Írott és elektronikus média régen és ma

 Az RB Leipzig labdarúgócsapata az elmúlt években a Bundesliga egyik csodája lett. Remek eredményeket értek el,másodikok lettek a Bayern mögött, nemzetközi szinten is letették névjegyüket, mi, magyarok pedig büszkék lehettünk a csapat három ászára, Gulácsira, Orbánra, és az idei szezontól kezdve Szoboszlaira.  Most is büszkék vagyunk.  Ám volt szerencsém látni 2021.szeptember 15.én a Manchaster City-RB Leipzig BL-meccset, a közmédia jóvoltából. Elképedtem. Mintha a City egy más kategóriát, más futball-szintet képviselt volna. Tudatos, okos, jó értelemben vett agresszív játékkal gyakorlatilag szétszedték a lipcseiek védekezését, még Orbán volt a védelem legjobbja, de ő sem hozta azt az igazi formáját. Gulácsi nem mutatott be bravúrt, a második félidőben csereként beálló Poulsen és Szoboszlai is inkább csak próbálkozott. Az eredmény 6-3 a Manchaster City javára,Guardiola mester örült. Illetve: nem örült a 3 bekapott gól miatt.  Ráadásul, mint az kiderült, a Lipcse a bajnokságot sem kezdt

 Annyira örültem!Olyan jó volt nézni a Magyarország-Portugália EB-meccset!A magyar válogatott hősiesen küzdött,a portugálok valahogy nem tudták tudásuk javát adni. Ronaldo pl. önmagához képest teljesen szürke volt.  Aztán jött a 84.perc és kaptunk egy gólt. Nem lett volna ezzel semmi baj,EB-címvédőtől gólt kapni nem szégyen. Hanem a magyar csapat!Látszott az arcokon,a játékosok mozgásán,hogy lélekben ezt a meccset feladták. Jött a második gól,majd a harmadik. Magyarország-Portugália 0-3. Mondhatni,papírforma. De kérdem én,az egyszerű néző:miért adták fel?Nem volt más alternatíva,csak a 0-0?Nem beszélték meg az öltözőben,mit kell csinálni akkor,ha Portugália gólt lő a végén?Olyan tanácstalanok voltak a magyarok,és Marco Rossi kapitányon sem láttam semmi jót.  Mert ha csak egy-nullra kapunk ki,a nemzetközi média elismeréssel ír Magyarország csapatáról,hiszen alaposan megszorongatta a címvédőt. Így,hogy 3-0 lett a vége,a média csak annyit mondhatott:ha nehezen ugyan,de csak-csak érvényesü

 Azért érdekesnek találtam Gunes török szövetségi kapitány nyilatkozatát,miszerint semmi olyat nem tud az olasz csapat,amit ne tudna az ő csapata is. A meccs első félideje már igazolta,hogy Olaszország európai nagycsapat,Törökország pedig európai középcsapat. Az első félidőben a fantázia hiányzott az olaszokból,meg a lendület,meg a nyugalom. A második félidő már teljesen az olaszoké volt. Mint úthenger a Stefánián,úgy mentek keresztül az azurrik a törökökön. Demiral öngólja után jött Insigne aztán Immobile,és 3-0.  Azon gondolkodtam,miközben néztem a meccset a közmédia m4 sportcsatornáján,hogy ekkora lenne a különbség egy középcsapat és egy nagycsapat között?Úgy látszik,igen. Ebből rögtön következik a kérdés:mi lesz velünk,magyarokkal? Mi,a sorsolás teljesen véletlen szeszélye folytán,csakis ún.nagycsapatokkal találkozunk. Lesz egyáltalán esélyünk?Megmondom őszintén,kissé alábbhagyott a szurkolói optimizmusom.