Írott és elektronikus média régen és ma

 Ha össz-európai ügyekben kívánok tájékozódni,rendszerint az euronews.hu oldalt látogatom. Pontos,nem elfogult,tényközlő. Egyik kedvenc médiapiaci termékem. Nagyon okos,intelligens cikkben számolt be (megtekintve 2021.február 22.,11 óra 06 perc)az euronews.hu hírportál arról,hogy az Európai Bizottság irányelveket fogadott el Európa jövőbeni,a koronavírus-járvány időszakát követő gazdaságpolitikájáról. Ezek között első helyen szerepel a gazdaság újraindítása a Covid-19 járvány után. Engedtessék meg nekem annyi szubjektivitás,hogy elmondjam:Európában mindenki úgy gondolja,hogy újra kell in dítani a gazdaságot.Csak éppen mindenk állam,minden politikai erő és minden egyes személy másképp gondolja ezt az újraindítást. Van olyan ország,amely a belső fogyasztást élénkítené,van,amelyik az exportot. Van,ahol a régi rend helyreállításáról beszélnek a politikusok,van,ahol azt igyekeznek elfogadtatni a közvéleménnyel,hogy a járvány után minden másképp lesz. Van,ahol a infokommunikációs szektor erő

Nem is lapoztam bele a Magyar Hírlap polgári közéleti napilap 2019.04.02. számába. Mert a lényeg a címlapon olvasható. " Brüsszel szereti a migrációt". Brüsszel, a nagy politikai álomgyár. Az önmagát folyton meghaladó antigravitációs mező. Csak felfelé vonz. Túlléptek Soroson. Túlléptek a kollektív lelkifurdaláson. Meghaladták az önös gazdasági érdekeket. A migráció sok brüsszeli politikus számára érzelmi kérdéssé vált. Egyszerűen úgy vélik, ők valamiféle egzisztenicialista missziót teljesítenek, amikor is összekeverik a világot. Mit tehetünk ez ellen? Csak annyit, hogy mi is érzelmi kérdéssé tesszük a magunk álláspontját. Mi nem szeretjük a migrációt. Mi nem szeretjük a multikulturális társadalmat. Mi elvisszük a segítséget oda, ahol szükség van rá. Mi szeretjük- Európát. Úgy, ahogy van. Nemzetállamok laza konglomerátumaként. 

A Történelmi Szemle a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének folyóirata, évente 4 alkalommal jelenik meg. A 2018/4. szám kék színű címlapja kiváló, konzervatív értelemben esztétikus. Ami a tartalmat illeti: minden történelem szakos hallgató és tanár számára kötelező olvasmánnyá tenném Fodor Pál és Pók Attila tanulmányát, melynek címe:A Magyarság Európában.ezer év a határon. A tanulmány voltaképpen egy bécsi konferencián elhangzott előadás szerkesztett vázlata. Nagyon szépen és pontosan mutat rá arra, milyen történeti-politikai dilemmák előtt állt a magyarság több, mint ezeréves története során. A szerzőpáros több ízben, több korszak kapcsán is kiemeli a nyugati és keleti egyházak eltérő beágyazottságát. Nyugaton az egyház fontos társadalmi és gazdasági intézmény, keleten kolostori és része az államnak. De nemcsak ezért lenne érdemes mindenkinek elolvasni ezt a tanulmányt. Persze, ezzel nem merül ki a Történelmi Szemle 2018/4. kinc

A HVG online kiadása ( 2018.július 27.) felidézi Bencsik András Esterházy Pétert ócsárló szavait. Kiáll Esterházy mellett. Szerintem Bencsiknek (akit különben politikai újságíróként tisztelek) nincs igaza. Jómagam jobboldalinak tartom magam, de el kell azt fogadnom, hogy Esterházy Péter nagy író volt, még ha személyes irodalmi ízlésemhez nem is állt közel. És ezzel a témával ennyit és nem többet szeretnék foglalkozni. Mert az olvasás, az igenis személyes ügy, mint mondotta volt Márai Sándor. Akit, remélem, még Bencsik András is elfogad. Írónak. xxxxxxxxxxxxx Kattints ide: konyv-ajanlo.blogspot.com

Mindig örülök, ha komoly formában bukkan fel a hazai médiában az oktatás kérdése. A Magyar Idők 2018.július 20-i számában egy államtitkár nyilatkozik, és végre, politikusként úgy beszél, ahogy az szám íze szerint való. Az elmúlt évtizedekben az oktatásról folytatott politikai-társadalmi viták egyik kardinális kérdése volt az, hogy túl vannak-e erőltetve a tanulók. A liberálisok rendre csökkenteni akarták a tananyagot, a konzervatívok erre mereven ragaszkodtak a meglévő struktúra megőrzéséhez. Most, 2018-ban, hegeli nyelven szólva, eljött a szintézis ideje. Bódis József oktatási államtitkár szerint nem csökkenteni vagy növelni, hanem súlyozni kell a tananyagot. OK! Merthogy vegyük például a történelmet. A gimnazisták tanulják Kheopsz fáraót, a Gracchusokat, Sullát- de nagyon keveset tudnak a kelet-európai kommunista rendszerekről. Szerintem fogalmuk sincs, ki az a Gierek vagy éppen Dubcek. Pedig a közgondolkodást inkább az utóbbiak foglalkoztatják, mint az ókori reformerek. Szerintem i

A Korunk című folyóirat teljes 2018.júniusi száma az iszlámmal foglalkozik. Aktuális téma ez a hazai médiában, főképp a menekültválság kapcsán. Érdemes azonban az iszlámot politikai összefüggések nélkül is megvizsgálni, akkor talán jobban megértjük mi, keresztények. Az már más kérdés, hogy az iszlám akar-e bennünket megérteni... Szóval, a Korunk folyóirat 2018.júniusi számában olvashatjuk Iványi Tamás A Korán a muszlim misztikusok szemével című tanulmánya. Ebben olvashatjuk, hogy muszlim misztikusok, a szúfik, nem mást tűztek ki célul, mint a Korán és az iszlám által eljutni Istenig. Hát itt a nagy különbség. Miért kell ahhoz egy teológusnak egyúttal misztikusnak is lennie, hogy el akarjon jutni Istenig? Egy könyv, ha szent, önmagában elvisz Istenig, nem kell hozzá semmiféle misztika. A kereszténység tanításai szerint, aki Isten igéjét befogadja szívébe, s ez meglátszik mindennapi életén, hitből történő cselekedetein is, az bejut Isten országába. Nem egyszerűen meglátja az Istent, han

A Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat 2018/1. száma nagyon tanulságos cikket közöl Ápriliy Lajosról, melyben megmutatkozik a költő-pedagógusnak a korban szokatlan embersége, mély humanizmusa. 1939-et írunk, és sötét viharfelhők gyülekeznek a magyarországi zsidóság feje fölött. A történelem minden eddiginél gonoszabb támadást készít elő ellenük, melyhez sajnos az aktuális magyar politikai vezetés nemcsak asszisztál, de lelkesen tapsol. Ebben a helyzetben Ápriliy ( akkor még Jékely) Lajos iskolaigazgató levélben arra kéri Debrecnben, az Egyetemen tanító ismerősét, segítsen abban, hogy egy Rotter Emilia nevű zsidó lányt oda felvegyenek. Ez a levél abban a történelmi szituációban igencsak jelenetős politikai kiállás. Nem sűrűn fordult elő, hogy zsidó hallgatók érdekében mozdultak volna meg tanáraik. Sőt...Nagyszerű, felemelő tudni, hogy volt egy ember, aki szembeszállt a Gonosszal. Itt a folyóirat linkje: www.multesjovo.hu

Még az előző országgyűlési ciklusban, 2017.november 3-án volt egy kis összezördülés a házelnök illetve Józsa István MSZP-s képviselő között. Valami örökségvédelmi törvényről folyt a vita éppen, amikor a Házelnök " vezérszónok" -nak nevezte Józsa Istvánt. aki persze rögtön megsértődött- vagy a politikai cirkuszok szokásrajza szerint játszotta sértődöttet- és kikérte magának, hogy őt vezérszónoknak nevezzék, valamint a megengedett 15 perc helyett 30 percet követelt magának. A házelnök erre megvonta tőle a szót. Na, tessék. Miért sértő szó az, hogy " vezérszónok?" Örüljön, hogy ott ül, ahol ül, és szónokolhat! A magyar sajtó persze nem számolt be erről a kis parlamenti epizódról... xxxxxxxxxxxxxxxxX Nézd meg ezt is: penzugyitanacsok.blogspot.com

Amíg mi itt csak a sajtóból tájékozódva informálódtunk az afrikai piacokról, a kínaiak elmentek oda, és remek üzleteket kötöttek. Ez derül ki Lovas Viktória írásából:A kínai működőtőke-befektetések szerepe a világgazdaságban című tanulmány a Gazdálkodástudományi Szemle 2016/1. számában jelent meg. Teljesen korrekt, politikai felhang nélküli írás: egyszerűen leírja a helyzetet, ami van. A világ kőolajkincsének 10 százaléka Afrikában található. Erre hajtottak rá a kínaiak még a 2000-es évek elején, lévén roppant energiaigényes a gazdaságuk. Meg is szerezték a szudáni olajat, az angolai olajról nem informál a cikk, de valószínűleg azt is sikerült megkaparintaniuk. Európa lemaradt. Megint. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézz át ide is: penzugyitanacsok.blogspot.com