Írott és elektronikus média régen és ma

 Napjainkra felgyorsult a történelem menete,szinte áttekinthetetlen sebességgel követik egymást a nagypolitika eseményei. Ami néhány évvel ezelőtt történt,az már a történelem része,még akkor is,ha jelenünket is nagyban meghatározza. A HVG 2019.május 30-i számában olvadhatjuk A labirintus rabjai című cikket. Ebben Theresa May akkori brit miniszterelnök lemondása kapcsán a Szerző részletesen elemzi Nagy-Britannia és az európai integráció viszonyának nem éppen egyszerű történetét. Megtudhatjuk,hogyan viszonyult az EU-hoz illetve annak elődeihez Edward Heath,Margaret Thatcher,John Major és David Cameron. Külön időrendi táblázat foglalja össze a 2016,azaz a Brexit-népszavazás hátterét(érdekesség,hogy az intenzív unióellenes kampány ellenére a brit lakosságnak csak 51,9 százaléka voksolt a kilépés mellett). Megtudhatjuk,hogyan igyekezett Theresa May elfogadható kilépési terveket készíteni,de ezeket az alsóház mindig megvétózta,2019.január 15-én pl.432:202 arányban,ami a legnagyobb elutasítot

 Olvasom a Magyar Demokrata című konzeratív hetilap 2021/33.számának 10.oldalán Dr.Bene Éva cikkét(Népszavazás és keresztény felelősség). A nagyon szívemből szóló írás egyik mondatához szeretnék egy apró megjegyzést fűzni. Az ominózus mondat így hangzik:"A vallás,a hit és az erkölcs azonossága és ereje által fűzi össze a nemzetek széttagolt társadalmát.". Azt gondolom,hogy ez ma már nem így van. De így kellene lennie. Csakhogy a világ szekularizálódott,vallás,hit és erkölcs elszakadtak egymástól és elszakadtak a nemzettől. A hit nem feltétlenül azonos a vallással,és a vallásos ember pedig nem feltétlenül erkölcsös.  Ami pedig a széttagolt társadalmakat,a korunkban helyüket egyre kevésbé találó nemzeteket illeti:utánanéztem,a legutóbbi népszámláláskor felvett adatok szerint Magyarország lakosságának 75(!!) százaléka keresztény...Sajnos,nem látom vasárnaponként az istentiszteletre özönlő tömegeket. Hazánk társadalma,mint ahogy Európa nagy része,világi társadalommá vált. A vallá

 1989-ben megkezdődött a születő magyar demokrácia első fontos harca,a népszavazás. Hónapokon át ment a pártok közti egyeztetés arról,legyen-e népszavazás,közvetlenül vagy közvetetten válasszanak-e köztársasági elnököt,satöbbi. Az egyik vita során Király Zoltán szélsőségesnek nevezte az SZDSZ-t.  A 168 Óra című rádióműsorban és a hasonló című hetilapban(1989/25.szán,18-19.oldal) Kis János filozófus,az SZDSZ alapító tagja válaszolt Király Zoltán vádjaira. Tagadta,hogy a párt szélsőséges lenne. Szociálliberális középpártként definiálta az SZDSZ-t. Nyugati (francia,olasz) példára hivatkozva állította,hogy a szociáldemokrata és a liberális nézetrendszer jól megfér egymással. Recenzens 32 év után újraolvasta az interjút. S megjegyzi:nagyon szépen,korrekten mutatja be Kis János a pártját. Ugyanakkor,az azóta eltelt események fényében mégiscsak át kellene gondolni ezt a szociáldemokrata-liberális összeférhetőséget. Azóta már megbuktak ilyen jellegű kormányok nemcsak Magyarországon,de más euró

A kitekinto.hu weboldalon olvasható egy korrekt és érdekes cikk a legújabb, immár sokadik skóciai függetlenségi népszavazás-kérelemről. Boris Johnson, brit miniszterelnök nem engedélyezte újabb népszavazás megtartását, Nicola Sturgeon skót miniszterelnök nagy bánatára. Johnson szerint az előző referendum, ahol is a szavazók 55 százaléka a maradás mellett voksolt, több nemzedéknyi időre szól. A skótok ezzel nem értenek egyet. Jómagam azt gondolom, a nagy függetlenedési vágynak két oka van: 1. a független Skócia belépne az EU-ba, ők nem értenek egyet a Brexittel. 2. a skót politikai elit nagyobb hatalomra vágyik. Mindkét szempont alaposan aláásná Nagy-Britannia egységét. Éppen ezért Európának sem érdeke ( jelen pillanatban legalábbis) a skót függetlenség. De ugyebár, nincsenek állandó barátaink vagy ellenségeink, csak érdekeink...

A Magyar Idők konzervatív közéleti napilap 2018.május 27-i számában olvashatunk egy igen részletes cikket az írországi abortusz-népszavazásról. Ebben szó esik Leo Varadkar ír kormányfő reakciójáról is. Mint ismeretes, Írországban a lakosság többsége az abortusztörvény enyhítése mellett szavazott. Varadkar erre köszöntötte a nőket, akiknek immár visszaadták jogaikat, már nem jogfosztottak stb. Szóval, levágta a nagy liberális dumát ( persze, a Magyar Idők ezt ilyen markánsan nem írhatja le, ott finomabb megfogalmazásban szerepel ugyanez...). Azt nem értem: miért jogfosztottság az, hogy nem lehet gyilkolni? Mert a magzat élőlény, tehát ha orvosi felügyelet mellett ölöd meg, az bizony gyilkosság. És nem kell ahhoz kereszténynek lenni, hogy ezt belássuk. Ha valaki gereblyével agyonver egy kutyakölyköt, az állatvédők ( többnyire a liberális oldal hívei) úgy elkezdenek kiabálni, hogy még Ausztrália médiái is ettől zengenek. Ellenben, ha kaparóval vagy besugárzással egy embert ölnek meg, akk