Bejegyzések

Győri Balett címkéjű bejegyzések megjelenítése

A tánc sajátos formanyelve

 A legtöbb mai ember nem érti a balettet. Az iskolai zenei nevelés is kevés súlyt fektet rá, amúgy meg kevés a társulat.  Ezen a meg nem értésen old- sikeresen- a Velekei Lászlóval, a Győri Balett igazgatójával készült interjú, mely a Hangoló című folyóirat ( a Budafoki Dohnányi Zenekar időszaki magazinja) 2023. őszi számában jelnt meg. Az interjút készítette Petró Margit, és a 46-50. oldalán olvasható. Megtudhatjuk többek között: -miként éretelmezheti a közönség a balett sajátos nyelvrendszerét? - mi a különbség a történetmesélős és a szimfonikus balett között? - Veleki László melyiket szereti jobban a kettő közül? - mozdulattá formáljuk-e minden érzelmünket, s ha igen, akkor ebből mi következik a balettre nézve? - miért mondhatjuk, hogy a táncművészetben nincs két egyforma előadás? - hogyan választ zenét, hogyan választ darabot a rendező? És még számtalan más titoknak birtoksai lehetünk, ha elolvassuk a Hangoló folyóirat cikkét! 

Ellenfény, 2010/5.

Megszerettem ezt az Ellenfény című újságot, őszinte, minden kertelés nélküli, ugyanakkor alapos szakmai érvekkel alátámasztott kritikák olvashatók benne- mindig is erre vágyott a színházat kedvelő közönség, s Magyarországon oly ritkán volt része benne... A 2010. évi 5. számban- merthogy szívesen lapozgatom a régi számokat is, ha még nem mondtam volna- olvasható egy Szász jánossal készült interjú. " jól elvagyokm agamnak"- így szól a cikk egyik része, s z a mondat jól jellemzi Szásznak az egész élethez való viszonyát is. Szász János olyan önvállalós figura, korszakos zseni, de ez nem különösebben érdekli. Aki még nem látta rendezését, kezdje a Wittmann fiúk című filmmel! Emlékeznek még az öregebbek, ó, hogy mekkora botrányt kavart, mikor Markó Iván, a hazai táncművészet ikonja otthagyta a Győri Balettet? A nemzetközileg is ismert és elismert társulat azóta is keresi helyét, hiába szerződtettek cseh rendezőket, az sem volt elég. A néző és a kritika nem enyhült. Králl Csaba írá