Írott és elektronikus média régen és ma

Elképesztő történetet mutatott be Kékfény című műsorában a Duna Televízió (2020.február 17.) csatornája. A közmédia kitűnő bűnügyi műsorából megtudhattuk, hogy egy miskolci ügyvédnő éveken át azzal hitegette a tűzoltószakszervezetet, hogy a nevükben és érdekükben pereskedik Strasbourgban, az Emberi Jogok Bíróságán. Pedig nem is csinált semmit, a megbízási díjat viszont felvette.  S hogy miért nem csinált semmit? Azért, mert rosszul nyújtott be valamilyen dokumentumokat, a Bíróság felszólította pótlásra, ő ezt persze nem tette meg. A tűzoltók mindezideig azt hitték, folyik a per, és nyerésre állnak. Semmilyen per nem folyt. Az ügyvédnő hazudott. Az ügyvédnőt 1 év nyolc hónapra ítélték, felfüggesztve. Szóval, mit lehet itt tenni? Hogyan lehet ellenőrizni, hogy az ügyvédem valóban dolgozik? Aki esetleg tud erre a kérdésre valami választ, írjon nekünk! 

Ha mostanság megnézünk vagy elolvasunk egy európai médiaterméket, és abban szó esik Ausztráliáról, leginkább az erdőtüzekről láthatunk borzalmas képeket. Házak dőlnek össze, síró emberek hagyják ott otthonaikat ( és közben agyalnak, fizet-e a biztosító), hős túzoltók folytatnak heroikus küzdelmet. Szóval, Ausztrália most a pánik és a katasztrófa földje- legalábbis az európai média szerint. Aztán, ha megpillantunk egy releváns ausztrál sajtóterméket- pl. news.com.au - teljesen más képet kapunk. A főoldalon szereplő 16 anyag közül mindössze 1 foglalkozik az erdőtűzzel, a többi a szokásos. Angol királyi család, boksz, baleset, felelőtlen szülő, vezetőváltás egy nagy cégnél, ilyesmi.Szóval, Ausztrália nem omlott össze. Él. Lehet, hogy az európai média hajlamosabb a pánikkeltésre, mint az ausztrál? És van, aki még ezen meglepődik?