Írott és elektronikus média régen és ma

 1994-ben robbant ki Magyarországon a paprikahamisítási botrány. Egyes gyártók és forgalmazók míniumtartalmú, az emberi szervezetre mérgező színezőanyagot használtak a pirospaprika elkészítéséhez. A történetben kulcsszerepet játszott egy kis szabolcsi ( ma: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei) falu, Pátroha, mivel az ügyben érintett, előzetes letartóztatásba helyezett személyek közül nyolc ebben a faluban élt. A Szabad Föld hetilap 1994.október 25-i számában jelent meg Keresztény Gabriella:A pátrohai paprika receptje című írása. Nagyon igényes, szépirodalmi színvonalú, amolyan " régi stílusú" riport. Az újságíró nemcsak tényeket közöl, pláne nem megbélyegez, hanem megpróbálja több oldalról bemutatni a témát, az érintett személyek cselekedeteinek ábrázolásával, gondolatainak, hangulatainak festésével. Az alapvető élmény a félelem: a megkérdezettek közül senki nem akar beszélni az ügyről, merthogy nem mindenkit tartóztatott le a rendőrség. Egyesek szerint már évek óta folyt a hami

Szenzációs cikket olvashatunk a Szabad Föld 2020.július 17-i számának 9. oldalán. Szűcs Gábor készített interjút Csányi Sándor tanszékvezető egyetemi tanárral,akinek a vadbiológia a szakterülete. Csányi Sándor az interjúban elmondja:a koronavírus hatására az emberek elkezdtek másképp viselkedni,visszahúzódtak,ezt pedig megérezték az állatok is. A vaddisznók a városok vemdégei lettek,a rendőrpalotát elfoglalták a vadkacsák. De sok egyébről szó esik az interjúban. Például arról,hogy Magyarország miért ennyire gazdag vadakban,hogyan próbálták a régi  Szovjetunióban háziasítani a rókát,vagy arról,miért tapadnak egyes állatokhoz,pl az aranysakálhoz,téves képzetek. Különösen az antropomorfizálás veszélyeire hívja fel a figyelmet a kutató. Szűcs Gábor és Csányi Sándor interjúja példamutató lehet a magyar sajtó és média munkatársai számára. Józan,kiegyensúlyozott,ugyanakkor közérdekű témát tárgyal és informatív. Bravó,Szűcs Gábor,bravó,Csányi Sándor,bravó,Szabad Föld!

Bevallom, nem számítottam ilyenfajta sokszínűségre, mint amit a Szabad Föld 2019.szeptember 6-i számában olvashattam. A Szabad föld már régen nem mezőgazdasági magazin, mint ahogy a " vidék" sem az már, mint volt a huszadik század végén. Három cikket emelnék ki a rendkívül gazdag tartalomból. Az egyik az új olasz miniszterelnökről szól, aki nem igazán indított jól, mivel kiderült, hogy a kampányban oly büszkén hangoztatott külföldi tanulmányok nagy része merő kitaláció. Nem mellesleg: Conte miniszterelnök már szidja Salvinit. A másik cikk egy részletező hír: Az USA egyik iskolai könyvtárából kitiltották a Harry Potter- könyveket, merthogy okkultak. Őszintén szólva, követésre méltónak tartom ezt a tettet, nem venném rossz néven, ha magyar könyvtárak is leselejteznék ezt a varázslógyereket. A harmadik írás egy riport, olyasfajta, amelyből egyre kevesebb van a hazai médiában. Arról van szó, hogy meglett Radics Béla gitárja, ebből az alkalomból zenésztársai emlékeztek rá. Nag

1989: Magyarországon és a kelet-európai térségben a nagy változások éve. Már nem kommunizmus,mert a Szovjetunió gyengül,  még nem demokrácia, mert a Szovjetunió még létezik. A Szabad Föld, a vidék lapja, akkoriban " Társadalompolitikai és családi hetilap" megjelöléssel futott. Korszakváltás volt ez a magyar sajtóban-médiában is. Még ott voltak a szocializmusra jellemző agitációs anyagok, de itt-ott már megjelent az őszinteség. A Szabad Föld 1989.április 25-i számának 2. oldalán leépítésről olvashatunk( a munkanélküliség mint a kapitalizmus jele), utána meg egy Rima mente nevű téesz sikereiről. A Gazdaság rovatban pedig arról történik dicsekvés, hogy a Tungsram részvényeit megvette egy osztrák cég. Szóval, a letűnő múlt és a születő jelen egyszerre. Ami a tragédia az egészben: az intellektuálisan jóval az átlag felett mozgó újságírók sem tudtak különbséget tenni a születő világ potenciálisan jó és potenciálisan rossz jelenségei között. Ünnepeltek mindent, ami reform. A 9.

A Vidék Íze a Szabad Föld havi receptmagazinja. Véleményem szerint Magyarország legsokoldalúbb gasztronómiai sajtóorgánuma. A 2018.márciusi számhoz szeretnék néhány megjegyzést fűzni, a" szeretve bírálás" illetve a dicséret szándékával. 1. Nagyon sokoldalúra sikerült ez a szám is. A turbolyás tésztától kezdve a különböző krémeskombinációkig, a krumplikabátban sült darált húsos tekercstől a szalonnával és hagymával tűzdelt tarjáig rengeteg ízlés, stílus ötvöződik- az Olvasó legnagyobb örömére. 2. A fényképek nem mindig sikerültek. A címlapon látható turbolyás tészta számomra egyáltalán nem étvágygerjesztő, mint ahogy a Csípős csicseriborsó-ragu édesburgonyával nevű étel vizuális megjelenítése sem sikerült maradéktalanul ( első pillantásra babfőzelék-konzervre emlékeztet). 3. Jó, hogy celebek is szerepelnek a magazinban ( ráadásul az általam mélyen tisztelt Vásáry Tamás). Az osztriga és az ételmérgezés kapcsolatát mégsem kellene receptmagazinban közölni. 4. Az ételek leírása n

A Vidék Íze a Szabad Föld havi receptmagazinja. Nem igazán értem, hogy a 2018.januári szám miért szilveszteri ételeket közöl- nem a 2017.decemberi számban kellett volna ezt megtenni? Ettől függetlenül a magazin kitűnő- olyan, mint a jó katona: végrehajtja a feladatát, azt csinálja, amit kell. Sem többet, sem kevesebbet. Nagyon rugalmas a rovatstruktúra, ezáltal az Olvasó minden számban új lapszerkezetet kap, nem lesz neki unalmas a menü. A fotók lenyűgözően jók, bár jómagam nem a füstölt oldalassal ékesített korhelylevest tettem volna címlapra, inkább a 12. oldalon található toros levest emeltem volna ki. De ez nem számít. Nagyon fontos szempont minden gasztronómiai magazinnál, hogy az írott receptek alapján a laikus főzőmester valóban el is tudja készíteni azt az ételt: ne legyen túlzottan tömör, ugyanakkor túlírt sem az adott ételrecept. A Vidék Íze ebben példamutató: alapvető főzési ismeretekkel megoldható minden feladat, azt pedig külön a lap javára kell írni, hogy pontosan közlik