Írott és elektronikus média régen és ma

 Olvasom az Élet és Irodalom folyóirat 2021.április 1-i számában Hegyi Iván cikkét, melynek címe:Czibor, Farkas, Szoboszlai. A cikk annak apropóján íródott, hogy egy sportszergyártó cég internetes szavazást rendezett arról, hogy a magyar futballtörténelemben kik voltak az egyes posztokon a legjobbak. Hegyi szerint a rangsor fals, mert világklasszisok mellé az ezredforduló utáni időszak kevésbé jelentős tudású játékosai is bekerültek. Czibor, Puskás mellett ott van Szoboszlai Dominik. Hegyi Ivánnak feltéelnül igaza van abban, hogy időben és értékben kissé aránytalanra sikerült ez a felmérés, a közönség emlékezete rövid, mindenki arra a meccsre emlékszik legszívesebben, amin kint volt. Ezt már csak recenjzens teszi hozzá.  Aztán azt is írja Hegyi Iván, hogy a Mezey-csapatba ( Disztl Péter- Sallai, Róth, Garaba,Péter- Kardos, Nagy, Bognár, Détári- Kiprich, Esterházy) senki sem férne be a mai játékosok közül. Ezt mondjuk vitatnám. Szerintem Gulácsinak lenne helye, esetleg Willi Orbánnak. A

Magyarország labdarúgó-válogatottja 2-1 arányú győzelmet aratott Görögország ellen, de ettől senki nem esett eufóriába, hanem higgadtan elemez. Ez a hozzáállás lett volna szükséges a magyar sportsajtó részéről akkor, amikor a magyar csapat remekül menetelt. Sajnos, akkoriban- Puskásék idején, Alberték idején, Nyilasi idején, Détári idején-  a sportsajtó részéről hiányzott a kellő bölcsesség. Reméljük, most meglesz. Mert nagy szükség van rá.