Írott és elektronikus média régen és ma

 2004-ben, Budapesten,a Ludwig Múzeum-Kortárs Művészeti múzeum rendezésében került sor A toriin túl című kiállításra, melyen kortárs japán képzőművészek mutatták be műveiket a magyar közönségnek. A tárlatról részletesen ír az Új Művészet című folyóirat (Muladi Brigitta:A toriin túl- ahol japán művészek lelke lakozik). A torii a buddhista templomok kapuja. Elnézve a rendkívül eredeti alkotásokat így, közel húsz év múltán, rájön az ember, hogy voltaképpen rólunk, 21. századiakról szólnak. A gyengülő biztonságban, egyre nagyobb elidegenedésben, mindent eluraló fogyasztói kultúrában élő emberekről. Mindenkinek, aki valamilyen szinten foglalkozik képzőművészettel, szívébe ajánlom ezt a cikket. Engem az illusztrációk annyira mellbe csaptak- különösen Ikeda Bak alkotását. A japánok, szinte prófétikus módon, megelőztek bennünket húsz évvel. Kiáltásaikra kevesen figyeltek.

 Az 1960-as évek végétől kezdve a Magyarországon uralkodó kommunista hatalom belátta,hogy a szocialista realizmusnak nevezett művészeti irányzat mellett teret kell adni más,kevésbé komform képzőművészeti platformoknak,alkotóknak is. Szigorúan ellenőrzött keretek között engedélyezték,hogy létrejöjjenek új alkotóműhelyek,kiállítóhelyek. Ezek egyike volt a Fiatal Művészek Klubja,Budapesten,az Andrássy úton. Az Új Művészet képzőművészeti szakfolyóirat 2005.márciusi száma arra volt kíváncsi,hol is helyezkedik el a magyar művészettörténetben a Fiatal Művészek Klubja,hogyan látják ezt az érintettek tizenöt évvel a rendszerváltás után. Beke Lászlót,Kecskeméti Kálmánt,Lóska Lajost és Vásárhelyi Antalt faggatta a cikkíró,Bordács Andrea szerkesztő. Mindannyian pozitívnak látják az FMK szerepét,bár van,aki megjegyzi,hogy voltak bizony spionok,pl. a portás. A Kádár-rendszer úgy akarta ellenőrizni a potenviálisan veszélyes művészeket,hogy egy helyre terelte őket. Lóska Lajos igen részletes felsorolá

 Az Új Művészet című képzőművészeti folyóirat 2003/2. számában szenzációs kiállításról olvashatunk beszámolót Szegő György tollából.  Mert állítottak már ki- képzőművészet címszó alatt- nyilvános vécéket, festett madártollakat, kitömött állatokat, műanyag szörnyeket, emberi testeket. Nem is baj az, hogy vannak ilyen unikális tárlatok, kell a művészethez némi extravagancia.  A 2002-es budapesti kiállítás azonban különlegesnek számít. Itt ugyanis műtermeket állítottak ki. A Kedves Látogatók megnézhették, milyen körülmények között alkotott Ligeti Miklós,Csontváry Kosztka Tivadar, Kondor Béla, hogyan nézett ki kívülről a Százados úti művésztelep. De láthatunk itt- persze, kicsinyítve- műteremkastélyokat, műteremvillákat, sőt, a 20.század elején elterjedt műterem-bérházakat is, ahol szegényebb, vagy mondjuk úgy: még nem annyira befutott festők, alkották meg, igencsak vegyes színvonalú, képeiket.  Nagyon kár, hogy az ilyen kiállításokat nem "hozzák le" ( már a kifejezés is...) a v

 Nem tudom, Önök miképpen viszonyulnak  modern képzőművészethez, nekem tetszenek a kreatív ötletek, egyfajta sajátos szellemi korlátlanság, vagy legalábbis annak illúziója. Az Új Művészet folyóirat 2004.szeptemberi számában olvashatjuk Lóska Lajos beszámolóját a XXII. Miskolci Grafikai Biennáléról. Orosz Csaba itt állította ki Alkímia házilag IV. című computergrafikáját.  Lenyűgözően kreatív, mondhatni: zseniális, csak manapság annyira inflálódtak a jelzők, hogy nagy szavakat használni már nem sikk. A kép bal oldalán kábelek futnak, ezek egy része mandarinokhoz és krumplihoz csatlakozik, másik része nem csatlakozik semmihez. A kép jobb oldalán pedig fekete háttérben gy piros-fehér száj látható, gondolom, ez szimbolizálja az utasítást adó embert, de lehet a magától működő, önmagának utasítást adó mesterséges intelligencia szimbóluma is.  Nem láttam még képzőművészeti alkotást, mely egy képben, ennyire tömören és kifejezőn elmondta volna, milyen is ez a mai korunk.  Ugyanebben a cikkben

 Az Új Művészet c.folyóirat 2003.júliusi számában olvashatjuk Lóska Lajos cikkét Csendes képek. Száz éve született Faber Gabriella címmel. Remek cikk,egy,a magyar művészettörténetben kevéssé ismert alkotó szakavatott bemutatása érdekfeszítő szöveggel,jól válogatott képanyaggal.Lóska Lajos nagy gondot fordít arra,hogy beillessze a magyar művészettörténetbe Faber Gabriella munkásságát. Faber Gabriella a halvány,csendes színek,a szinte ködbe burkolódzó látvány festője volt egy olyan korban,amikor a szocreál harsány vöröse,a posztimpresszinizmus méregzöldje töltötte be a kiállítótermeket. A Fiatal fák című képén a kék szinte fehér,a barnák is egészen világosak. A Bérház körfolyosó című képén barna és szürke foltok érzékeltetik a ház sötétségét,misztikumát. Mert Faber Gabriella képein a misztikum,a titokzatosság éppolyan erős,mint mondjuk a romantika sötét erdőket mutató tájképein. Pontosan attól válik titokzatossá a táj,a fák,a bérház, hogy Faber pont az ellentétét festi annak,amit mi a va

 Ha azt a kifejezést halljuk:modern képzőművészet,akkor legtöbbünknek valami absztrakt,geometrikus,de legalábbis nonfiguratív alkotások villannak be. Nos,nem alaptalanok ezek az asszociációk,de azért tudnunk kell,hogy a modern művészet nem egyenlő az "érthetetlennel". Az Új Művészet c.,nagyon szép és igényes folyóirat 2003.októberi számában olvashatjuk Kopócsy Anna írását,melynek címe:"Ősi Divék nemzetség késői sarja".Rudnay Gyula emlékkiállítása. Egy olyan festőt ismerhetünk meg a cikkből,aki mintha nem is hallott volna az avantgarde-ról. Munkácsyt vallotta mesterének,képei figuratívak,nagyon is embercentrikusak. Rudnay a 20.század első felében élt és alkotott,de felületes szemlélő számára képei olyanok,mintha Benczúr vagy Munkácsy festette volna őket. Kimagaslónak tartom a Lakoma című alkotást. A Csárdás című,tíz éven át készült kép sem marad el mögötte. Utóbbi képen a szél,a fények játékával érzékelteti a forgómozgást. Zseniális.Rudnay festészete pont attól moder

 Ritkaságszámba megy,hogy egy családon belül három igen jó képzőművész alkosson. Az Új Művészet folyóirat 2007.márciusi számának 39-41.oldalán egy családi kiállításról olvasható nagyon jól megírt,szakértőre valló kritika. Szeifert Judit írta,címe:Családi ünnep. Kádár György,Túry Mária és Kádár Katalin közös kiállításáról szól. Szeifert Juditnak sikerült megtalálni mindazt,ami a három művész munkásságát egyedivé teszi,de azt is,ami összeköti. Talán a cikket kísérő illusztrációk-azaz:a festmények bemutatása lehetett volna áttekintőbb. Túry Máriától nem feltétlenül az 1950-es években készült Faültetés c.képet hoztam volna. Kádár György Kék kompozíciójának közlése viszont telitalálat. Meggyőződésem,hogy a közönség nagy része ezt a művet nem ismeri,hát most megismerte. Maga a szöveg nagyon példamutató. Szakmai hozzáértést mutat,szövege a közönség számára érthető. Nem minősítő,inkább bemutató kritika ez. Kedvet csinál,feldob,egyszóval:alkot. Kritika,21.századi színvonalon. Ritka az ilyesmi a

 Az Új Művészet c.folyóirat 2007.márciusi számában nagy örömmel fedeztem fel Lóska Lajos írását (36-38.o.). A vonal metamorfózisa című kritika a Salgótarjában rendezett XIII.Országos Rajzbiennálét értékeli,dicsérő szavakkal. Lóska kiemeli,hogy egyre inkább teret hódít a modern grafikai alkotásokban a figuratív ábrázolás,egyre inkább törekszenek az alkotók az érthetőségre. Hurrá,gondoltam,olvasván a cikket,ezt is megértük. Lelkileg nyitott kamaszkoromban az "absztrakt"volt a varázsszó,az a modern műalkotás számított trendkövetőnek,amelyet a közönség nem értett-de úgy tett,mintha értette volna. A média is ezeket az irányzatokat és alkotókat favorizálta,az volt a menő,aki minél több kis háromszöget tudott egy egyszer kétméteres vásznon elhelyezni. A kétezres évek trendje,úgy látszik,az érthetőség lesz. Ennek,mint dilettáns,de azért művészetet szerető ember,kimondhatatlanul örülök.  A kitűnő cikket természetesen több kép is illusztrálja. Ezek közül az egyik Zachar István:Jellow C

 Jovánovics György a modern magyar szobrászat egyik legnagyobb alakja. Az Új Művészet c.folyóirat 1995/6.számában Marosi Ernő esszéje méltatja a kiváló művész munkásságát. Nagyon érdekes gondolatokat vet fel Marosi Ernő az ún."akademikus művészettel kapcsolatban. Jovánovicsot ugyanis ebbe a kategóriába sorolja,nem konzervativizmusa,hanem hatalmas műveltsége,a külvilágban való elképesztő tájékozottsága okán. Szintúgy helytálló a reneszánsz korabeli művész-eszménnyel egybevetni Jovánovics munkásságát. Marosi Ernő kitűnő cikke nagyon magas szinten értékel egy nagyon magas színvonalat képviselő művészt,mindezt úgy,hogy az írás nyelvezete,stílusa,gondolatvezetése minden művelt magyar ember számára érthető marad. Nagyon színvonalas,reprezentatív a képanyag. Nagyon eredeti téma a Sejt-tervek című sorozat. Az anyag kis részecskéjéről van szó,s a modern művésznek tudnia kell mikroszkopikus tartományokban is gondolkodni. Számomra ez a szobor üzenet:a technicizált világban a plasztikának is

Belelapozgattam az Új Művészet folyóirat egyik régebbi számába, ott találtam egy kedves kis történetet ( Molnár Erika: Rákosi aktja, 12-13.o.). Szóval, az újságíró interjút készít Szurcsik Miklós festőművésszel, aki elmeséli, hogy a Képzőművészeti Főiskola egyik növendéke a kommunizmus legsötétebb óráiban, az ötvenes években, Rákosi- képet készített. Hogy egészen pontosak legyenek a testarányok, először aktban festette meg, a többi növendék persze, röhögött. Na, hát ez nem volt veszélytelen mulatság akkoriban...Rákosi Mátyás pártfőtitkárt pucéran lefesteni-hm. ujmuveszet.hu

Az Új Művészet havonta megjelenő, elsősorban képzőművészettel kapcsolatos írásokat közlő folyóirat. A 2009/6. szám tartalmából: - A Műcsarnokban a holocausttal kapcsolatos kiállítást rendeztek, a közönség láthatta többek között Roskó Gábor: István király zsidókat telepít a Csepel- szigetre című olajfestményét, illetve Lendvai Ádám: Norma Lights I-IX című, reklámokat imitáló kollázsát. Nagyon modern, 21. századi módon szóltak erről a történelmi tragédiáról. - Alberto Giacometti a huszadik századi európai szobrásznemzedék egyik legkiemelkedőbb alakja. A Szépművészeti Múzeum rendezett kiállítást műveiből, többek között láthatták a híres Esőben lépdelő férfit is, mely 1948-ban készült. hogy valójában kicsoda az a pálcikaember, aki lépdel az esőben? Giacometti szerint ő maga. Azt mondanunk sem kell, hogy a műalkotásnak számtalan értelmezése lehetséges. - Keserű Ilona fantasztikus festőművész! Érzet 2 című képe a modern magyar festészet kiemelkedő alkotása, nagyon megrázó, ugyanakkor remény