Írott és elektronikus média régen és ma

 A Honismeret folyóirat 2020/5. számában jelent meg egy nagyszerű visszaemlékezés, mely Lóczy Lajos halálának 100.évfordulójára íródott. Brezsnyánszky Károly cikke (6-12.o.) nagyszerűen összefoglalja a magyar földrajztudomány egyik atyjának tudományos munkásságát, ideértve a kínai expedíciót is. De ami igazán érdekes számomra az az ember. A kortársak szerint Lóczy Lajos professzor kizárólag a tudományának élt.  Egy kicsit továbbgondolva Brezsnyánszky Károly nagyszerű írását: Olyan volt a kor, a Monarchia kora, hogy megtehette. Manapság egy bármily kvalitásos tudós, bármelyik tudományterületen mozogjon is, nem teheti meg, hogy csakis a tudománynak éljen. Merthogy ott van az a bizonyos pénz, ami minden egyetem minden tanszéke számára létkérdés, úgyhogy írni kell a pályázatokat, kigondolni az újabb és újabb, talán eladhatóbb kutatási projekteket, úgyhogy manapság egy tudós egyszerre kutató, önmenedzser és intézményi menedzser. Szerencsés alkat, akiben ez három így együtt van, azok az tané

A rendszerváltás után az 1956- os forradalom és szabadságharcról nagyon elfogult publikációk is születtek. A fellengzősség, az ön-heroizálás, a tények elferdítése, az indokolatlan befeketítés- sajnos, ez mind végig kíséri 1956. modern kori történetírását. A Honismeret című helytörténeti folyóirat 2006/5. számában nagyon mély elégedettséggel olvastam Kolta László írását, melynek címe: Ezerkilencszázötvenhat a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban. Kolta László nem titkolt célja, hogy lerombolja mindazokat a mítoszokat, melyeket a forradalom heroizáló történészei alkottak, például a bonyhádi szovjet emlékmű lerombolásáról. Írásából kiderül, hogy a polgári történetírás elkövette azt a hibát, hogy a megtorlások idején a vádlottakra felrótt cselekményeket mint tényt, elfogadta, aztán ellátta ellenkező előjellel. Pedig maguk a cselekmények sok esetben meg sem történtek, teljesen fikcionáltak voltak. A bonyhádi szovjet emlékművet nem rombolták le, a gimnazisták nem vettek részt forradalmi tü