Írott és elektronikus média régen és ma

 A H.O.M.E. designmagazin 2018.július-augusztusi számának Cityguide rovatában,a 90-91.oldalon,Tokió egyik legmenőbb éttermét,a Moonflower Sagaya-t tekinthetik meg az Olvasók. Az étterem legnagyobb belsőépítészeti újítása az volt-azóta már ezt többen is alkalmazzák-,hogy a belsőépítészetet nem tárgyakkal,hanem digitális technikákkal történő vetítéssel oldják meg,igen magas színvonalon. Ráadásul mindez kiegészül illatokkal,speciális hangeffektekkel. Mivel minden digitális dizájnelem cserélhető,variálható,minden korosztály és bármilyen kulturális háttérrel rendelkező vendégkör számára tudnak élményszerű,soha el nem felejthető vendéglátást biztosítani. Ráadásul a dolog kiválóan mediatizálható,amit jól bizonyít a 91.oldalon látható egészalakos kép is. Fiatalok ülnek egy nagy asztal körül,a fekete bútoron kiválóan mutat egy trópusi esőerdőt mintázó digitális kép. Minden vidám és boldog a japán főváros egyik legtrendibb helyén. Mi tagadás,vágyom oda...

 Sajnos,kis hazánkban még mindig él az a közfelfogás,miszerint a szép épület,az valami nagy,impozáns,monumentális,lenyűgöző alkotás. A világ boldogabb részein szerencsére már túljutottak ezen a kezdetleges felfogáson. 184 négyzetméter. Ekkora az összeterülete annak az alkotóháznak,amelyet a magyar Olvasó a H.O.M.E. designmagazin 2019.szeptember-októberi számának 109.oldalán ismerhet meg,s a franciaországi Seyssins városában található. Tervezője Odile Decq,az épületet 2015-ben adták át. A különös,titokzatos házon semmi hivalkodó nincs,szabálytalan geometrikus formájú,szürkésfekete külső falakkal. A földszinten műtermek,az emeleten lakószobák. Az egész építészeti konstrukció nagyon egyszerű,mégis szép,megfogja a látogatót,no meg az egyszeri újságolvasót is. A belső tereket nem látjuk,ám a külső önmagáért beszél. Kicsi,de gyönyörű ékszerdoboz a város határában,remek panorámával. Az építészetben nem a méret a lényeg,a tehetséges alkotók kis alapterületen is gyönyörű műveket hoznak létre. 

 Ha Magyarországon azt a kifejezést halljuk:erdei ház,akkor valami kis,egy-két helyiséggel büszkélkedő nyaralóra gondolunk,ahová hétvégenként-vagy inkább havonta-kijárnak a tulajék. A berendezés pedig áll kopott szőnyegekből,utolsókat rúgó tévéből,meg rozoga asztalból. A holland belsőépítész,Eleonora Nieuwenhazen,új értelmet adott az "erdei ház"kifejezésnek. Északi-tengerhez közeli otthonukat-mert kint is laknak-meseszépen építtette fel és rendezte be. Modern és természetközeli. Ami a médiát illeti:a H.O.M.E designmagazin 2019.szeptember-októberi számának 32.skk.oldalain látunk csodaszép fotókat az épületről. Két szín dominál:a fa természetes szürkésbarnája és a zöld. Zöld a szőnyeg,amolyan mese-motívumokkal díszített. A zöld minden árnyalatában játszanak a fürdőszobacsempék. Van egy egészablakos helyiség a lakásban,a fotóról nem derül ki,melyik ez,de az a burjánzó bujazöld,amit ez az ablak mutat,a bokrok,fák elképesztő színorgiája,egyetlen fő színből,az azt kell mondjam:leny