Írott és elektronikus média régen és ma

 A magyar irodalom legkoraibb századaiban irodalomkritika nem létezett. Az írók, költők nem voltak hozzászokva, hogy valaki csak úgy jön, és pozitív vagy negatív véleményt merészel írni az ő verséről, novellájáról, drámájáról, regényéről.  A magyar irodalom történetében Kölcsey Ferenc volt az első, aki komolyan foglalkozott műkritikával.Jolsvai András: Kölcsey, a kritikus és az olvasóközönség című kiváló tanulmánya, mely az Irodalomtörténet folyóirat 1989/2. számában jelent meg,részletesen foglalkozik Kölcsey Ferenc kritikai tevékenységével. Három kritikát emel ki a Szerző, s ezek azért is érdekesek, mert mindhárom más-más fogadtatásban részesült.  1.A Csokonairól írt kritika. Kölcsey szerint Csokonai zseniális költő volt, aki azonban nem kapta meg a megfelelő " táptalajt" munkásságához, ezért elsorvadt, poézisének színvonala gyengült. A kritika fogadtatása:a debreceni olvasóközönség éktelen felháborodása, a kritikát közlő Tudományos Gyüjemény című folyóirat előfizetésének tö

 A magyar írók jelentős része,s a Magyar Írószövetség,kulcsszerepet töltöttek be az 1956-os Forradalom és Szabadságharc során. Éppen ebből kifolyólag a Kádár-hatalom feloszlatta a Szövetséget. A forradalom után több írót elítéltek,többen kūlföldre menekültek,azaz disszidáltak. Az irodalmi élet,dacára az újonnan alapított folyóiratoknak,gyakorlatilag elhalt. Aztán 1958.körül bekövetkezett egy lassú olvadás. Írók és hatalom közeledni kezdtek egymáshoz,hiszen mindkettőjüknek szüksége volt a másikra. Megjelent 1958-ban egy népi írókról szóló írás,aztán 1959.februárjában a Társadalmi Szemle című kommunista elméleti folyóiratban Tézisek.  A felszabadulás utáni magyar irodalom néhány kérdéséről című írás. Nem túl hízelgő az írókra nézve. Az Írószövetség nyíltan ellenséges volt a szocializmussal,név szerint megemlítik Illyés Gyulát és Tamási Lajost. Az írók,legalábbis a tanulmány szerzője szerint,a Nagy Imre-féle revizionista irányzat uszályába került. Az "ellenforradalom"alatt az Ír