Írott és elektronikus média régen és ma

 Az Alföld rendkívül rangos,Debrecenben megjelenő irodalmi,művészeti és kritikai folyóirat. Ebben a bejegyzésben a 2021/4.szám tartalmából szemlézünk. Tóth Krisztina versét olvasva mi magunk is az óceáni halászok bőrébe bújhatunk-legalábbis néhány percre-Lővétei Lázár László a tőle megszokott iróniával és empátival vezet be bennünket a munkások világába-Herczeg Ákos interjúja az év Alföld-díjasaival:Nádasdy Ádámmal,Gerevich Andrással,és Balogh Gergővel-Ferdinandy György írása szabadságról,a házasságban meglevő nyelvi-kulturális különbségekről,írói megalkuvásokról-Csobánka Zsuzsa Emese Hagyaték című verse egy ember-kutya kapcsolat metaforáján keresztül keresi a választ arra a kérdésre,mit is jelentünk egymásnak mi,emberek-Sumonyi Zoltán:Pompeji messze van című,remek verse elbeszélő költemény (ilyet is ritkán olvasni kortárs irodalmi folyóiratban!)-Gömöri György Karanténnaplója,benne a világpolitika számos esemémyével-Tőzsér Árpád naplófeljegyzései 2020-ból. Nagyon igaza van Szőcs Gé...

 Az Alföld Debrecenben megjelenő irodalmi,művészeti és kritikai folyóirat,véleményem szerint a hasonló profilú sajtó-és médiatermekek piacán jelen pillanatban a legjobb. A 2019/11. szám tartalmából: Több tanulmány is szól irodalom és betegség kapcsolatáról. Kulcsár-Szabó Zoltán pélďául kevéssé ismert Kosztolányi- és Karinthy-művet elemez-Tóth Krisztina prózája az idős emberek végtelen kiszolgáltatottságáról szól,Kiss Tibor Noé a beteg gyerekek szüleinek semmihez sem hasonlítható lelkiállapotát mutatja be-Orcsik Roland költeményei olyan dolgokat,jelenségeket láttatnak másképp,melyekről sokat beszélünk,de keveset gondolkodunk-Kukorelly Endre útirajza Indiáról. Inkább negatív,mint pozítív benyomásokat jegyez le az utazó-Csehy Zoltán rendhagyó,építészetre és képzőművészetre fókuszáló naplójegyzetei Bukarestről-Barna Imre regényrészlete a második világháború keleti frontjára vezet bennünket. Történészeknek kötelező olvasmány!-Nemes Z..Márió Valami nem pók című verse a 21.századi magyar ...

 Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2013/7. számában jelent meg Tóth Krisztina: Ahogy eddig című novellája. Témája: az idősekről, elesettekről való gondoskodás, illetve a magyar egészségügynek a legelesettebbekhez való viszonya.  Nem akarok egy kétoldalas irodalmi műről cselekményvázlatot adni, hiszen akkor semmi értleme nem volna elolvasni a novellát, inkább csak felvillantanám:vannak lelkiismeretes és vannak lelkiismeretlen orvosok.Nagyjából ez az egyik tanulsága ennek a kitűnő műnek. De még van több is. Az Ahogy eddig nagyon élesen társadalomkritikai mű.  Például az, hogy érdemes lenne ezt a Tóth Krisztina-novellát elolvasnia minden idősödő embernek. Mert- ahogy nagyapám, aki már nincs köztünk- 70 éves kor után bármi történhet az emberrel, ki kell alakítani egy rendszert, magunk körül, hogy ha egészségünkkel hirtelen baj támad, akkor kit értesítünk, hova megyünk, kiben bízunk,stb. És ezt mindenki csak magának alakíthatja ki. Senki ne higgye magáról azt...