Írott és elektronikus média régen és ma

 Ördögh Szilveszter a magyar irodalmi élet egyik legeredetibb alakja volt. Nemcsak regényíróként,de szerkesztőként is letette névjegyét. A rendszerváltás után politikai szerepet is vállalt.  Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1. számában a fiatal és tehetséges íróval Görömbei András,az akkor fiatal és tehetséges irodalomtörténész beszélget.Az írás címe:"...nemzedékünk eddig még nem próbáltatott ki". Az interjú legmaradandóbb és a 21.századra is érvényes gondolatai a következők:egy kortárs irodalmi műnek úgy kell feltűnnie,mint a buzgár,azaz át kell szivárogni a gátakon. Ördögh azt is vizionálja,hogy hamarosan (1977-ben járunk) jön egy nemzedéki robbanás a magyar irodalomban. És jött hamarosan Esterházy és Nádas. Az is örökérvényű gondolat,hogy egy nemzedék csak úgy találhatja meg önmaga hangját,ha megbecsüli az előző nemzedékeket. Ez így is van.  Megszívlelendő gondolatok,irodalomtörténet és társadalmi kitekintés. Kitűnő interjú. 

 Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1.számában jelent meg Páskándi Géza:Az összhang hiánya című írása,mely része volt egy,a modern magyar drámáról és színházról szóló,az 1976.évi Debreceni Irodalmi Napokon lezajlott disputának. Néhány fő gondolat Páskándi írásából-egy részük,sajnos,még manapság,a 21.században is aktuális:A kritikusok az abszurd filozófián alapuló dráma hiányát kérik számon a drámaírókon.Nem lehet a magyar drámát összehasonlítani a nyugat-európaival,mert más talajból táplálkoznak. A történelmi dráma a történelem megismerésének eszköze,nem pedig történelem ürügyén előadott mindenféle gondolatok halmaza. A magyar drámaírásban igenis jelen van a groteszk,pl. Örkény,Csurka,Szakonyi műveiben,sőt,ez a vonulat már Csokonai,Vörösmarty óta ott van a magyar drámában. A színházak le vannak maradva a Szerzők mögött,történelmi tablókat adnak elő századeleji deklamáló-szavaló stílusban.  Legfontosabb feladat a szerzők és színházak közötti összhang újbóli megteremtése len

 A Kortárs folyóirat 1977.januári számában jelent meg Dobos László:Meglátszanak a vizek mélységei című novellája(a magyar irodalmi köztudat a novella és elbeszélés műfajmegjelöléseket gyakorlatilag szinonímaként használja. Így teszek én is).  A Szerző-elbeszélő egy mentőcsónakot kísér végig egy elárasztott dunai falun,közben persze beszélget a helybeliekkel és a mentést végző katonákkal. Megtudjuk,miért a diófára kell menekülni,ha jön a víz. Bepillantunk egy elárasztott házba,ahol a víz még mindig kerrng,nem hagy alább erejével. Megismerkedúnk idősekkel,akik nem akarják elhagyni házukat,meg egy zavart elméjű férfival,aki...de ezt már mem árulom el. A dunai árvizek történetét alaposan dokumunzálta a magyar média,érdemes az irodalmi feldolgozásokkal is megismerkedni. Dobos László novellája apokaliptikus bangulatot áraszt. Kitűnő,érzékletes,az Olvasó szinte érzi a víz szagát. Ajánlom mimden irodalomkedvdlőnek. 

 Mármint 1977-ben. A debreceni Csokonai Színház operatársulata 1977-ben ünnepelte 25. születésnapját. Ebből az alkalomból a XI Debreceni Színházi Napok szinte teljes egészében az opera jegyében teltek. A műsorfüzetből ( igen látványos, szürke alapon fekete betűkkel készült a fedőoldal, nem mondhatnám, hogy azonnal megragadja a tekintetet. Olyan, mint egy hűtőszekrény használati utasítása). A tartalom azonban annál érdekesebb, hiszen ekkor mutatta be a színház pl. a Bánk bánt, a címszerepet Horváth Bálint énekelte, II. Endre király szerepében pedig Krémer józsefet láthatta-hallhatta a publikum. Az előadást Kertész Gyula rendezte.  Minden műsorfüzet tartalmaz rövid tartalomleírásokat. Nos, itt valaki nagyott hibázott, mert II. Endre helyett II.Ede királyt írt, ilyen nevű királyunk tudtommal nem volt.  Bemutatták a Trviata-t is, Kováts Zoltán vezényelte, s énekelt benne a fiatal román bariton, Victos Axinte is.  Színre került a Carmen is. A címszerepet a nagyszerű lengyel énekes, Alexandr

Van a megszokott élet,napról napra. Egyszercsak jön egy vers... Lászlóffy Aladár:Első sötétség című verse az Új Írás folyóirat 1977/2. számában jelent meg. Szonett (mert 12 sor) vagy epigramma is lehetne a műfaj,én inkább mégis azt mondom:legyen szabadvers!Az jó,az lehet sokfajta. Az Első sötétség voltaképpen a felfedezés öröméről szól. Arról,hogy attól izgalmas valami,hogy első. Most gondolhatunk első testi élményünkre is,miért ne-ugye,nem olyan volt,mint a második? Lászlóffy verse az első izgalomról is szól-arról az izgalomról,amikor felfedezzük,hogy az élet lényeges dolgaihoz képest a lényegtelen dolgok semmik. Nincsenek egy kicsit fontos dolgok:vagy fontos valami,vagy nem. Kicsit nietzschei gondolkodás, 21.századi mércével nem gyakorlatias,vállalatvezetésben nehezen használható. Költőként viszont igen hasznos tanács. Mert a költőnél a lényegről való szólás privilégiuma. A többi semmi,csak vigasz. Mi pedig az életet szeretjük,nem a semmit.Lászlóffy Aladár verse engem felizgatott. Ig

 A Delta magazin 1977/1.számában( Elalvás elleni riasztókészülék, 6. oldal) olvashatunk egy igen különös módjáról annak, hgyan tartsák ébren a gyári gépkezelőket. Jómagam ébresztőszemüvegnek neveztem el az eszözt illetve a módszert, s be kell vallanom, nem örülnék neki, ha ilyet kellene viselnem a munkahelyemen. A munkás felvesz egy sötét szemüveget, amelyben egy fotocella van. Amíg nyitva van a szeme, addig nincs semmi bibi. Amikor azonban lecsukja a szemét, a fotocellák elkezdenek különböző sugárzásokat kibocsátani. Ráadásul az ember nem pontosan ugyaolyan módon tartja csukva a két szemét, ezt a különbséget is észleli a rendszer. És amikor már nagyon úgy érzi, hogy derék gépkezelő elaludt, jelet küld a központnak, amely gondoskodik arról, hogy derék dolgozó fel méltóztasson ébredni.  Szóval, racionális ugyan a dolog, gépkezelői munkakörben- hol az elalvás akár életveszélyes következményekkel is járhat- még hasznos is, de irodai dolgozóként,netán sportolóként, már kissé bonyolultabb a

 Sokan- munkapszichológusok, közgazdászok, orvosok, vállalkozók- próbálták már megfogalmazni, miért is tesz jót az embernek az aktív élet, azaz a munka. Találtam egy verset, magyar költő írta, még a magyar irodalomban is kevéssé ismert, de mindennél találóbban megfogalmazza, miért is kell az embernek dolgoznia, alkotó munkát végeznie. Veress Miklós:Munkadal című népies-realista verse a Kortárs irodalmi és művészeti folyóirat 1977/3. számában jelent meg.  Van benne négy sor:"...őrölj,malom,őrölj/mert aki nem őröl/abba a nagy csendbe/úgyis beleőrül...".  (A malom itt metafora, az embert jelképezi). Pontosan erről van szó,. . A nem dolgozó ember elveszíti kapcsolatát a világgal, csend-élete lesz, körbeveszi őt a csendes érdektelenség. Ezt az emberi lélek nehezen viseli, mert az ember társas lény, arra teremtetett, hogy együtt legyen, kommunikáljon más emberekkel.  különösen nyugdíjba vonuláskor tapasztalja meg sok ember az elhagyatottság, feleslegesség érzését.  Napjainkban, ami

 Az Új Írás folyóirat 1977.novemberi számában jelent meg Békési Gyula:Ady örököse című verse. A mű annyira zseniális,hogy az alkotó is megér néhány mondatot. Békési Gyula(1924-2003) a magyar irodalom második-harmadik vonalához tartozó zsenik egyike. Eredetileg villanyszerelő volt,nyugdíjazásáig dolgozott is szakmájában. Példaképének József Attilát tekintette-örömteli és ironikus,hogy megkapta a József Attila díjat.  Az Ady örököse című vers arról szól,milyen érzésvilágot hagyott a magyarságra Ady Endre. Nem a kulturális hagyomány áll a középpontban,hanem azok az apró világlátás-nüanszok, pazar benyomások,amelyeket Ady hozott felszínre verseinek értő Olvasóiban.Ami a formát illeti,három részből áll a vers,az első kettő rímes,a második rímtelen szabadvers. A rímek elképesztően eredetiek-nem írok példát,keressék meg a művet,higgyék el,megéri! Szóval,Békési Gyula szerint Ady új életérzéseket hozott a magyarságnak.Hogy egyszerre érezzenek tüzet és vizet. Egyensúlyozzanak lét és nemlét határ

 A Kortárs folyóirat 1977.évi 1.számában egy zseniális novellát olvashatunk. A szerző Ördögh Szilveszter,a címe:Ködszitálás. Mindössze négy oldal,de egész történelem van benne. A főhős egy kisfiú,aki reggel iskolába indul. Útközben arra gondol,hogy október van,lehet,hogy már fűtenek az iskolában. Meg arra,hogy tegnap este a felnőttek szokatlanul későig hallgatták a világvevő rádiót. Az is eszébe jut,hogy ilyenkor szokták a kukoricát a góréba rakni,ettől mindig felhólyagosodik a keze.  Ahogy a városba ér,látja,hogy minden üres. A házfalak pedig össze vannak firkálva (ekkor kapcsol az Olvasó,hogy 1956-ban járhatunk,bár ezt Ördögh Szilveszter így nem írta le). Mikor az iskolához ér,a pedellus bácsi hazaküldi a fiút,merthogy szénszünet van. Otthon aztán a kisfiú számára következik a paraszti munka:udvarseprés,stb. Az üres városból a történelem kergeti haza a kisfiút otthonába,a biztonságba. Túl a politikatörténeten,a Ködszitálás c.novellának nem is annyira rejtett társadalomtörténeti aspek

 A Kortárs folyóirat 1977/1.számának 54-55.oldalán olvashatjuk Majtényi Erik versét,melynek terjedelme több,mint másfél oldal,egyetlen versszak az egész A mű címe:Toledóban együtt nem voltunk szombaton.  Különös költő,különös cím. Majtényi Erik nevét Magyarországon ma már keveset emlegetjük,talán méltán-de ez a műve:remekmű. Ha pontos műfaját kellene meghatározni,akkor talán:elégikus hangvételű episztola.  Ahhoz,hogy Majtényi Erik művét megértsük,tudnunk kell,hogy az 1945 utáni kommunista diktatúrában az emberek nem utazhattak szabadon. Montreal,Toledo a legtöbb erdélyi vagy magyarországi magyar  számára csak álom maradt. A vers tehát a kitörés lehetetlenségéről,a szabadság-álmokról,a világban kóborló képzeletről,a fizikai helyhezkötöttségről szól.  És itt jön a duplacsavar:a cenzúra,főképp a kommunista korszak Romániájában,de a jóval liberálisabb Magyarországon sem,ilyen verset nem engedett volna át. Ezért aztán Majtényi Erik episztolát csinált:Lászlóffy Aladárnak ajánlotta művét. Ame

 Az ember nem egy neoavantgarde verstől várná,hogy releváns mondanivalót fogalmazzon meg nemzeti identitás témakörében. Ezért aztán a Kortárs folyóirat 1977/1.számában olvasható Tamkó Sirató Károly-vers igencsak váratlan hatást kelthet. A Hármashatár-hegyi beszéd retorikus felépítésű költemény,mely a magyar népnek,mint közösségnek jelenét és eljövendő céljait igyekszik megfogalmazni.Melyek a vers főbb gondolatai? -A magyar nép kisszámú,mégis "mérhetetlen".Tehát hatalmas lelki-intellektuális erőt képvisel. -A magyar nép integratív módon,dél,nyugat és kelet kultúrájának egybeolvadásából jött létre. -Jövőorientálttá kell válnunk,három égtáj egyesüléséből született lelkiségünkkel világítanunk kell. (A 19.századból ismert fáklya-motívum).  Nagyon szeretem ezt a verset. Csak azt nem értem,hogyan engedte át a kommunista cenzúra...Ne feledjük:1977-ben járunk!

 A Kortárs folyóirat 1977/1.száma közli Bertha Bulcsu:A fejedelem sírja felett című novelláját. A történelmi ihletésű cím arra utal,hogy a magyar néphagyomány szerint Árpád fejedelem sírja valahol Óbudán található. A történet ehhez képest igencsak modern. A Bertha család Zuglóról Óbudára költözik egy panellakásba. Csakhogy a lakás kicsinek bizonyul,így aztán megpróbálják elcserélni. Jönnek a vevőjelöltek,egynémelyik igencsak nagyképűen viselkedik,de az a lényeg,hogy senki nem akar a panelrengetegbe költözni. Bertha Bulcsú azonban kap egy lelki kárpótlást:az ablakból minden nap látja,hogyan jönnek-mennek kollégái Budapesten. Látja MGP-t,a híres színikritikust,Ronyecz Máriát,a feleségét,látja Szakonyi Károlyt,Moldova Györgyöt,Csurka Istvánt.  A finom hiperrealista stílusban írt próza szimbolikus. Az óbudai lakás a Kádár-korszak Magyarországát,a csere lehetetlensége pedig a kitörés lehetetlenségét szimbolizálja. Kárpótlás pedig a szellemi élet,az igen magas szintű irodalmunk és színházunk

 Lászlóffy Aladár:Világnak vidéke c.verse a Kortárs folyóirat 1977.1. számában jelent meg. Nagyon szép vers,földrajzi és szellemi tájakat idéz,összefonódik benne természet,hegyek,álom,könyvek,múlt és jelen. Ha műfajilag kell besorolnunk a költeményt,akkor az "elégia" megnevezés illik rá legjobban. Formáját tekintve szabadvers,hosszú,ívelő sorokkal.  Hogy mi Lászlóffy Aladár művének "eszmei mondanivalója"(egyesek úgy szeretik ezt a kifejezést...)?Hát annyi,hogy a költő mindig komplex valóságot ábrázol. Tolla alól kiserken a látható világ ezer csodája,és a szellemi világ milliónyi csodája. Mikes Kelemen és egy tegnap esti álom. A behavazott erdélyi táj, és a múlt héten olvasott könyv. És természetesen mindez szinkronban halad a költő saját fizikai életével. Az igazán jó versben az ábrázoló és az ábrázolt összeolvad,szimbiózisba kerül. A világ komplex módon halad a költő egyéni békéje,tapasztalása felé.  Nekem erről a versről ezek a gondolatok jutottak eszembe.  László

 A Kortárs folyóirat 1977/3.számában,a 474-482.oldalon olvashatjuk Galsai Pongrác:+1 fő című írását. Egy különleges könyv elő-vagy utószava ez,mégis önálló mű. Galsai Pongrác ugyanis összeállított egy portrékönyvet magyar írókról.Olyan óriások szerepelnek e rendhagyó könyvben,mint Jékely Zoltán,Mándy Iván,Nemes Nagy Ágnes és mások. Nem célunk ezen kis szemlében a teljes cikk tartalmát ismertetni,csak egyetlen mozzanatot emelnénk ki. Ez pedig a legendaképzés-vagy inkább képződés. A magyar kultúra egyik sajátossága,hogy nagyon szeret az írókról,művészekről legendákat gyártani. Az egyik írónkról "tudjuk",hogy valósággal szexfüggő volt. A másikról úgyszintén "tudjuk",hogy betegesen skót volt. Hogy aztán ezek a legendák igazak-e, nem számít. Történetek,részei a magyar kultúrának.  Galsai Pongrác szerint a hamis legendaképződést úgy tudja megakadályozni egy művész,ha szerény. Ha szerénykedik. Fogja valamilyen rossz,de amúgy ártalmatlan hibáját,és mesél róla. Mert itt műkö

 A Kortárs irodalmi és kritikai folyóirat 1977/3.számának 422.oldalán olvashatjuk Veress Miklós:Munkadal c.versét. A költemény 18,zömében 6 szótagú sorból áll. Minden sor kisbetűvel kezdődik, a sorok végén pedig nincs írásjel. A költő ezzel a munka folytonosságát,örök ritmusát akarja érzékeltetni. A vers csak formáját tekintve munkadal. Valójában élet és halál körforgásáról,a dolgok ciklikus újrakezdéséről szól. Ennek a folyamatos elhalás-újrakezdésnek akkor lesz vége,ha elfogyik az éltető víz,minden kiszárad,elcsendesedik,s úrrá lesz a világon az őrület. Veress Miklós Munkadala népi stílusú,de nagyon modern,filozófiai szakszóval ontológiai kérdéseket feszegető vers. A 15-18.sorokban található antik mitológia-történelmi utalás pedig a folyamatok örökérvényűségét és egyetemességét hangsúlyozza. 

 Puhuló diktatúrákban a sajtó,a média lassan,óvatosan,sokszor rejtjelezve bírálja a rendszert. Így volt ez Magyarországon a Kádár-korszakban is. Nyíltan nem lehetett bírálni,csak allegorikusan. Az Olvasók pedig megtanultak a sorok között olvasni.  Cseres Tibor:Szem és pulzus. Szakmai trialógus c.műve a Kortárs folyóirat 1977.évi 3.számának 366-367.oldalán jelent meg. A fiktív történetben a Kérdező,az Edző és a vizsgázó beszélget egymással. Közérzetről,eredményekről,tesztelési módszerekről,reakcióidőről és támogatásokról folyik a beszélgetés. Az Edző értelmiségi módon beszél,a Vizsgázó paraszti-kispolgári nyelvet használ.  Látszatra valamilyen sportról,meg edzésekről zajlik a vita. Valójában azonban a téma:Magyarország. A teljesíthetetlen elvárások,az egyén magárahagyottsága,a társadalmi unalom,az elidegenedés-mind az 1970-es évek gulyáskommunizmusában élő Magyarország súlyos jelenségei.  Cseres Tibor műve az allegorikus írásmód zseniális példája. A sorok közül kész szociográfia olvasha

 A Kortárs irodalmi és kritikai folyóiratnak anno több százezer Olvasója volt. Mai világunkban ezt már nehéz elhinni...  A Kortárs folyóirat 1977/3.számának 371.oldalán olvashatjuk Tandori Dezső:Folytatódik c.versét. A 22 soros,egytagú költemény az idő (szándékosan írom kisbetűvel) folyamában vergődő,akár még az örökkévalóság dicsőségéig is eljutó embert,az alkotót mutatja be. Az ember utazik múltban és jövőben (Dante-verebek-tercinák),vagy épp a középkori kolostor falán függő telefon metaforájával mutatja ezt a Költő. A nagybetűs Beszélgetés a jelen zsibongását jelenti,az odaverődő-visszavettető titokzatos erő pedig az idő. Az ember ebben az időben úszik,és időnként kiemelkedik belőle,gondolom,ez a földi lét tartama. De minden földi létnek a feledés lesz a vége.  Nem nehéz észrevenni a versben a görög-római mitológia,azon belül is az időelképzelés hatását. Tandori Dezső azonban csak nagyon ritkán tesz direkt utalásokat az őt ért hatásokra. Ebben a versben minden 20.századi. Ettől jó,e

A Theologische-Praktische Quartalschrift Linzben megjelenő keresztény folyóirat, általában az istentiszteleti gyakorlattal kapcsolatban közöl írásokat. Az 1977/1. számban olvashatjuk Winfried Blasig: Dialógust a prédikáció helyett című írását. Blasig ebben arról ír, hogy az istentisztelethez hagyományosan hozzátartozó prédikáció helyett más, szerinte korszerűbb igehirdetési formákat kellene alkalmazni. Például: hívek és pap kötetlen beszélgetése, csoportfoglalkozások, stb. A legelképesztőbb javaslat a diavetítés. A helyzet az, hogy az istentiszteleti rend efféle felforgatása inkább az ún. liberális kereszténységre jellemző. Semmi értelme nincs a prédikáció megszüntetésének. Az, hogy a hívek egy része nem képes figyelni, azért nem a prédikátor vagy az egyház a hibás. Azt gondolom, 12 éves kor felett már képesnek kell lenni arra, hogy a Hívő odafigyeljen Isten beszédére. A prédikációt még a nagy karizmatikusok (Billy Graham, Kenneth Hagin és mások) sem hagyták el. Szóval, az egész ötl