Írott és elektronikus média régen és ma

 Magyarországon még mindig divatban van az a kommunikációs stratégia, miszerint amiről nem beszélünk, az nincs. Éppen ezért sokan, sokszor gondoljuk úgy, hogy ha nem beszélünk úgynevezett " kényes betegségekről", akkor azzal megoldottunk mindent. A hallgatás fala mögé rejtjük a problémákat. Struccpolitika ez a javából.  Rékasy Ildikó: Miheztartás végett című verse ( Ezredvég folyóirat, 2012.május-július, 15.o.) pontosan ezt a társadalmilag elfogadottá vált magatartásformát gúnyolja. Konkrétan három betegséggel kapcsolatban "szólal fel":az AIDS, a depresszió, és a rák.Valahogy ezekről szeretünk hallgatni. Sok esetben azt hisszük, aki e rendkívül komoly betegségekről csak beszélni mer, az provokatív céllal teszi.  Persze, nem kell folyton ezeket emlegetni, csakhát a struccpolitika sem megoldás.  Merjünk egy kissé nyitottabbak lenni, őszintén/ őszintébben beszélni a problémákról. Erre bátorít ez a kitűnő vers. Olyan, mintha személyesen hozzád szólna.  És éppen ezzel, a

 Bombasztikus tudományos cikket olvastam az origo.hu -n internetes portálon ( 2023.április 4.). Izraeli kutatók szerint, amikor a növényeket -paradicsomot és dohányféléket vizsgáltak- stressz éri, pl. megvágják a szárukat, akkor bizony jajgatnak. Kb. egy méter távolságra hallható hangot adnak ki, csak éppen ultrahang- tartományban, tehát az ember ezeket nem hallja. Viszont bizonyos állatok,főként rovarok igen, és ezen állatok gyakran felelnek is a növény hangjára.  Tehát:állatok és növények folytatnak egymással párbeszédet! De növények is beszélgetnek egymással olykor, még stresszmentes állapotban is.  Ez mindent megváltoztat,amit eddig a növényekről és az állatokról tudtunk. Hihetetlen és egyben felemelő:a növények intelligenciája ezek szerint sokkal fejlettebb, mint azt hittük. Gyanítom, a fák is kommunikálnak egymással auditív módon.  Szerintem eddig ez 2023 legnagyobb tudományos felfedezése. 

 A Reader'Digest amerikai folyóirat 2008.novemberi számában olvashatjuk Kenneth Miller kitűnő cikkét. Egy házaspárról szól,akiknek hármasikrei születtek. Mindhárom kislány siket és vak. De az anya nem adta fel. Az apa lelépett,de Liz hamarosan új párt talált,aki saját gyermekeiként szereti a kislányokat. Különböző terápiás módszerek segítségével az ikrek már megtanultak néhány szót,sőt,egy merőben új eljárásnak köszönhetően a gyerekek olykor már összefüggően képesek,pár szó erejéig, kommunikálni. Hogy mi ez az eljárás,azt megtudhatják Kenneth Miller írásából. Az én szememben ez a pár de főképpen az anya:hős. Amerikában simán megtehette volna,hogy "lepasszolja"vagy meg sem szüli a meglehetősen sok gonddal járó kicsiket. Liz és párja mégis felvállalták a három picit. És,amint azt elmondják,csodálatos életük van. Itt van Isten... Kenneth Miller:Úton a fény felé. Reader's Digest,2008.november,94-103.o.