Írott és elektronikus média régen és ma

 A Reader's Digest magazin 1994.novemberi számának 44-48.oldalán olvashatjuk Walter E.Williams cikkét,melynek címe:Nelson Mandela válaszút előtt. Williams nagyon okosan,pontosan elemzi a Dél-Afrikai Köztársaság vezetőjének nem éppen egyszerű helyzetét. Az aparththeid után ugyanis Dél-Afrika válaszút elé került. Merre tovább? Ebben az igen kényes történelmi szituációban sokan megpróbálták Mandelát rábeszélni arra,hogy szocializmust vezessenek be az országban. Az ANK-nak,mint ahogy Wiiliams is leírja,elég szoros kapcsolatai voltak a hajdani Szovjetunióval. Azonkívül a frissen felszabadult országban sokan az apartheidet a kapitalizmussal azonositották. Nelson Mandela azonban mélyreható politikai bölcsességről tett tanúbizonyságot,és a Dél-Afrikai Köztársaságot a kapitalizmus útjára terelte. Sikerült több-kevesebb nemzeti konszenzust teremtenie ezen cél elérésében. Hamarosan megjelentek a nagy külföldi befektetők is...A politika területén pedig az ország a demokrá ciát választotta. Wil

A szocializmusban nagyon sokáig nem lehetett a közoktatás elméleti-ideológiai alapjait megkérdőjelezni. Éppen ezért az Alföld folyóirat 1981-es ún. iskolavitája igen nagy feltűnést keltett, és a reformidőszak jelének látszott. A folyóirat 1981/11. számában Miksa Lajos tette közé gondolatait. Van egy pár mondat, ami harminc év múltán is aktuális: "Lényegéből fakadóan az iskola teljesítményelvű , célra orientált intézmény. Valójában nem a gyermek érdekli, hanem az eredmény, amelynek a gyermek személyiségében kell megmutatkoznia. Az iskola meg sohasem engedhette meg magának azt a luxust, hogy szeresse a gyermeket, mert nem szeretnie kellett, hanem foglalkoznia vele.  Nem a gyermek volt a legfontosabb, hanem a nevelési cél." (59.o.) Hú, de igaz. Jómagam mindig is gyanakodva fogadtam, mikor egy iskola kizárólag a kupáival, az országos mittudoménmin elért eredményeivel, éltanuló élsportolóival dicsekszik. Hol a gyerek? Hol a személyiség? A gyermeknevelés nem lehet kizárólag ere

Érdekes lehet a 20. századi történelem kutatói számára, hogyan vélekedtek az európai országok szociáldemokratái a sztálini rendszerről. Arról a rendszerről, mely 1938-ra emberek millióit semmisítette meg, vagy küldte munkatáborba. Tébolyult, eszét vesztett módon. A Szocializmus folyóirat- főszerkesztője Mónus Illés- mérsékelt szociáldemokrata irányultságú médiatermék volt, éppen ezért igen alaposan szidalmazta a sztálini rendszert, és sok esetben magát Sztálint is. Az 1938/3. számban maga a főszerkesztő írt elkeseredett hangú cikket a Szovjetunió-beli állapotokról. Az alábbiakat tartom érdemesnek kiemelni ebből a cikkből: - A Szovjetunióban Sztálin maga alá gyűrte a demokráciát és diktatúrát épített ki, ami ellenkezik mind a marxizmussal, mind a leninizmussal. - A régi bolsevikokat, az 1917-es forradalom hőseit Sztálin kiirtotta, vagy megfosztotta funkciójuktól. - Sztálin átiratta a történelmet, kitöröltette az iskolai tankönyvekből a régi gárdának még az emlékét is. - A szovjet

A magyar sajtótörténet egyik jelentős fejezetét alkotja a magyar egyházi sajtó története. A Szegedi Evangélikusok Lapja 1940-ig jelent meg, havonta egyszer, s a hívek ingyen kapták. A lap fenntartási költségeit a hívek adták össze. Merthogy voltak hívők. A 5. oldalon található kimutatás szerint 1931.decemberében 1595 hívő látogatta az istentiszteletet, ebből 924 nő, 671 férfi. A hölgyek tehát már akkoriban is aktívabbak voltak a keresztény élet területén. 1931.novemberében viszont csak 931 hívő vett részt az istentiszteleten. A december tehát kiugróan magas eredmény. Az viszont nem derül ki, hogy ezek a számok a havi összlátogatottságot takarják, vagy egy-egy istentiszteletre látogató átlagról van szó. Szerintem inkább az előbbi. Pedig jó hangulatú kis társaság volt ez a szegedi evangélikus gyülekezet. Minden hétfőn volt baráti összejövetel, ahol lehetett pingpongozni, sakkozni, dominózni, sőt, még lóversenyjátékot is játszani- nem tudom, hogy utóbbi mennyire keresztény erkölcsű... Pe