Írott és elektronikus média régen és ma

 Ha tíz embernek, azt mondanám, mézbogyó, kilenc közülük azt sem tudná, mi az. Valószínűleg ilyeneket kérdeznének:valami új rajzfilm? valami sütemény? Szóval, a mézbogyó egy Közép-Európában is élő növény, bogyós gyümölcs,szerteágazó gyökérzettel, zöld, ovális vagy tojás alakú levelekkel. A termés, ami nagyon finom, eredeti ízvilágú, 12-40 milliméter hosszú. Nagyon változatos. Nem vagyok nagy szakértője a témának, egyetlenegyszer ettem,csak a bogyókat tartom finomnak. Akit részletesebben érdekel a téma, talál róla cikket a Kertészet és Szőlészet folyóirat 2022.május 11-i számában, a 15-16.oldalon.

 Az Alföld irodalmi,művészeti és kritikai folyóirat 2019/3.számában jelent meg Egressy Zoltán:Summa summarum című novellája(24-28.o.). A Szerző egészen különös témát választott:az emlékezést. Két fiatal vagy éppen középkorú férfi,nem tudjuk nevüket,korábbi osztály-vagy évfolyamtársak lehetnek,beszélgetnek.Visszagondolnak a nem olyan távoli múltra,felidézik az ifjúkori bulikat,a margarinlopást, meg amikor nőt cseréltek egymással,cserébe valami tengeriherkentyű elkészítéséért,meg amikor valami tanárnő osont utánuk az éjszakában-szokásos buli-emlékek. De-és ez a lényeg-minden olyan bizonytalan,mindketten másképp emlékeznek a részletekre,más a narratívájuk.  Két ember nem tud ugyanúgy visszaemlékezni valamire,ez dermesztően csodálatos, ugyanakkor nagyon szomorú. Nem tudjuk ugyanúgy látni a dolgokat,ami persze jogos,hiszen már a Teremtés előtt is különböztünk. Egressy Zoltán novellájából azt tanultam,hogy az emberek elvesztik a közös nevezőt,mert nem ugyanaz a múltról alkotott képük. Nagyon

 Az 1980-as évek közepének nagy szenzációja volt Galgóczi Erzsébet Vidravas c.könyve. A mű szókimondóan írt a magyar parasztság második világháború utáni tönkretételéről,s erősen megosztotta a közvéleményt. Nem meglepő,hogy a kommunista pártfunkcionáriusok nem rajongtak a Vidravasért,mint ahogy az sem meglepő,hogy az őszinte szóra vágyó közönség viszont igen. A Kritika c.folyóirat 1985.4.számában Ungvári Tamás kritikáját olvashatjuk a nagy polémiát kiváltó könyvről.Ungvári egyfelől dicséri,másfelől bírálja a könyvet. Úgy érzem,mindkettőt kissé eltúlozva teszi. Azt gondolom,a Vidravas hősét,Rév Orsolyát,nem kellene Németh László Kárász Nellijéhez hasonlítani. Két hölgyet egyébként sem szabad összehasonlítani...Németh László jobb író,mint Galgóczi. Másfelől Ungvári bírálatának egy részét("a feldolgozatlan téma bizonyítási kényszerében...") is erősnek érzem. Elolvasva,aztán pár év múlva újraolvasva a könyvet,nem gondolom,hogy Galgóczi Erzsébet bármiféle bizonyítási kényszertől s

A Reader's Digest Válogatás című, kiváló formájú és tartalmú folyóirat 2013.novemberi számának témái, a teljesség igénye nélkül: Hatalmas tornyot építenek majmoknak egy fesztiválon, amelyből ők kedvükre csemegézhetnek. Christine Lagarde, a Világbank új elnöke, nagy hangsúlyt fektet a világ hátrányos helyzetű régióinak felzárkóztatására, Afrikában több árvaházat, iskolát támogat. Hogyan éehet elrontani a legfontosabb napi teendőket, mint pl. felkelés, kávéivás, stb. Interjú a kiváló énekesnővel, Cherrel, aki elmondja, mit tanult meg igazán a show.business világában. Spanyolországban nagyon népszerű az ősi tánc, a flamenco. 9 jóslat: lapostévé, YouTube, holdraszállás, stb. xxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: konyv-ajanlo.blogspot.com

A HVG online kiadása ( 2018.július 27.) felidézi Bencsik András Esterházy Pétert ócsárló szavait. Kiáll Esterházy mellett. Szerintem Bencsiknek (akit különben politikai újságíróként tisztelek) nincs igaza. Jómagam jobboldalinak tartom magam, de el kell azt fogadnom, hogy Esterházy Péter nagy író volt, még ha személyes irodalmi ízlésemhez nem is állt közel. És ezzel a témával ennyit és nem többet szeretnék foglalkozni. Mert az olvasás, az igenis személyes ügy, mint mondotta volt Márai Sándor. Akit, remélem, még Bencsik András is elfogad. Írónak. xxxxxxxxxxxxx Kattints ide: konyv-ajanlo.blogspot.com

Az Ország-Világ című magazin 1958/3. számában olvashatjuk:Amikor Hermann Göringet, a Harmadik birodalom egyik csúcsvezetőjét a második világháború után letartóztatták, egy kitzbüheli villában helyezték el. Itt kérdezték őt újságírók. Arra a kérdésre, hogy Hitlert tájékoztatták-e arról, hogy Németország elveszítheti a második világháborút, Göring ezt a választ adta: " Igen. A katonák megmagyarázták neki, hogy a háború elveszíthető. Hitler nagyon negatívan reagált erre, úgyhogy később ilyen témáról tilos volt előtte beszélni." Az egész interjúban, már ha ez annak nevezhető, Göring Hitlerre igyekszik tolni minden felelősséget. Valahol ez a mondat is ennek a stratégiának része. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxXX Ne dőlj be mindennek! penzugyitanacsok.blogspot.com

A Helikon irodalom- és kultúratudományi szemle, valljuk be, nem tartozik Magyarország legkurrensebb folyóiratai közé. Inkább csak az értelmiség egy része olvassa, főként az úgynevezett egyetemi körök. Pedig nem ártana, ha az itt közölt írásokat a művelt nagyközönség számára is elérhetővé- mondjuk ki: érthetővé- tennék, mert a Helikon egy egészen sajátos témával foglalkozik: magával a kultúrával. A 2017/3. számban például a modernitásról olvashatunk nagyon komoly tanulmányokat: mi a modern, mit és miért nevezünk modernnek, számít-e nekünk, ha valami modern, kelendőbb-e egy adott kulturális termék attól, hogy modern, vagy inkább beérjük a tradicionálissal? Egyáltalán: ki dönti el, hogy mi számít modernnek és mi nem? Ki szabja meg a kánont? Akiket részletesebben érdekelnek ezen témák, s hajlandók bizonyos intellektuális erőfeszítésekre az ügy érdekében, mindenképpen ajánlom a 380.oldaltól Anthony Giddens esszéjét: A modernitás következményei címmel. Giddens azt vizsgálja, milyen hatá