Írott és elektronikus média régen és ma

 Magyarországon még mindig divatban van az a kommunikációs stratégia, miszerint amiről nem beszélünk, az nincs. Éppen ezért sokan, sokszor gondoljuk úgy, hogy ha nem beszélünk úgynevezett " kényes betegségekről", akkor azzal megoldottunk mindent. A hallgatás fala mögé rejtjük a problémákat. Struccpolitika ez a javából.  Rékasy Ildikó: Miheztartás végett című verse ( Ezredvég folyóirat, 2012.május-július, 15.o.) pontosan ezt a társadalmilag elfogadottá vált magatartásformát gúnyolja. Konkrétan három betegséggel kapcsolatban "szólal fel":az AIDS, a depresszió, és a rák.Valahogy ezekről szeretünk hallgatni. Sok esetben azt hisszük, aki e rendkívül komoly betegségekről csak beszélni mer, az provokatív céllal teszi.  Persze, nem kell folyton ezeket emlegetni, csakhát a struccpolitika sem megoldás.  Merjünk egy kissé nyitottabbak lenni, őszintén/ őszintébben beszélni a problémákról. Erre bátorít ez a kitűnő vers. Olyan, mintha személyesen hozzád szólna.  És éppen ezzel, a

Az ugandai Newvision, mely nagyon sajátos keveréke a komoly és bulvármédiának, valamint innovatívnak tekinthető, mert van papíralapú, szöveges weboldal, valamint televíziós platformja is, február 8-i számában szörnyű gyilkosságról számolt be. Egy Ugandában élő 70 éves férfi összeveszett 20 éves feleségével, majd sajátos módon oldotta meg a konfliktust: karddal megölte az asszonyt, majd levágta a holttestről a végtagokat. Mindezt végignézette 5-12 éves gyerekeivel. Aztán a gyerekeket is megölte, szépen egyesével. Mi a tanulság? Ötven év korkülönbség egy házasságon belül már nagynak számít. Szerintem az történt, hogy a hölgy félrelépett valami fiatalabbal, az öreg meg féltékenységi rohamot kapott, bedühödött. Az is lehet, hogy mint Ugandában oly sokszor, valamelyik félről kiderült, hogy AIDS-es. Nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy darabolós gyilkosságok nemcsak Magyarországon vannak. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is :konyv-ajanlo.blogspot.com