Írott és elektronikus média régen és ma

 2020.november 30-án megjelent a Hajdú-Bihari Napló gazdasági melléklete. Ennek 7.oldalán nyilatkozik Miklóssy Ferenc,a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Nyilatkozatában többek között példát hoz fel arra,hogy manapság egy debreceni cégnek lehet olyan,szoftverhátteret biztosító cége,amelynek székhelye Miskolcon van. A cikk címe különben:Agglomeráció lesz lassan az egész megye. Agglomeráció,azaz vonzáskörzet. Emlékeznek még,hogyan tanultuk ezt anno az általános iskolában? A város köré rajzolni kell egy kört. Hát,ez ma,a globalizáció idején már nem így van. Az ország egyik végének agglomerációja lehet az ország másik vége. És viszont. Az internet-korszakban a fizikai tereknek már nincs akkora jelentőségük. A kapcsolat megteremtődhet online is. A vonzáskörzet kitágult. Konkrétan Hajdú-Bihar megye példájánál maradva,természetes,hogy az ország 2.legnagyobb városa vonzáskörzete a saját megyéjének. Ez,azt hiszem,jó.  A cikkről szólva pedig:gondolatébresztő,kitűnő,közérthető

Egy kis szómagyarázat: esperesnek hívják a protestáns egyházakban az egyházmegye lelkészi elnökét. A Horthy-korszak legnagyobb médiabotránya egy esperes, és egy könyv miatt robbant ki.  1936-ban megjelent Szabó Zoltánnak A tardi helyzet című könyve. Óriási botrányt kavart, merthogy teljesen őszinte volt. Megírta, hogyan zsákmányolja ki a nagybirtokos a kisbirtokos parasztságot, de azt is megírta, mi mindent rosszalkodnak a falusi lányok a fonóban... Ezután kezdődött Magyarország egyik legnagyobb médiabotránya. A jobboldali sajtó és a rádió a könyv elégetését és a szerző legszigorúbb megbüntetését követelte, a baloldal viszont az egekbe magasztalta Szabó Zoltánt. Kellenek a hősök és az antihősök. Megjegyzem: a könyvet mind a mai napig a népi irodalom egyik legkiválóbb alkotásának tartják az irodalomtörténészek.  De hogy jön ide az esperes? Az írónak nyilatkozó esperes, mint azt a Magyarország 1936.augusztusi száma írta, a megjelenés után nem kapott többé fizetést, az elöljárók egyszerűe