Írott és elektronikus média régen és ma

 A fizikai,kémiai,biológiai laborokban dolgozó kutatók egyik nagy problémája volt,hogyan lehet lefényképezni a sokszor elképesztő sebességgel mozgó és sok esetben elképesztően parányi lényeket. A Delta magazin 1968/1. számából kiderül,hogy már 1968-ban használtak kifejezetten erre a célra kifejlesztett fényképezőgépeket és ún.időmikroszkópokat. Már volt olyan fényképezőgépük-elég nagyméretű készülékre tessék gondolni,mely percenként 2-3000 felvétel készítésére volt alkalmas. Meg tudták örökíteni az üveglapra cseppentett vízcsepp ellenmozgását,huszonhét felvétel készült arról,hogyan csapódik neki egy légpuskalövedék egy acéldrótnak. A gázsugarakban áramló szikrafüggönyöket is képesek voltak megóörökíteni.Felvétel készült két fénylő szilárdtest összeütközéséròl,60 milliomod és 100 milliomod másodperccel az ütközés után. Nem gondolnánk,de a Delta folyóiratban bemutatott képek fekete-fehérek. A cikk jó,némi politika azért vegyül bele:1968 lévén,túlhangsúlyozzák a szovjet tudósok szerepét.

 Az alábbi bejegyzés nem fizikazseniknek szól,inkább azoknak,akik -hozzám hasonlóan-lelkes és kevésbé lelkes amatőrként érdeklődnek a természettudományok iránt. Az ÖKO folyóirat 1994/3. számában olvashatjuk Balthazár Zsolt:Tönkrement világítótestek hulladékgazdálkodási szemmel című írását(48-54.oldal).Ezen tanulmány bevezetőjében kapunk választ arra a kérdésre,miért hívjuk izzónak a villanykörtét. A válasz pofonegyszerű:azért,mert energiatermelés közben hőt termel,azaz "izzik". A másik típusú világítótestben gázok termelik a hőt,ilyen pl. a neoncső. Mekkora hőt is termel az izzó?A cikk szerint az izzásban lévő szál hőmérséklete az 1000°Celsiust is meghaladhatja,legalábbid a hagyományos,nem energiatakarékos izzók esetében. Namármost,feltehető a kérdés,hogy a magyar lakosság hány százaléka van azzal tisztában,mi a különbség a gázkisüléses és a hőtermeléses fényforrások között?Szerintem kevés. Az iskolai természettudományos oktatás úgy múlik el fejünk felett,mint hópihe a tavasz

 Albert Einstein, a modern fizikai világkép egyik megalkotója 1879-ben született. Születésének százéves évfordulóján Az Élet és Tudomány c. folyóirat címlappal emlékezett a nagy tudósról ( Élet és Tudomány, 1979.03.16.). De hogyan!  Négy arckép Einsteinről. Az első fekete-fehér, komoly, átlagos, mint amikor utcán közlekedik az ember. Mellette karikatúra, az a bizonyos nyelvnyújtós kép. Aztán balra lent, megint a nyelvnyújtós kép, valami textilművészeti alkotáson. Jobbra lent pedig fénykép, rajta a híres képlet. Nem vitatom, hogy Einstein színes egyéniség volt, a róla készült portréban joggal foglaltatik benne a nyelvnyujtogatós kép is. De azért lássuk be, nem ettől lett híres. Ne csináljunk Einsteinből celebet, mert odalesz a tudományos híre, neve! Az ÉT címalpjára elég lett volna egy nyelvnyujtós kép. Így is jó. Einstein arca, mint médiasztár- nem kellene. Van elég celeb a mai médiában bőven. Albert Einstein fizikus volt, így kellene őt megőrizni az emlékezetnek.