többi illusztris hegységétől is megkülónbözteti. Valami édes,hűvös simogatást lehet érezni.  De kicsit túlléptünk a cikken...Olvassák el,kitűnő,kedvcsináló. 

 A legtöbb ember valahogy leérettségizik matekból,aztán elfelejti az egészet-a banki hiteleknél meg csak kapkodja a fejét. Érdemes néha-olykor feleleveníteni,amit anno megtanultunk-legalábbis elvileg.  A Középiskolai Matematikai Lapok 1969/5. évfolyamában a matematikai alapműveletek nagy barátainak szól egy feladat. "Mi lehet az a két egész szám,melynek összegét,különbségét,szorzatát,hányadosát összeadva 800-at kapunk..."?(215.oldal,Gy 1230). A feladat második részét már nem is idézem. Szóval,az van,hogy ez a feladat nehéz és gondolkodtató. Mielőtt ugyanis nekiesnénk,elkezdenénk egyenleteket felírni és azokból különböző szorzatokat és törteket előállítani,el kell gondolkodnunk valamin:mi is az,hogy különbség?Mi is az,hogy hányados? Ha ezeken elgondolkodtunk,utána tudunk helyes egyenletekkel operálni. Ja:nem két megoldás lesz. Több. Jó gondolkodást,számolgatást!

 Az emberek azt gondolják, hogy vezető ( itt most a vállalati szférára gondolunk) csak bizonyos kiválasztottsakból lehet. Ez nem így van, a vezetői adottságok ugyanúgy tanulhatók, mint bármi más. A HVG 2021/24. számának 52-53. oldalán olvashatunk erről igen érdekes cikket. A 2-3. bekezdés adja meg az írás lényegét. - a vezetői készségeket igazából mindenki használja a hétköznapi, családi életében, csak éppen tudatosítani, irányítani kell ezeket - a vezetőképzésen tanultak az élet más területein is használhatók, senki nem veszít tehát azzal, ha " beiratkozik" a vállalat vezetőképzésére. Azonkívül jó lenne, ha mi itt,Magyarországon, tudatosabban hoznánk döntéseket. Mindennapi tevékenységeink során olyan szétszórtak, következetlenek, szervezetlenek tudunk lenni. Ahhoz, hogy ezen tulajdonásgainkat levetkőzzük,jó alap lehet, ha elvégzünk egy vezetőképzőt.  A HVG-ben közölt cikk kitűnő, sajnos, a Szerző neve nincs feltüntetve. Jó lenne, ha a magyar sajtó és média többet foglalkozna

 A Nők Lapja 2019/3. számában,a 93.oldalon olvashatjuk Szabó Borbála kiváló novelláját,melynek címe:Egész ember. A főhős egy magas beosztású orvos(de lehetne bármelyikünk),aki rengeteget dolgozik,családja van (4 gyermek),ráadásképpen még szeretője is akad,aki egyre többet követel. Olyan munkamániás ember ez a mi doktorunk. Dr.Fodor úgy érzi,meg kellene háromszorozódnia,hogy minden fronton helyt tudjon állni. Kívánsága teljesül:egyszerre csak 3 Dr.Fodor lesz a világon. Hősünk eleinte élvezi a helyzetet,csakhogy ott a szerető aki továbbra is egyre többet kíván... Szabó Borbála novellájára Kafka és Örkény is büszke lenne. Jó ötlet,remekül megírva. Az egyik legjobb kortárs novella,amit olvastam. 

 A 21.századra kulcskérdéssé vált a megfelelő ivóvíz biztosítása. A Föld lakosságának egyharmada nem jut tiszta ivóvízhez. Magyarországon mindig is kulcskérdésnek tekintették az ivóvíz mennyiségét és milyenségét, mégis, még a 20.század végén is akadtak alapvető minőségi problémák a magyar ivóvízkészletekkel.  Az ÖKO folyóirat 2000/1-2. számában olvashatjuk Horváth Lászlóné:A víziközmű-szolgáltatás jelene és jövője című tanulmányát, ebben pedig találunk olyan táblázatokat, melyek vérfagyasztó adatokat tartalmaznak. A 60. oldalon olvashatjuk, hogy 1998-ban Bács-Kiskun megyében 46, Békés megyében 60 településen extrém magas arzéntartalmú vizet fogyasztottak. S aki azt hinné, hogy ez csak a keleti-déli periféria problémája volt, annak kiábrándításképpen elmondom, hogy Pest megyében is akadt 16 település, ahol nagyon magas volt az arzéntartalom. Még Pest megyében is 61000 lakos fogyasztott arzéntartalmú vizet. Nitrogénvegyületek terén sem volt sokkal jobb a helyzet, EU-s kritériumok szerint

 A Nők Lapja Évszakok 2019.nyári számában olvashatjuk Lénárt Emese cikkét A táltosköltő szerelmei címmel. Nagyon érdemes elolvasni mindenkinek,aki kicsit is foglalkozik irodalommal,vagy valami módon megragadta őt Ady Endre költészete és/vagy személyisége. Ebben a cikkben az is találkozhat újdonságokkal,aki hivatásszerűen műveli az irodalmat. Jómagam például nem tudtam,kicsoda is az a bizonyos Kíváncsi Ili,mint ahogy Rienzi Máriáról sem hallottam még soha(utóbbi,mint a cikkből kiderül,kupléénekesnőként kereste kenyerét). Nem tudtam,hogy nem Ady adta Lédának a magyar irodalomból ismert és elismert becenevét,mint ahogy nem voltam tisztában azzal a halálosan komoly okkal sem,ami miatt Léda hazajött Párizsból. Ismeretlen volt előttem Ady és Kaffka Margit meglehetősen zavaros románca(Kaffka Margit szeretett volna Ady felesége lenni,csakhogy Ady elállt a lánykéréstől. Bennem felmerül:a két,tragikusan fiatalon elhunyt literátor-zseni vajon megmenthette volna egymást?). Arról sem tudtam,hogy Ad

 A HVG 2021/24.számában olvashatunk remek hírösszefoglalót a Spanyolország politikai vezetését egyre jobban nyomasztó katalán kérdésről. 2017.után a spanyolok bebörtönöztek néhány,katalán fúggetlenségért küzdő politikust. 2021.nyarán Pedro Sanchez szocialista kormánya amnesztiát adott volna a bebörtönzött vezetőknek. Erre a spanyol jobboldal utcára vonult,tüntetni. Mint a HVG cikkéből kiderül,egy közvélemény-kutatás szerint a megkérdezett spanyolok több,mint 60 százaléka ellenzi az amnesztiát,és csak 20 százaléka helyesli.  De akkor miért ragaszkodik Pedro Sanchez kormánya az amnesztiához?Mint a cikkből kiderül:retorikailag ez a nemzeti megbékélést szolgálná,a valóság az,hogy a szocialistáknak szüksége van a legális katalán parlamenti pá támogatására. Hozzátehetnénk:például a migrációbarát törvények keresztülvitelében.  A remek kis cikk(közérthető,tárgyilagos,nem elfogult egyik fél javára vagy rovására sem) olvastán az jutott eszembe:mennyire bonyolult lett a spanyol politikai élet is.

 250 négyzetméter. Egyedi bútorok,burkolatok. Szolíd polgári hangulat. A helyszín:valahol a Tiszántúlon. A cikk (Tiszántúli Toszkána címmel a SzépLak 2011.júniusi számában jelent meg,Kele Andrea szövegével,Berényi János fotóival) pedig egyenesen gyönyörü. Bevezet,kalauzol,végigvezet. Nem áradozik ízléstelenül,hanem bemutat. Ez a bemutató pedig szemet-lelket gyönyörködtet. Különösen a mediterrán hangulatú kert bűvöl el. Az tetszik legjobban ebben a házban,hogy nem kell hozzá sok pénz. Ízlés kell hozzá,meg egy kis ötlet. Polgári látásmód meg egy csipetnyi furfang. Nagyon szépen összeállt,remek otthon. És, még egyszer kiemelném:remek cikk. 

 Kedves Látogatónk!Ugye,milyen szépek is a filmekben,a fotókon,a média-spotokban azok a hajnalpíros napfelkelték,lilás-barnás-rózsaszínes naplementék,viruló piros rózsák,sárgálló pitypangok... Dehogy szépek!Többnyire sablonosak,rosszabb esetben giccsesek. A Digitális Fotó Magazin 2012/7. számában jelent meg Torsten Andreas Hoffmann Kerüljük a sablonokat!című írása. Ebben a Szerző bemutatja,hogyan is lehet sablonos egy fotón a naplemente vagy a rózsa vagy éppen India büszkesége,a Tádzs Mahal,de láthatunk olyan megoldásokat is,ahol a művésznek sikerült eredeti,új szempontokat találnia ezerszer feldolgozott témájához. Az a véleményem,ezt a cikket minden fotósnak,filmesnek,rendezőnek,média-szakembernek,operatőrnek,de ha tágabban akarom kifejezni:minden vizuális művésznek el kellene olvasnia,hogy ne essen bele a sablonosság hibájába. Nagyon őszinte,igényes írás. Minden szakember veheti úgy,hogy kötelező olvasmány. Lelőhelye pedig:Digitális Fotó Magazin,2012/7. ,78-83.oldal. 

 A Digitális Fotó c.folyóirat 2012.szeptemberi számában olvashatjuk Somogyi Nóra cikkét. Az írás Tim Mantoanival,a neves amerikai fotóssal és extra méretű polaroid képeivel foglalkozik. Mantoani új értelmet adott a "portréfotó" szónak. Az ő képein a "modell"mindig valamit cselekszik,az arc sohasem mozdulatlan (talán csak Teréz anya esetében,de ennek az ál-statikusságnak ott funkciója van,a lelki dinamizmust takarja),a fotók olyanok,mint egy kimerevített filmkocka. A Beatles tagjai éppen párnacsatáznak,a kutyát sétáltató házaspár éppen megáll az út szélén. Fidel Castro kubai vezető pedig a szemmel láthatóan kissé illuminált szovjet pártfőtitkárt,Hruscsovot öleli.  Azon gondolkoztam,ad-e valamilyen többletet a képeknek az,hogy Mantoani óriásira nagyítja őket. Nem csak egy öncélú performance-ról van szó?Rájöttem,hogy nem. Az előbb említett Fidel Castro-kép esetében ugyanis pont az hozza elő a részleteket,az teszi résztvevővé a nézőt,hogy a híres történelmi személyisége

 Aki lakberendezéssel  vagy belsőépítészettel foglalkozik- most az igényesebb szegmensre gondolok, nem arra, amikor arra kérik a lakberendezőt, hogy tüntesse el a vezetékeket- szóval, aki az igényesebb lakberendezést műveli és szereti, vagy éppen új ötletekkel kívánja feldobni házát, ne hagyja ki a Nők Lapja Évszakok 2019.téli számának 114-119.oldalán bemutatott házat! ( A cikk alatt szerző neve nem szerepel, kár, mert jó).  Szóval ez az ominózus ház Svédország Mellerud nevű városának igen gazdag külvárosi negyedében található, és jellegzetessége, hogy fehér. Fehér az ajtó, az ablak, a padló, a plafon, a fal, szinte minden bútor, még a kandalló is fehér.  Azt gondolhatnánk: na, megjöttek újgazdagék, és kitaláltak valami hülyeséget- de nem! Nagyon is ízléses a ház. Hogy miért?Azért, mert a fehér mellé mindig adagolnak egy kis ezt-azt. A konyhában, a fehér étkezőasztal mellett zöld növény virít. A hálószoba fehér ágyán ott a szürke műszőrme takaró. Az étkezőben piros sapkás karácsonyi ma

 Nagyon sok magyar szülő teljesen kétségbeesett állapotban keresi fel a pszichológust vagy rosszabb esetben ír levelet valamelyik médiacsatornának: gyermeke az utóbbi időben fáradékony, nem figyel, már meg is állapították nála,hogy figyelemhiányos. Mit lehet ilyenkor tenni? A Nők Lapja 2021/18. számában, a 63.oldalon olvashatjuk Dr. Donauer Nándor neuropszichológus nagyszerű írását ( címe:Művészlelkek vagy csak lusták?), melyben a kiváló kutató nagyon egyszerű választ, megoldást ad a problémára: a fiatalok nem alszanak eleget. Hogy miért, mit csinálnak éjszaka alvás helyett, azt nyitva hagyja, illetve majd a következő részben folytatja, de maga a válasz egyszerűségében lenyűgöző. Mint ahogy sodró, magával ragadó az egész cikk is. Nagyszerű írás, jó olvasni! Persze, a probléma nemcsak Magyarországot érinti. A Nők Lapja weboldalán nagyon sok izgalmas, érdekes olvasnivalót találnak nők és férfiak egyaránt!

 Annyiféleképpen gyászolunk...Van,hogy olyan embert gyászolunk,aki nem volt családtag,de sokat segített nekünk. Dragomán Györgynek,a kortárs magyar irodalom egyik ikonjának, kitűnő novellája,a Tartozás,a Nők Lapja 2021/18.számában,a 72.oldalon jelent meg. A novella tulajdonképpen egy belső monológ. Karola,az ötvenöt éves,meglehetősen zaklatott lelkű nő adná át részvéte jeléül ajándékát apja szociális gondozója férjének. Csakhogy rosszul lesz,nem tud kiszállni a kocsiból. Felidézi Emőke alakját,szereretét,ahogy apját ápolta,aztán őt is masszírozta-aztán a novella végén van egy igazi poén. Maga a mű szinte egybefüggő,nincs benne hagyományos,kötőjeles párbeszéd. Csak belső beszéd,de az aztán bőséggel. A Tartozás a rövid novella-régebben úgy hívták:tárca-műfaj mesterműve. Gyászt,tiszteletet,bonyolult érzelmeket jelenít meg,mindössze egy oldalban. Mindenkinek ajánljuk,aki szereti a szép és nemes irodalmat.