Írott és elektronikus média régen és ma

 Végh Antal íróról mostanában keveset beszélünk. A Kádár-korszakban ő képviselte a magyar irodalomban azt a népi-szociológiai mozgalmat, melyet a hatalom sohasem szeretett. Érdekelte a futball is, sikeres bestseller sportkönyveket írt, de ő nem ezeket tartotta igazán nagyra, hanem az úgymond " igazi" irodalmi műveit.   Kevesen tudták Végh Antalról, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc után a megtorlások áldozata lett, nyolc hónapot ült börtönben. Nagyon keveset beszélt erről az időszakról a sajtóban és a médiában, talán érthető, hogy miért. Mostanáig arról sem volt tudomásunk, hogy irodalmi művébe beleszőtte volna a történteket.  A Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle című folyóirat 2023/3. számában azonban olvashatjuk Valaki velem volt című novelláját, amely arról szólt, mi mindent kellett neki, a falu forradalmi bizottsága korábbi titkárának átélnie 1956 után. Nagyon lírai hangvételű, a forradalom utáni időszakot a kisember szemével bemutató, történészek számára is érdekes

 Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2013/7. számában jelent meg Tóth Krisztina: Ahogy eddig című novellája. Témája: az idősekről, elesettekről való gondoskodás, illetve a magyar egészségügynek a legelesettebbekhez való viszonya.  Nem akarok egy kétoldalas irodalmi műről cselekményvázlatot adni, hiszen akkor semmi értleme nem volna elolvasni a novellát, inkább csak felvillantanám:vannak lelkiismeretes és vannak lelkiismeretlen orvosok.Nagyjából ez az egyik tanulsága ennek a kitűnő műnek. De még van több is. Az Ahogy eddig nagyon élesen társadalomkritikai mű.  Például az, hogy érdemes lenne ezt a Tóth Krisztina-novellát elolvasnia minden idősödő embernek. Mert- ahogy nagyapám, aki már nincs köztünk- 70 éves kor után bármi történhet az emberrel, ki kell alakítani egy rendszert, magunk körül, hogy ha egészségünkkel hirtelen baj támad, akkor kit értesítünk, hova megyünk, kiben bízunk,stb. És ezt mindenki csak magának alakíthatja ki. Senki ne higgye magáról azt, hogy örökké

 A litera.hu irodalmi folyóirat kritikapályázatot hirdet. Bárki pályázhat, az oldalon részletesen megtalálhatók a pályázati feltételek, s természetesen megadja a kiííró azokat a könyveket, melyekről várják a pályázó kritikusok és -jelöltek írásait ( Mario Bellatin, Falcsik Mari, Harcos Bálint,Szilasi László,Ughy Szabina műveiről van szó). Már megjelent írással pályázni nem lehet. 2024.március 17 a pályamunkák beküldésének határideje. Nagyon különleges, ritka irodalmi pályázat ez, aki érdeklődik a kortárs irodalom iránt és ismeri azt, nem érdemes kihagynia.

 2021-ben mutatta be a magyar köztelevízió a Toldi című,12 részes rajzfilmsorozatot,Jankovics Marcell és csapatának alkotását. A Demokrata című hetilap 2021.március 10-i számában érdekes interjút olvashatunk Jankovics Marcell rendezővel,melyet Német Dániel készített. Címe:Legénytoll az állon. A rendező szerint Arany János kitűnő műve,a Toldi,nem klasszikus hősének,hanem elbeszélő költemény,amely egy kamaszfiú felnövekvéséről,lelki önállósulásáról szól. Jankovics Marcell szól azokról a mitológiai párhuzamokról,melyek számára a történetből előbukkantak-hogy melyek ezek,azt most nem árulnám el,benne van a cikkben...Arról is beszél a Rendező,hogy miért jobb a kétdimenziós forma a mostanában divatba jött,amerikai eredetű háromdimenzióssal szemben. Kitűnő interjú,jóval több,mint egyszerű promóció. Érdemes elolvasni,különösen azoknak,akik hivatásszerűn kerülnek kapcsolatba a Toldival,irodalmunk egyik csúcsteljesítményével. 

 Kondor Béla neve ma már legendának számít, mint az irodalomtörténetben, mind a nemzetközi képzőművészeti életben. Sajátos világát sokan kedvelik.  Nagyon furcsa dolognak tartották ám akkor ( Kondor Béla 1931-1972, között élt), hogy valaki több művészeti ágban is tehetséges. De volt valami, ami összekötötte egymással Kondor grafikáit és verseit. Ez pedig a látás.  Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratban jelent meg( 2000/3. szám, 74.oldaltól)  Varga Emőke :Látás és látvány. Kondor Béla verseinek és képeinek komparatív megközelítése című tanulmánya. Aki figyelmesen végigolvassa ezt a tanulmányt, megérti, miért tartotta Kondor ( és még sok korabeli francia filozófus) a látást afféle értelem nélküli dolognak, amikor is az agy sajátos munkát végez. A látás, a nézés Kondor szerint már önagában is gondolkodtató, rendszerező tevékenység. Aki lát, néz, figyel, az valamiféle struktúrát hoz létre pusztán azáltal, hogy néz. Nincs szüksége másodlagos, elemző intellektusra. Van a magy

 Aki városba születik,az kétféleképpen végezheti: - Vagy nagyon megszereti azt a várost, és minden utcából, minden hídról és járdáról lesz szép emléke, és örökké ragaszkodni fog ahhoz a városhoz - Vagy pedig elege lesz a városból, a betontengerből, az égre meredő magas házakból, és minkább vidékre költözik, ahol jó a levegő, lehet kertészkedni, a gyerekek- unokák a magas fűben szaladgálnak, a hátsó kertben pedig terem a paprika, paradicsom,időnként pedig meghívjuk a haverokat egy kis bográcsozásra.  Rába György költő, író és esztéta az előbbi sorsa ítéltetett. Legalábbis meegyőzően tanúsítja ezt Otthonos utcatáblák című, az Alföld irodalmi és kritikai folyóiratban megjelent verse ( 2000/3. szám,45. oldal). Szó esik a versben a sokszor idegenül, de mégis kedvesen hangzó utcatáblákról, a betonfalakról, a nyüzsgő piacról, az építkezésekről. Rába György számára- a vers utolsó soraiból ez derül ki- mindez szzakrális élmény, mely közelebb visz a Teremtőhöz (" naprendszeri/ gazdámhoz&quo

 Ördögh Szilveszter a magyar irodalmi élet egyik legeredetibb alakja volt. Nemcsak regényíróként,de szerkesztőként is letette névjegyét. A rendszerváltás után politikai szerepet is vállalt.  Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1. számában a fiatal és tehetséges íróval Görömbei András,az akkor fiatal és tehetséges irodalomtörténész beszélget.Az írás címe:"...nemzedékünk eddig még nem próbáltatott ki". Az interjú legmaradandóbb és a 21.századra is érvényes gondolatai a következők:egy kortárs irodalmi műnek úgy kell feltűnnie,mint a buzgár,azaz át kell szivárogni a gátakon. Ördögh azt is vizionálja,hogy hamarosan (1977-ben járunk) jön egy nemzedéki robbanás a magyar irodalomban. És jött hamarosan Esterházy és Nádas. Az is örökérvényű gondolat,hogy egy nemzedék csak úgy találhatja meg önmaga hangját,ha megbecsüli az előző nemzedékeket. Ez így is van.  Megszívlelendő gondolatok,irodalomtörténet és társadalmi kitekintés. Kitűnő interjú. 

 Veres Péter a huszadik századi magyar történelem jellegzetes alakja volt. Baloldali meggyőződésű íróként bírálta a Horthy-rendszert, sürgette a meglehetősen szegény magyar parasztság földhözjuttatását. A háború után a Parasztpárt vezetője volt, a koalíciós egyeztetéseket követően a hadügyi tárca jutott neki, a sajtóban ekkor rosszízű viccek céltáblája lett.  Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1. számában Kányádi Sándor, a fiatal erdélyi költő három verssel üdvözli az  Veres Pétert. Az Akik a képből mindig című szonett azokról szól, akik kiválóságuk folytán nem férnek bele semmilyen sablonba, előre kialakítoott képbe. Az Ahogy az aratók című vers Veres Péternek a földművesekhez közeli életét idillizálja. . Az Eső című alkotás pedig a földről ,mint transzcendens létezőről szól.  Szerintem bármelyik alkotó büszke lehetne arra, ha ilyen emlékverseket, tisztelgő műalkotásokat kaphatna az utókortól.

 Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1.számában jelent meg Páskándi Géza:Az összhang hiánya című írása,mely része volt egy,a modern magyar drámáról és színházról szóló,az 1976.évi Debreceni Irodalmi Napokon lezajlott disputának. Néhány fő gondolat Páskándi írásából-egy részük,sajnos,még manapság,a 21.században is aktuális:A kritikusok az abszurd filozófián alapuló dráma hiányát kérik számon a drámaírókon.Nem lehet a magyar drámát összehasonlítani a nyugat-európaival,mert más talajból táplálkoznak. A történelmi dráma a történelem megismerésének eszköze,nem pedig történelem ürügyén előadott mindenféle gondolatok halmaza. A magyar drámaírásban igenis jelen van a groteszk,pl. Örkény,Csurka,Szakonyi műveiben,sőt,ez a vonulat már Csokonai,Vörösmarty óta ott van a magyar drámában. A színházak le vannak maradva a Szerzők mögött,történelmi tablókat adnak elő századeleji deklamáló-szavaló stílusban.  Legfontosabb feladat a szerzők és színházak közötti összhang újbóli megteremtése len

 A huszadik században sajátos irodalmi műfajjá nőtte ki magát a kutyás történet, s ez a tendecia folytatódik a 21.században is. Az emerek szívesen olvasnak kutyákról, macskákról. ilyen a természetünk.  A Ligt irodalmi és ökológiai folyóirat 1997/6. számában olvashatunk egy kitűnő kutyás történetet Vidor Miklós tollából, címe:Titus- változó perspektívából. Voltaképpen megismerjük azt a történetet, ahogyan a gazdi és kutya egymásra talált. Van itt bujkálás a gyomok között, autó általi gázolás, meg minden, amit a kutyás gazdik átélnek.  Jó kis novella ez ( pontosabban, a folyóirat meghatározsa szerint: képaláírás). engem leginkább az antropomorfizálás zavar. Vior úgy beszél a kutyáról, mint egy emberről. Pedig nem, ezt nem szabad. A kutya állat, az ember legjobb barátja. De nem több. Amúgy a novella kitűnő, rendkívül személyes. 

 Az Alföld irodalmi,műveszeti és kritikai folyóirat 2003/4.számában jelent meg Kovács András Ferenc:Hommage ā Eaton Darr című verse.Több,mint húsz éve született a vets,de a 2020-as évek embere számára is bőven van mondanivalója. Kovács András Ferenc költeménye groteszk hangulatú világértelmezés,ha egy mondatban szeretném összefoglalni lényegét.A világot szerinte torz,abszurd jelenségek uralják. A költő szerint az erkölcs kiveszett a világból,minden elüzletiesedett. A családi kapcsolatok értéke is megkopott. A politikában megjelentek a populista erők,a valódi felemelkedésen munkálkodóknak esélye sincs. A látszatvilág ural mindent,a belső értékek nehezen jutnak felszínre.És nem is nagyon látszik,hol lehetne kiút ebből az állapotból. A pesszimista világlátást ellensúlyozza Kovács András Ferenc humora,ironikus-groteszk,odamondogatós nyelvezete. Kitűnő vers.

 Tandori Dezsőt (1938-2019) általában költőként tartja számon az irodalomtudomány. Pedig esszéistaként is jelentőset alkotott. Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2003/4. számában jelent meg A " geometria".Felvettem egy rendszert című esszéje.  Tandori arról gondolkodik, létezhet-e ( platóni értelemben, de ezt nem mondja ki) ideális pont, kör, vonal. Arra a következetetésre jut, hogy mivel minden egy pontból indul ki, nem létezhet. A geometriai alakzatok pusztán fakticitásukban léteznek, nincs ideájuk. De ez csak a végkövetkeztetés, vagy pedig az sem. A lényege ennek a prózai műnek a Tandori-féle szellemesség, a mindenféle metafora, a főnevesített szavak, a játék a nyelvvel. Amely ( valamilyen oknál fogva) itt nem jelöl. Hiszen nincs távolság.  akkor meg minek jelöljön bármit is. 

 Az Alföld irodalmi,művészeti és kritikai folyóirat 2016/11.számában jelent meg Izsó Zita:A menekülők éhségsztrájkja című csodálatos verse. Szól igazságról és hazugságról,titkokról és valami dolgoknak eltitkolásáról,a hazugságról és a lázadásról,lelkiállapotokról,testről és lélekről. Van a versben valami egészen egyedi módon spirituális,engem ez fogott meg. De gondolatok és képek egész kincsesháza ez a szabadvers,érdemes elolvasni.

 Az Alföld folyóirat 1973/2.számában olvasbatjuk Ratkó József:A szótlan napokból c.versét. A kivételesen tehetséges,a magyar irodalom nagy reménységének tartott Ratkó József-finoman szólva-nem volt a kádári kommunista hatalom kedvence. Nem kapott Kossuth-díjat,pedig kijárt volna neki.1989-ben hunyt el,mindössze 53 évesen. A szótlan napokból című szabadvers minden során átsugárzik Ratkó rendkívüli tehetsége. A vers az elmagányosodásról, a 20.század egyik alapvető emberi nyomorúságáról,az elidegenedésről szól. Van egy sora,ami  döbbenet:"Kívánkozom a falba.". Szürreális  képek sugározzák a magányosságot, a farkas,melynek szeme hol elvadul,hol megszelidül-teljes döbbenet. A vers tehát a Debrecenben megjelenő Alföld folyóiratban olvasható. Aki nem tudja beszerezni s nincs Arcanum-előfizetése,az Ratkó József válogatott művei között megtalálja. 

 A Kortárs folyóirat 1977.januári számában jelent meg Dobos László:Meglátszanak a vizek mélységei című novellája(a magyar irodalmi köztudat a novella és elbeszélés műfajmegjelöléseket gyakorlatilag szinonímaként használja. Így teszek én is).  A Szerző-elbeszélő egy mentőcsónakot kísér végig egy elárasztott dunai falun,közben persze beszélget a helybeliekkel és a mentést végző katonákkal. Megtudjuk,miért a diófára kell menekülni,ha jön a víz. Bepillantunk egy elárasztott házba,ahol a víz még mindig kerrng,nem hagy alább erejével. Megismerkedúnk idősekkel,akik nem akarják elhagyni házukat,meg egy zavart elméjű férfival,aki...de ezt már mem árulom el. A dunai árvizek történetét alaposan dokumunzálta a magyar média,érdemes az irodalmi feldolgozásokkal is megismerkedni. Dobos László novellája apokaliptikus bangulatot áraszt. Kitűnő,érzékletes,az Olvasó szinte érzi a víz szagát. Ajánlom mimden irodalomkedvdlőnek. 

 Olvasom Villányi László:A por színei című csodalatosan szép versét az Alföld folyóirat 2012/3. számában,s eszembe jut az,amit a drága Nagy László válaszolt egyszer egy olvasói levélre:nem kezdhetjük a költészetet az ábécénél. Nem,a költészet,benne a tájleíró vers(vagy tájkóltészet,kinek hogy tetszik) is változik. Villányi László versében például nem konkrét tájjal,hanem metaforikus táj-elemekkel,természeti jelenségekkel,állatokkal találkozunk. Nem is maga a táj az érdekes,hanem az embernek a természethez,az archaikushoz,a porhoz,a homokhoz,a sárhoz való viszonya. A gyerek,aki átbiciklizik a sáron.Táj és teremtés,természet és visszatérés az ősihez.  Mostantól kezdve,ha sarat látok,ha a vihar homokot fúj felém-eszembe jut egy vers...

 A kulturális és közéleti sajtóban, médiában mostanában elterjedt az " összement világról", a "világfaluról" szóló narratíva-sőt, mára kicsit közhelyessé is vált, nem is illik már erről írni-beszélni, úgy agyontárgyalták a problémát. Mindebből könnyen támadhat az benyomásunk, hogy ez a furcsa összementség-érzés, ez a világfalu-fíling valami 21. századi dolog és az internettel került be a hazai és nemzetközi közgondolkodásba. Pedig távolról sincs így. Az emberek már az 1960-as években, a nemzetközi hírszolgálatok egyre nagyobb méretűvé válásától érezhették, hogy olyan a világ, mintha bejönne az ablakon, és olyan az ablak, mintha bejöhetne rajta a világ. Ez az érzés pedig nemegyszer megjelent a sajtóban, médiában is. Például a Tiszatáj kulturális folyóirat 1966/1. számában olvashatjuk Lődi Ferencnek ( a nevét mára elfeledtük, kitűnő költő és újságíró volt, 1926-1997 között élt Szegeden) A glóbus a tenyeremben című verse. Ebben a költő a mindenféle újságok olvastával ú

 Méghozzá a Szonett-a tóban tükröződve című Somlyó György-versről van szó,mely az Új Írás c.folyóirat 1978/6.számában jelent meg. Már Arisztotelész óta tudjuk,hogy a műalkotás egyfajta visszatükrözése a valóságnak. Mégis,kevesen foglalkoztak azzal a problémával:hogyan hat az alkotóművészre az,ha valami visszatükrözi őt?Milyen lélektani változásokat idéz elő,ha valaki azzal keresi a kenyerét,hogy visszatükröz? Somlyó György válasza erre a kérdésre pozitív,ő láthatólag élvezi ezt a valóság-imitátori tevékenységet,élvezi azt,hogy ír a napsugárról,a víztükörről,a törött nádszálakról,a köveket bevonó zöld moszatokról. Az,hogy szerkeszthet,hogy valóság-elemekből szonettet állíthat össze,külön is inspirálja.  Nem minden író,költő élvezte ezt ennyire. Valahol ez (is) az irodalom tragédiája.

 A hagyományos egyetemi képzési struktúrában a hallgatók 3 év alatt teljesítik az alapképzést,ehhez-ha a hallgató ís úgy akarja,és felvételt is nyer-jöhet a 2 éves mesterképzés. Ám 2023-tól az egyetemek lehetőséget kaptak arra,hogy a mesterképzés kurzusait akár 1 évbe belesűrítsék. Így a hallgató akár 4 év alatt is szerezhet alap-és mesterfokú diplomát. Mint a HVG 2023.február 2-i számából kiderül(Szabó Fruzsina:Gyorsítósáv című írása az 56-58.oldalon),a hallgatók élnek is a lehetőséggel. Az ok nagyon prózai:magas a tandíj. Ha egy évet meg tud spórolni az egyetemista,az akár egymillió forintos megtakarítást is jelenthet. A másik ok:jelenleg a cégek szinte vadásznak a képzett és idegen nyelvet is jól beszélő munkaerőre. Nincs arra garancia,hogy ez pár év múlva is így lesz... Viszont azt érdemes lenne számításba venni,hogy mesterdiplomával többet lehet  bbbb keresni. Legalábbis nagyon sok cégnél.  Még egy szempontot hadd emeljek ki,ami  szerintem a kétéves mesterképzés mellett szól:a sza

 Kezd kialakulni a magyar irodalom történetiségében egy Kosztolányi-Ottlik, Pilinszky-Esterházy, Nádas vonal.Akiket az ő irodalomfelfogásuk érdekel, annak érdemes elolvasni a Vigilia folyóirat 1978/5. számában megjelent esszét, melyet Ottlik Géza írt, címe pedig: Kosztolányi novelláiról.  Ottlik ( aki elsősorban az Esti Kornél-novellákból indul ki) kiemeli, hogy minden egyes újraolvasáskor egyre többet és többet kapunk Kosztolányiból. Találóan fogalmaz Ottlik: " horzsolgat bennünket" Kosztolányi elbeszélő művészete. Ottlik hangsúlyozza az életrajziságot, Szabadka szerepét, próbálja alkalmazni az "érzet" szót a Kosztolányi-novellák által keltett hatásra. Álombeliség és valóság együttélélse, valami újfajta romantika,mérhetetlen valóság, a boldogtalanság vállalása, paradox módon úgy, hogy boldogságáról vall. A létezés minden percét megéli, olykor élvezi, a Kosztolányi-próza pedig éppen olyan öncélú, mint a költészet.  Egy irodalmi nagyság írt esszét egy másik irodalmi