Írott és elektronikus média régen és ma

 Az Alföld Debrecenben megjelenő irodalmi,kritikai és művészeti folyóirat. A 2017/10.szám tartalmából: Takács Zsuzsa verse egy gyermek halála kapcsán gondolkodtat el bennünket:vajon mennyi fájdalmat bír el egy ember?S hol kezdődik a reménykedés?-Markó Béla:Predeszrináció című verse-Krusovszky Dénes elbeszélése egy csárdában tartott únnepségen játszódik-Nagyon szép és értő recenzió Nádas Péter:Világló részletek című könyvéről-Beszélgetés Imre Lászlóval és Bitskey Istvánnal a reformációról,abból az alkalomból,hogy 500 éve fogalmazta meg Luther híres 95 pontját. Szó esik reneszánsz,reformáció és humanizmus szerepéről. Bitskey professzor szerint művelődéstörténeti szempontból a reneszánsz két részre osztható:humanizmusra és reformációra. Rotterdami Erasmust nem sikerült megnyerni a reformáció számára,pedig szerették volna-Bálint Péter tanulmányából kiderül,hogy a népmeséket is átitatják keresztény motívumok-Miklya Zsolt versében a Temető lesz a szakrális tér,ahol a lényeges emberi csel...

 Puha diktatúrák gyakran igazolják úgy önmagukat,hogy felveszik a humanizmus álarcát. György Péter esszéjében(Az Apám helyett.A vita a humanizmusról/Az esztétikai lecke.Alföld,2010/11.35-54.) Szerző kitűnő esszéjében a magyar történelem egyik legvitatottabb időszakának,a Kádár-korszaknak humanizmusát elemzi,nagyon sok irodalmi,filozófiai,zenei,filmművészeti példán keresztül. Megkülönbözteti a korszak konfliktuskerülő humanizmusát(mely politikai univerzalizmussal párosult) az őszinte,történelmi traumákkal szembenéző humanizmustól,utóbbit mások mellett Kertész Imre munkásságához köti.Nagyon eredeti,ahogy György Péter a második világháború traumáiból levezeti a Kádár-korszak kulturális-szociológiai traumáit. Ajánlom ezt a remek esszét minden történésznek,filozófusnak,minden értelmiséginek.Jómagam kijelenthetem:nagyon sokat tanultam belőle.

 A HVG közéleti,gazdasági és kulturális hetilap 2022.április 28-i (2022/17) számának 50-52.oldalán Kettős látás címmel cikket olvashatunk Szentgyörgyi Rita tollából. A cikk Urbán András:A trianoni csata című színházi rendezéséről szól. Egy,a rendezővel készült interjú mellett keretes írásokban bemutatja magát az előadást,szól Urbán András rendhagyóan fiatalon,mindössze 17 évesen elkezdett pályafutásáról.A szabadkai rendező kifejti nézeteit kultúra és provokáció viszonyáról,a trianoni béke és nemzeti identitás kapcsolatáról,s arról,mennyire káros,hogy a politika megpróbálja kisajátítani az egyéni identitás összetevőit. Nagyon örültem ennek az írásnak. Azért is,mert mostanában mindenféle önjelölt kanonizálóemberek próbálnak dolgokat mondani történelemről,politikáról,identitásról-és jólesett megtudnom,hogy Urbán András nem tartozik ezek közé. Szabad ember,aki szabad gondolkodásra biztat másokat is. Nagyon tetszett humanista megközelítése is:a kérdéses történelmi szempontok helyett az ...