Írott és elektronikus média régen és ma

 Kádár-kockának manapság azokat a magyarországi családi házakat nevezzük,melyek jellegzetes kocka formájukkal,sátortetejükkel még a 21.százdban is meghatározzák a magyar falvak,külvárosok képét.  De hogyan terjedtek el hazánkban ezek az épülettípusok?Egyszerűen:a magánerős építkezésekkel. Összeállt a rokonság,kalákában,ahogy akkor mondták,felépítették a házat. Igen ám,de ki lesz a mérnök? Senki. Az Ezermester folyóirat 1970/5. számában olvashatunk interjút az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszter első helyettesével,Dr.Szabó Jánossal. A miniszterhelyettes válaszát(a cikkben,legalábbis látszólag,a szakember az Ezermester olvadóinak kérdéseire válaszol) az alábbiakban összegezhetjük:1.Az állam támogatja a magánerős építkezést(mivel az állami házgyárak már nem bírták az igényeket),úgy is,hogy kész tervdokumentációkat bocsát az amatőr építők rendelkezésére. 21.századi fejjel a recenzens megkérdezheti:ugyan,mit szólhattak erre a szakképzett kőművesek? 2.További támogatási formák:gépkölcsö

Olvasom Katona Nóra és Oakland Thomas:Tanulási stílus:egy integratív megközelítés című publicisztikáját ( Alkalmazott Pszichológia,1999/1.,17-29.). A első részben összegzik azokat a tanulói-tanulási  típusokat és ellentétpárokat, melyek az elmúlt évtizedek pszichológiai szakirodalmában napvilágot láttak.  Az 1970-es években, az amerikai pszichológiában terjedt el a mezőfüggő-mezőfüggetlen ellentétpár. A mezőfüggő örömét leli az apró részletekben, a mezőfüggetlen viszont a tágabb öszefüggések felfedezésében talál sikerélményt. ( A szakirodalmi hivatkozásokat lásd a tanulmány szövegében!).  Még szerencse, gondolom én, mint 21. századi Olvasó, hogy ez a szemlélet nem terjedt el a magyarországi szakirodalomban, illetve a tömegmédiában. Netán az iskolai gyakorlatban. Merthogy leegyszerűsítő butaság az egész. Minden ember egyszerre mezőfüggő és mezőfüggetlen. Jómagam az élet bizonyos területein mezőfüggő vagyok, élvezem a kis pici részleteket, az apró nüanszokat. Életem más aspektusaiban vis