Írott és elektronikus média régen és ma

1997-ben megkezdődött az űrkutatás valaha volt legnagyobb méretű projektje:a Cassini-Huygens program a Szaturnuszt vizsgálta meg, addig elképzelhetetlen közeli távolságból. a National Geographic folyóirat 2018.decemberi száma részletesen foglalkozik a kozmikus expedíció történetével.( Eva van den Berg:Élő Szaturnusz?). Gyönyörű fényképek tanúskodnak ennek a gigantikus tudományos ( ma már tudománytörténeti jelentőségű) vállalkozásnak sikeréről, a lefényképezett holdakról ( mint kiderült, a Szaturnusznak legalább 53 holdja van, de még kilencet feltételeznek a kutatók). Megtudjuk, milyen nehézségeket kellett legyőzni a program elindítóinak. Megdöbbentő,hogy ezen az óriásbolygón ( mérete 734-szerese a Föld méretének) minden óriási: egyszer lefényképeztek egy 8 ezer kilométer átmérőjű hurrikánt. Ez kb. elsöpörné a Földet.  akit részletesebben érdekel a Cassini-Huygens program története, annak tehát ajánlom a National Geographic 2018.áprilisi számát!  

 Nem irigylem azokat a kutatókat,akik a 20-21.század technikatörténetével foglalkoznak. Ugyanis igen sok dolguk van. Már a 20.század közepén elképesztő technikai fejlettségi szintre jutott az emberiség,s ezen fejlődés a mindennapok gyakorlatában is testet öltött. Az Univerzum folyóirat (természettudományokkal és tudománytörténettel foglalkozott) 1969/7. számának 96.oldalán egy különleges televíziót láthatunk-hadd tegyem mindjárt hozzá,hogy akkoriban Magyarországon már az is nagy dolog volt,ha egy családnak egyáltalán bármiféle tévéje is akadt-,melyet a japán Hayakawa cég gyártott. Az akkoriban igen vékony,56 mm-es képcsővel ellátott készüléket ugyanis mindkét oldalról lehetett nézni!Elöl-hátul adta a műsort. Ez akkoriban óriási innováció volt.  1969-ben,ha egyáltalán eljutott az információ egy átlagemberhez,az bizonyára irigykedve megkérdezte:és mire lehet ezt használni? Mi ebben a gyakorlati haszon? Tényleg,mire is jó egy efféle tévékészülék? A válasz:nagy terekben:nagyobb közösség is