A város, mely elkísér a bölcsőtől a koporsóig
Aki városba születik,az kétféleképpen végezheti: - Vagy nagyon megszereti azt a várost, és minden utcából, minden hídról és járdáról lesz szép emléke, és örökké ragaszkodni fog ahhoz a városhoz - Vagy pedig elege lesz a városból, a betontengerből, az égre meredő magas házakból, és minkább vidékre költözik, ahol jó a levegő, lehet kertészkedni, a gyerekek- unokák a magas fűben szaladgálnak, a hátsó kertben pedig terem a paprika, paradicsom,időnként pedig meghívjuk a haverokat egy kis bográcsozásra. Rába György költő, író és esztéta az előbbi sorsa ítéltetett. Legalábbis meegyőzően tanúsítja ezt Otthonos utcatáblák című, az Alföld irodalmi és kritikai folyóiratban megjelent verse ( 2000/3. szám,45. oldal). Szó esik a versben a sokszor idegenül, de mégis kedvesen hangzó utcatáblákról, a betonfalakról, a nyüzsgő piacról, az építkezésekről. Rába György számára- a vers utolsó soraiból ez derül ki- mindez szzakrális élmény, mely közelebb visz a Teremtőhöz (" naprendszeri/ gazdámhoz&quo