Írott és elektronikus média régen és ma

 Ungvári Tamás (1930-2019) tudós,író,sokan tartották az utolsó magyar polihisztornak. A Nők Lapja 2019/48.számában Vadas Zsuzsa cikke emlékezik meg az íróról,a műfordítóról,a nők kedvencéről (12 évig Psota Irén volt a felesége). Vadas Zsuzsa cikkéből az rajzolódik ki,hogy még a legszürkébb,leginkább nivelláló diktatúrákban is élhetnek olyan emberek,akik személyiségükkel,lényükből áradó nyitottsággal meghaladják a szürke hétköznapokat. Ungvári Tamás ilyen ember volt. De ez a furcsa világfiság egyéniségének csak egyik oldala. Rettenetes tragédiákat hurcolt magával,családját megölték a holocaust során. Egész életében ezt dolgozta fel,úgy,hogy-saját szavaival-folyton előremenekült. És akkor még nem szóltam arról,hogy micsoda szakmai tudása volt. A modern angolszász irodalmakat nála jobban senki nem ismerte Magyarországon. De otthon volt a huszadik századi magyar történelemben,kultúrtörténetben is.  Vadas Zsuzsa cikke méltó megemlékezés Ungvári Tamásra. 

 Az 1980-as évek közepének nagy szenzációja volt Galgóczi Erzsébet Vidravas c.könyve. A mű szókimondóan írt a magyar parasztság második világháború utáni tönkretételéről,s erősen megosztotta a közvéleményt. Nem meglepő,hogy a kommunista pártfunkcionáriusok nem rajongtak a Vidravasért,mint ahogy az sem meglepő,hogy az őszinte szóra vágyó közönség viszont igen. A Kritika c.folyóirat 1985.4.számában Ungvári Tamás kritikáját olvashatjuk a nagy polémiát kiváltó könyvről.Ungvári egyfelől dicséri,másfelől bírálja a könyvet. Úgy érzem,mindkettőt kissé eltúlozva teszi. Azt gondolom,a Vidravas hősét,Rév Orsolyát,nem kellene Németh László Kárász Nellijéhez hasonlítani. Két hölgyet egyébként sem szabad összehasonlítani...Németh László jobb író,mint Galgóczi. Másfelől Ungvári bírálatának egy részét("a feldolgozatlan téma bizonyítási kényszerében...") is erősnek érzem. Elolvasva,aztán pár év múlva újraolvasva a könyvet,nem gondolom,hogy Galgóczi Erzsébet bármiféle bizonyítási kényszertől s