2005:Tatár Sándor különös verse háborúról és békéről
2005.nyarán a Parnasszus folyóiratban jelent meg Tatár Sándor elképesztően különös verse háborúról és békéről. A vers címe:Hábke?Békorú... A címből Lev Tolsztoj:Háború és béke című hatalmas regényére asszociálhatunk. A vers mondanivalója különben az-már amennyire értettem-hogy a háború és béke állapota az egyénben nem választható szét. Az egyén folyton háborúzik,érez,érzékel,van,tehát küzd. Nyugalmi állapot egyszerűen nincs. A költemény második részében aztán megjelenik Érosz,ezáltal a háború már totálissá válik. Az én olvasatomban ezt jelenti ez a vers,ha a költő másra gondolt,akkor elnézést kérek. Nagyon tetszenek ebben a versben az tudatosan torzított szavak-az ember a nyelvvel, a szavakkal is háborúzik,ugyebár...És mégsem posztmodern Tatár Sándor verse:nagyon is evilágról,emberek közötti játszmákról szól,csak éppen új össtefüggésben. Tehát:lelőhely:Parnasszus,2005.nyár,92.o.