Írott és elektronikus média régen és ma

 A jégbarlangok a természet legcsodálatosabb képződményei közé tartoznak. Az Élet és Tudomány (ÉT) folyóirat 1978/24.száma(751-754.o) Dr.Kessler Hubert tollából közöl kitűnő cikket az egyik ausztriai jégbarlangról. Az írás címe:Jéghegyek a föld alatt.A cikk a Salzburg tartománybeli Werfen község közelében,a Tennen-Gebirge hegységben található tüneményes földrajzi képződményt veszi szemügyre. Megtudhatjuk,milyen általános elméleteket dolgoztak ki földrajztudósok a jégbarlangok keletkezéséről,s hogy egyes nagy tudósaink miért tartották helytelennek a "jégbarlang"elnevezést. Dr.Kessler Hubert részletesen leírja a barlang feltárának históriáját,középpontban a tragikusan fiatalon,az első világháború frontjain elhunyt Alexander Mörkkel. Cikkének végén pedig leírja,hogyan keletkezett a tudomány mai állása szerint az Eisriesenwelt névre keresztelt jégbarlang. A cikk vizuális fénypontja pedig az az öt,rendkívül reprezentatív fotó,mely a jég és az ember viszonyát ábrázolja. Tudósok és

 Ahogy az emberiség tudományos- technikai fejlődése a 19.század óta haladt előre, úgy mindig is meghúzódott a felszín alatt egyfajta civil gyanakvás. Gyanakvás a tudomány iránt, technofóbia, és- most legutóbb éppen a koronavírus kapcsán- mindenféle összeesküvés-elméletek. És- erről sajnos kevésbé számolt be a média, gondolom, politikai okokból- olykor verbális vagy fizikai erőszak a vírussal, a vakcinákkal foglalkozó tudományos kutatók ellen. Elképesztő barbárság.  Az ujszo.com szlovákiai magyar nyelvű hírportál beszámolt ( most jön a hivatalos rész: az erről szóló cikk megtekintve 2021.július 19-én, 9 óra 51 perckor) a Veda Pomaha ( A tudomány segít) mozgalom tüntetéséről. Az itt felvonuló tudományos kutatók( többnyire az orvostudomány, a természettudomány és a matematika területén dolgozók) sérelmezték, hogy a közvélemény egy része őket okolja magáért a koronavírus-helyzetért, illetve az abból fakadó helytelen politikai döntésekért. Igyekeznek megértetni a közvéleménnyel, hogy nem ő

 A Honismeret folyóirat 2020/5. számában jelent meg egy nagyszerű visszaemlékezés, mely Lóczy Lajos halálának 100.évfordulójára íródott. Brezsnyánszky Károly cikke (6-12.o.) nagyszerűen összefoglalja a magyar földrajztudomány egyik atyjának tudományos munkásságát, ideértve a kínai expedíciót is. De ami igazán érdekes számomra az az ember. A kortársak szerint Lóczy Lajos professzor kizárólag a tudományának élt.  Egy kicsit továbbgondolva Brezsnyánszky Károly nagyszerű írását: Olyan volt a kor, a Monarchia kora, hogy megtehette. Manapság egy bármily kvalitásos tudós, bármelyik tudományterületen mozogjon is, nem teheti meg, hogy csakis a tudománynak éljen. Merthogy ott van az a bizonyos pénz, ami minden egyetem minden tanszéke számára létkérdés, úgyhogy írni kell a pályázatokat, kigondolni az újabb és újabb, talán eladhatóbb kutatási projekteket, úgyhogy manapság egy tudós egyszerre kutató, önmenedzser és intézményi menedzser. Szerencsés alkat, akiben ez három így együtt van, azok az tané