Írott és elektronikus média régen és ma

 Az Erdélyi Gyopár turisztikai folyóirat 2005/6. számában kitűnő túrabeszámolót olvashatunk arról, hogyan jutott fel az Alpok egyik legismertebb és legnehezebb csúcsára, a Matterhornra egy háromszékiekből álló csapat. ( Bedő Zoltán:Háromszékiek a Matterhornon). Szó esik arról, hogy Nyugat-Európában mennyivel inkább adnak a tisztaságra, mint az akkori Keleten ( azóta azért a kelet-Európai térség is fejlődött ezen a téren...). Megtudjuk, hogyan érte el a csapat a Furka-hágón ( ösvény korlátok nélkül, alpesi területen- már ehhez is kell bátorság). Nagyon plasztikusan látjuk magunk előtt, amikor a kis csapatot elkapta egy téli hóvihar a sötétben( "Minket nem zavart"- írja a Szerző. Örülök.).Egy érdekes jelenségről is ír a Szerző: a hegyivezetős partikról. Turisták mindenáron fel akarnak jutni a csúcsra, fotókat készíteni, a vezetők azonban tisztában vannak a realitásokkal, ebből néha konfliktus támad. Szóval, nagyon érdekes cikk,őszinte és realista, az Olvasó úgy érzi magát, min

 Azt is hihetnénk, az ázsiai,sokszor 7000 méternél is magasabb hegycsúcsokhoz képest az olasz-francia határon emelkedő Mont Blanc-4810 méterével Európa legmagasabb csúcsa-megmászása afféle közepesen megterhelő edzés. Pedig ez nem így van! A Mont Blanc meghódítása egyáltalán nem könnyű feladat,tapasztalt hegymászók számára sem. Hogy mennyire nem az,azt jól mutatja egy 2005-ben megjelent túrabeszámoló. Az Erdélyi Gyopár című folyóirat 2005/5. számában látott napvilágot. Szerzője Fazekas Ferenc,címe:Újból a Mont Blanc-ra. A kitűnő cikk olvastán szinte érezzük bőrünkön,arcunkon,hajunkon azt a jéghideg esőt,amely a Pestkörnyéki Kárpát Egyesület hegymászóit szinte minden nap meglepte. Az sem kis teljesítmény,hogy egy száz méter magas jégfalat kell emberi erővel legyőzni. Kikerülve a hulló sziklákat.  A sikeres expedíciónak utólag is gratulálok,a cikkről pedig mégegyszer:nagyon tetszett,kitűnő. 

 Pláne,ha még igazak is... Az Erdélyi Gyopár természetvédelmi, turisztikai és kulturális folyóirat 2004/3. számában olvashatjuk Dezső László:Túra a Gyilkos-havasra(1408 m) és a Gyilkos-kőre(1378 m) című túrabeszámolóját. A két nevezetes hegy Erdélyben,a Kárpátok hegységben található. Ebben a cikkben olvashatunk két igaz történetet a Gyilkos-havasról. Mindkettő igaz(tehát nemcsak legenda). 1837-ben a Gyilkos-havas északnyugati oldala egyszerűen lecsúszott. Minden,ami rajta volt,hullott alá:pásztorok,birkanyájak,fák,bokrok és töméntelen mennyiségű föld. Ez volt az 1830-as évek egyik legnagyobb természeti katasztrófája(az 1838-as pesti árvíz mellett). Jókai meg is írta az esetet valamelyik regényében,a címre nem emlékszem. A másik "legendája"a hegynek nem más,mint egy természeti jelenség. Ha holdtöltekor fenn vagyunk a csúcson,meglepve tapasztaljuk,hogy egyszer csak eltűnik a Hold. Ez,persze,csak optikai csalódás,pár perccel később a hegy délnyugati oldalán újra felbukkan az égi

 Aki igazán ismerni és érteni akarja Európát,annak feltétlenül el kell látogatnia a lengyelországi Krakkóba(Kraków). A gyönyörű középkori Óváros elképesztően szép épületeit látva az egyszeri turista visszaképzeli magát a középkorba,a céhmesterek és főurak korába,fényes ünnepségekre,koronázási szertartásokra,lovagi tornákra. Az út végén pedig a Wavel gyönyörű,elmondhatlanul szép világában gyönyörködhetünk.  A középkori-koraújkori épületek kiválóan karbantartottak. Az árak kicsit magasak,kissé a német turisták pénztárcájához igazítottak.  Igényes túrabeszámolót olvashatunk a Magyar Turista című folyóirat 2007.májusi számának 36-38.oldalán.