Írott és elektronikus média régen és ma

 A Kortárs folyóirat 1977.januári számában jelent meg Dobos László:Meglátszanak a vizek mélységei című novellája(a magyar irodalmi köztudat a novella és elbeszélés műfajmegjelöléseket gyakorlatilag szinonímaként használja. Így teszek én is).  A Szerző-elbeszélő egy mentőcsónakot kísér végig egy elárasztott dunai falun,közben persze beszélget a helybeliekkel és a mentést végző katonákkal. Megtudjuk,miért a diófára kell menekülni,ha jön a víz. Bepillantunk egy elárasztott házba,ahol a víz még mindig kerrng,nem hagy alább erejével. Megismerkedúnk idősekkel,akik nem akarják elhagyni házukat,meg egy zavart elméjű férfival,aki...de ezt már mem árulom el. A dunai árvizek történetét alaposan dokumunzálta a magyar média,érdemes az irodalmi feldolgozásokkal is megismerkedni. Dobos László novellája apokaliptikus bangulatot áraszt. Kitűnő,érzékletes,az Olvasó szinte érzi a víz szagát. Ajánlom mimden irodalomkedvdlőnek. 

 A Vasárnapi Újság című hetilap 1894/1. számának 6-7. oldalán olvashatjuk Mikszáth Kálmán:Páva a varjuval című elbeszélésének első részét. A történetben, mely Mária Terézia korában játszódik, Waldeck báró, aki nem mellesleg nyalka huszártiszt is, bákásen lovagol az úton, amikor előáll egy szegény fiatalember, és arra kéri, lője le. Miért?- kérdezi a báró, még fel sem ocsúdva ámulatából. Hát azért, mert a fiatal srácnak ( Nagy Józsefnek hívják) kellett volna vigyázni az apja két lovára, de ellopták a haramiák, s ő most nem mer az apja színe elé járulni. A báró, próbaképpen, ellő a fiatalember füle mellett, de a fickó meg se rezzen. Erre a báró felviszi huszárnak,Bécsbe, a lovak helyett pedig ad kárpótlást.  Szóval, mindannyiunk életébe kellene efféle bőkezű nemesember. Aki egyszer hirtelen megjelenik, kicsit azért próbára tesz, s minden veszteségünket kárpótolja.  És persze irigyelhetjük a Vasárnapi Újság 19.századi, többnyire polgári származású Olvasói, amiért még igazi irodalmat olvas

 Az 1956-os forradalom és szabadságharc után keservés hónapok következtek Magyarország történetében. A Kádár-korszak megtorló gépzete beindult:szinte semmiért ítéltek embereket halálra vagy hosszú börtönbüntetésre. De hogyan festett a megtorlaás időszaka egy hétköznapi magyar család életében? Erről bizony a történeti kutatások csak igen visszafogottan szólnak. A szépirodalom azonban módot ad arra, hogy az egykori áldozatok kibeszéljék, kiírják magukból múltjuknak ezt a keserves fejezetét.  Így tett Zsámboki Mária is. Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2010/11.számában olvashatjuk a különös című ...hétrevároma...című elbeszélését. A cím a harmincas évekbeli sláger ( refrénje:Hétre ma várom a Nemzetinél/ott, ahol a hatos megáll) parafrázisa:a csiriviri szerelmes dalból itt érzelmekkel teli találkozás lesz.  A történet a következő ( nem áruljuk el az egészet, csak belekóstolunk):egy kamaszlány szemszögéből ismerjük meg egy család 1956 utáni történetét. Az apát hét évre í

 A Rakéta Regényújság 1988/18.számának 3. oldalától olvashatjuk Stanley Ellin:Ismeretlen okból című elbeszélését. A cselekmény lényege annyi, hogy egy vállalat negyvenhat éves középvezetője taxiba ül, és a sofőr nem más, mint a vállalat egy évekkel ezelőtt, átszervezések miatt elbocsátott középvezetője, Slade. A menedzserből taxisofőrré avanzsált férfi elmeséli Morrisonnak, aki szintén negyvenes éveinek közepén jár, hogyan is működik a vállalati munkaerőpiac. A negyvenes középvezető csak teher, mert túl sok a fizetése, azonkívül legtöbb esetben már nincs benne annyi, hogy előrelépjen. Ezért az átszervezéseknél mindig a negyvenes középvezetőket küldik el, s vesznek fel helyettük- feleannyi bérért- pályakezdő fiatalokat. Morrisonnak megfekszi gyomrát a történet, félni, gyanakodni kezd, s amikor hétfőn a nagyfőnök hívatja -merthogy átszervezés lesz a részlegénél- elővesz egy puskát... Szóval, ilyen az élet- pontosabban a munkaerőpiac- negyven után. A középvezetők vannak a legnagyobb veszé

 A Rakéta Regényújság 1988/23. számában olvashatjuk a kiváló író, Bodor Ádám elbeszélését. Utasemberek a címe. Cselekménye nagyon röviden összefoglalható:egy faluba két idegen utas érkezik, nagyon furcsákat beszélnek, majd egyikükről kiderül, hogy ő gyújtotta fel a falut huszonöt éve. Most engedték ki a börtönből, és itt szeretne lakni, az azóta újjáépült községben, számítva a lakók bocsánatára. hát, a lakók, akiknek a házát felgyújtotta, nincsenek olyan kedvüknek, hogy beszélgessenek ezzel a furcsa fockóval. Meg akarják ölni... Bodor Ádám arra a kérdésre keresi a választ, lehetséges-e a történelmi bűnök megbocsátása, ez 1988-ban igencsak fontos kérdése volt nemcsak Magyarországnak, de a teljes Közép-Európának is. Szerző arra a következtetésre jut, hogy nem, nem lehet megbocsátani.  Kitűnő, legmagasabb szintű irodalom, ajánljuk mindenkinek. Kár, hogy mostanában nem ilyen színvonalú anyagokkal van teli a média.  Ma már nem létezik a Rakéta Regényújság, úgyhogy linket sem tudok kitenni. 

Világtárlati áruraktár. A kifejezés egy 1875-ben készült hirdetésből való. De nem ez az egyetlen archaizáló szöveg a Fővárosi Lapok 1875.február 2-i számából. A napilapot Zichy Antal gróf tanügyi elbeszélése nyitja. Van egy család, bárói család, a Katángiak, a novella pedig arról, szól, miként alakul a gyermekek tanulmányi helyzete, hogyan szerepelnek az iskolában, s nemesíti-e jellemüket a tanintézet, vagy pedig csak fejüket tömik ott. Alfréd gyermeknek például nem megy a számtan, mert a tanárok túlzottan elrugaszkodnak a talajtól, a nyelvtan meg azért nem megy, mert szabályokat kell tanulni. Ráadásul az öreg grófné egészsége is meggyengül, vajon hogyan befolyásolja ez a gyerkőcök tanulmányi eredményeit? A másik nagy terjedelmű anyag a parlamenti tudósítás. Ma ilyesmiért feljelentenék az újságírót. Megtudhatjuk, hogy a miniszter miért volt rossz hangulatban, hogy kivörösödött fejjel szólalt-é fel a képviselő, vagy pedig fejének színezetje átlagos volt, hogy kiáltott-e valaki az el