Bejegyzések

műszaki címkéjű bejegyzések megjelenítése

Kinek volt 1992-ben infravörös távirányítója?

 Szerintem Magyarországon nem sok embernek, Nyugat-Európában pedig már majdnem mindenkinek.  Az 1980-as évekig Magyarországon a " bekapcsológombos" televízók voltak divatban ( fiatalok kedvéért:ha ki vagy be akartad kapcsolni a tévét, a készülék bal alsó részén volt egy erre a célra szolgáló gomb.A csatornaváltással túl sokat nem kellett foglalkozni, mivel 2 tévécsatorna volt Magyarországon.), a 90-es években kezdtek a frissen rendszertváltott Közép-Európában terjedni a távirányítós készülékek, de még ekkor sem volt egyértelmű, hogy ezen a vonalon fejlődik tovább a hazai televíziózás. De a jövő eldőlt, néhány éven belül győzött a távirányító.  Erre a változásra a szaksajtó is reagált. Nem a tévés:a műszaki szaksajtó. Az Elektron című folyóirat 1992/5. számának 25.oldalán olvashatunk egy cikket Az RC 5-ös kód.Az infravörös távirányítók seciális kódrendszere címmel, amely gyakorlatilag leírja és ábrákkal illusztrálja, hogyan is kell távirányítót készíteni televízióhoz, CD-leját

Az építészet: érzelem+műszaki tudás.No és térbeli geometria!

 A H.O.M.E designmagazin 2019.január-februári számában olvashatunk egy interjút Kovács D. Barnával, a Barna Architects vezetőjével. Az interjú közepén mondja el szakmai filozófiáját az építész. Szerinte az építészet 50 érzelmi szint és 50 % műszaki szint. Igaza van, legalábbis szerintem, a laikus szerint. Az építészet ugyanis: a kommunikáció egy fajtája. Az alkotó vagy alkotócsoport egy épületen keresztül kommunikál egy egész tömeggel. Elmond valamit a városnak, a családnak, az intézményi megrendelőnek. A hatásos kommunikáció pedig megfelelően formába öntött érzelmeken alapszik. A formába öntés módszere, na az a tanulható. Mi, magyarok, vajon jól kommunikáló csapat vagyunk? Az utóbbi években szerintem már fejlődött az általános magyar kommunikációs kultúra, de inkább csak az audiovizuális és a narratív színtereken.Még nem tanultuk meg, hogyan kell építészeti alkotásokat- térbeli formákat- úgy igazán, szívünk-lelkünk mélyéig hatolóan befogadni. Mert az építészet alkotás, tehát egyúttal