Írott és elektronikus média régen és ma

 A Világ Magyarsága című havonta megjelenő közéleti-kulturális lap 2020.októberi számában rendkívül érdekes életmód témájú cikket olvashatunk,B.Nagy Gyula tollából. A cikk első részében egy kitűnően hangzó máj-méregtelenítő koktélt ajánl figyelmünkbe a Szerző,a cikk következő témája egy boron nevű anyag,amely állítólag minden élelmiszerben megtalálható,az ítás harmadik része pedig,Dr.Simoncini kutatásaira hivatkozva,a szódabikarbóna-fogyasztás előnyeire hívja fel a figyelmet.  Nagyon jó cikk,bár kissé olyan érzésem volt,mintha három írást gyúrtak volna egybe. Ettől eltekintve kitűnő írás,messze felülmúlja a magyar sajtóban közölt életmód-cikkek átlagos színvonalát. Informatív,okos,hasznos. 

 Egyre több,főként a hivatalos,akademikus történetírással szembenálló sajtótermékben olvasni olyan cikkeket,melyek a párthusokat és a szkítákat ugyanazon népként írják le. A Világ Magyarsága című közéleti havilap 2020.novemberi számában F.F.aláírással jelent meg ezt a kérdést is érintő cikk. Tisztázni kellene,mi a tudomány álláspontja. A parthusok egy,a Közel-Keleten élő nép volt,többször háborúztak a római birodalommal. A szkíták pedig a sztyeppén vándorló,harcoló-kereskedő nép volt. A két ókori nép között bizonyára volt kapcsolat,de szó sincs arról,hogy ugyanazok lettek volna. A szkíták és a magyarok közötti kapcsolat pedig szintén tisztázatlan. Csak annyi biztos,hogy valószínűleg volt. 

 Olvasom Rozgics Mária:1956."Az ember nem magányra lett teremtve"című írását a Világ Magyarsága folyóirat 2020.október 22-i számában. Szerző nagyon éles kritikát fogalmaz meg mindazokkal szemben,akik a társadalom tagjainak egymástól való elszigetelését,atomizálását jelölik ki célul,hogy az elszigetelt emberekből álló társadalomban könnyebben érvényesíthessék gazdasági céljaikat. Eszembe jutott valami,néhány elszigetelt gondolat-morzsa. Van egy ismerősöm,hagyjuk,ki az,aki évente egyszer látja a testvérét,pedig ugyanabban a városban laknak. Felnőttként élnek,egymástól távol. Aztán van olyan ismerősöm,aki még soha nem járt az apja sírjánál,pedig a papa már húsz éve meghalt. Szerintem mindenki tud hasonló extrém eseteket a környezetében. A sajtó,a média egy része is,sajnos,normálisnak tartja az elmagányosodást,az elszigetelődést. Munka után tessenek hazamenni,aztán sokat vásárolni a neten.  A kitűnő cikk az elszigeteltséget történelmi dimenzióba is helyezi. Történelmünktől elszig

 Elolvastam a Világ Magyarsága című hetilap 2020/18.számában Horváth András:Vérmese cìmű cikkét. Az alábbi gondolatok kavarogtak a fejemben a cikk olvasása után: A magyar sajtó és média történetében mindig is jelentős vonulatot képviselt a humor,a szatíra. Ez jól is van így,az Olvasók,a Nézők vágynak a nevetésre,túl szorosak és feszültek a hétköznapjaink. Ráadásul a poénok bevetése segít az újságírónak is kordában tartani érzéseit. Szeretném elmondani,hogy a cikk tartalmát illetően nagyjából egyetértek Horváth Andrással. Azt gondolom ugyanis,hogy az emberi jogokat nem arra találták ki,hogy különböző excentrikus emberek az élet minden konfliktushelyzetében ezekre hivatkozzanak. Azt meg különösen nem szeretem,ha valaki átlépi a józan ész határait, provokatív célzattal médiacirkuszt csap piszlicsáré dolgok körül,jogsértésnek feltüntetve természetes dolgokat,megszokott,jól működő,s az emberi jogokat maximálisan tisztelő embereket besározva. Ebben maximális mértékben igaza van Horváth Andrá

 A Görgei-kérdés hosszú évtizedeken át a magyar történettudomány mérlegéül szolgált:aki Görgeit árulónak tartotta,az balos volt,aki nem tartotta annak,az meg jobbos. Az ilyesfajta leegyszerűsítések ártanak legjobban a történetírásnak. Amikor elkezdtem olvasni a Világ Magyarsága c.hetilapban (2020.május 7.)Hutzler Vilmos írását,azt gondoltam,ez is csak egy újabb vitacikk,mely cseppet srm meggyőzően támasztja alá egyik vagy másik oldal igazságát. Aztán rájöttem,hogy itt jóval többről van szó,mint vitacikkről:Görgei Artúr hadvezéri pályafutásának rövid (egész oldalas) ismertetése ez,olyan tényekkel,melyekről még soha nem volt szerencsém hallani  Három olyan tényt találtam a cikkben,mely meggyőzően igazolja Görgei elkötelezettségét,és cáfolja áruló voltát. 1.Andrássy kifejezetten kérte Görgeit,hogy kezdjen egyeztető tárgyalásokat az orosz udvarral. 2.Kossuth az OHB elnökeként adott felhatalmazást Görgeinek az oroszokkal való békekötésre(na,itt csattantam fel. Aztán az emigrációban mindenfé

 Örömmel olvasom Rozgics Mária cikkét a Világ Magyarsága című hetilap 2020/19.számának nyitóoldalán. A Szerző a magyar nyugdíjasok nehéz helyzetéről ír,mindenben igaza van,nemzetközi összehasonlításban valóban elképesztően alacsonyak a magyar nyugdíjak.Valahol ez az egész társadalom felelőssége.  Van egy érdekes gondolat a cikkben,amivel viszont vitatkoznék. Rozgics Mária azt írja:Mi indokolja a művészvilág hihetetlen támogatását.Mi a társadalmi elismertség piedesztálján álló focisták támogatását?". Azt gondolom,itt két különböző dolog lett összemosva. Egyrészt:A művészeknek ( és most nem a mindenkori politikai kurzus által sztárolt, hanem a tehetséges, sokat kínlódó művészekről beszélek) juttatott támogatás meg sem közelíti a futballistákét. Másrészt a magyar művészek nemzetközi szinten is teljesítenek,öregbítik országunk újabban fogyni látszó hírnevét. Futballistáinkról (a cikk megírása óta kétszer kikaptak Albániától, úgy,hogy még gólt sem rúgtak) ez már nem mondható el. Tehát-