Bejegyzések

Társadalmi Szemle címkéjű bejegyzések megjelenítése

Közművelődés, Magyarország,1980:485 múzeum,2605 művház

 Igen, ez nem vicc, Kedves Látogatónk! Volt olyan időszak Magyarországon, amikor országszerte közel 500 múzeum és pontosan 2605 művelődési ház várta a kulturálódni vágyókat. Ma, 2022-ben ennek töredéke áll redelkezésre.  Ráadásul a jobb művházak telis-teli voltak jobbnál jobb rendezvényekkel, koncertekkel. Kovács Kati, Aradszky László, Koncz Zsuzsa. és a kor többi menő énekese egy nyár alatt több száz " vidéki vendégszereplést" ( kissé lenéző szóval: haknit) tudott vállalni, mivel volt hol.  No, és hogy mikor volt ez? Hát, történelmünk nem túl dicsőséges időszakában, a Kádár-korszakban. A Társadalmi Szemle ( ez volt az MSZMP elméleti folyóirata, jelentsen ez bármit) 1980.számában Kállai István hívta fel a figyelmet arra, hogy jobban kell koncentrálni az erőforrásokat, és jobban ki kell használni a lehetőségeket.A pártzsargont magyarra fordítva:minél több rendezvény legyen, ne álljon üresen egyik művelődési ház se, népművelők, tessenek megdolgozni a pénzükért!   Azt gondolom,

1959.február:Tézisek a magyar irodalomról a Társadalmi Szemlében

 A magyar írók jelentős része,s a Magyar Írószövetség,kulcsszerepet töltöttek be az 1956-os Forradalom és Szabadságharc során. Éppen ebből kifolyólag a Kádár-hatalom feloszlatta a Szövetséget. A forradalom után több írót elítéltek,többen kūlföldre menekültek,azaz disszidáltak. Az irodalmi élet,dacára az újonnan alapított folyóiratoknak,gyakorlatilag elhalt. Aztán 1958.körül bekövetkezett egy lassú olvadás. Írók és hatalom közeledni kezdtek egymáshoz,hiszen mindkettőjüknek szüksége volt a másikra. Megjelent 1958-ban egy népi írókról szóló írás,aztán 1959.februárjában a Társadalmi Szemle című kommunista elméleti folyóiratban Tézisek.  A felszabadulás utáni magyar irodalom néhány kérdéséről című írás. Nem túl hízelgő az írókra nézve. Az Írószövetség nyíltan ellenséges volt a szocializmussal,név szerint megemlítik Illyés Gyulát és Tamási Lajost. Az írók,legalábbis a tanulmány szerzője szerint,a Nagy Imre-féle revizionista irányzat uszályába került. Az "ellenforradalom"alatt az Ír

Az eutanáziáról amerikai, holland és ausztrál példán-Társadalmi Szemle,1997/1.

Az eutanázia a nemzetközi orvostársadalom egyik leginkább vitatott- és leginkább ébren tartott- kérdésköre. A Társadalmi Szemle című folyóiratban (1997/1., 52-61.o.), Tóth Gábor Attila három ország példáját vizsgálja: Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Hollandia. Már az is érdekes, hogy Szerző csak olyan országokat választott, melyek közismerten liberális álláspontot foglalnak el az eutanáziával kapcsolatban. Ezt hívják tendenciózus újságírásnak illetve kutatásnak. Az eredmény nem meglepő: mindhárom országban a lakosság enyhe többsége helyesli az aktív eutanáziát, sőt, egyes esetekben még olyan orvosok is megúszták büntetés nélkül, akik jóval túllépték az ott érvényben lévő törvényes kereteket. Volt, aki adott a betegnek egy csepegtetőt, amivel rendszeresen beadott magának a beteg különböző altatókat, csillapítókat. Ha akarta a beteg, egyszerűen túl adagolta magát. Olyan is előfordult, Hollandiában, hogy rokonok kérhették: ugyan kapcsolják le a gépről szeretett családtagjukat.

Dokumentumok a magyar rendőrségről, 1944-1945- Társadalmi Szemle, 1997/1.

A Társadalmi Szemle című folyóirat 1997/1.száma nagyon édekes történelmi dokumentumokat közölt ( Kozáry Andrea szakszerű és érdeklődést keltő tolmácsolásában) az 1944-45-ös évek magyar rendőrségéről. Magyarországon, 1945-ben vagyunk, a második világháború végén. Budapest ostroma még nem fejeződött be, a benyomuló szovjet csapatok már garázdálkodnak. Holttestek az utcákon, rablóbandák, nyíltszíni kifosztások. Szükség lett volna egy jól működő rendőrségre. Csakhogy: - Nem voltak megfelelő épületek, irodák, fogdák. - Nem volt összeköttetés az esetlegesen működő rendőri egységek között - A szovjetek több ezer rendőrt internáltak Gödöllőre, mert azt hitték, fasiszta katonák. - A szovjetek nem negedélyezték, hogy a rendőrök fegyvert viseljenek. - A politikai pártok ( melyek már az ostrom napjaiban aktivizálódtak) saját rendőrségeket állítottak fel, pl. Miklós-gárda. - A rendőrök élelmezése nem volt megoldott. Ez önkényes elkobzásokhoz vezetett. - Debrecenből levezényelték a Péter Gá