Írott és elektronikus média régen és ma

Megszerettem ezt az Ellenfény című újságot, őszinte, minden kertelés nélküli, ugyanakkor alapos szakmai érvekkel alátámasztott kritikák olvashatók benne- mindig is erre vágyott a színházat kedvelő közönség, s Magyarországon oly ritkán volt része benne... A 2010. évi 5. számban- merthogy szívesen lapozgatom a régi számokat is, ha még nem mondtam volna- olvasható egy Szász jánossal készült interjú. " jól elvagyokm agamnak"- így szól a cikk egyik része, s z a mondat jól jellemzi Szásznak az egész élethez való viszonyát is. Szász János olyan önvállalós figura, korszakos zseni, de ez nem különösebben érdekli. Aki még nem látta rendezését, kezdje a Wittmann fiúk című filmmel! Emlékeznek még az öregebbek, ó, hogy mekkora botrányt kavart, mikor Markó Iván, a hazai táncművészet ikonja otthagyta a Győri Balettet? A nemzetközileg is ismert és elismert társulat azóta is keresi helyét, hiába szerződtettek cseh rendezőket, az sem volt elég. A néző és a kritika nem enyhült. Králl Csaba írá

Az Ellenfény kortárs tánc- és színházművészetről szóló folyóirat. Érdemesebb a régi számokat is fellapozni, sokat megtudhatunk a magyar színház, mint olyan, azonkívül  színészeink, táncosaink hajdani szerepiről, és azok kritikai visszhangjáról. A 2009/12. szám alcíme: Színház a jövőnek. Nem gyermekelőadások kritikáit olvashatjuk, inkább fordítva: az a kérdés, hogyan nőnek bele fiataljaink a felnőtt színházi kultúrába. Ebből a szempontból legérdekesebb Harmat György alapos kritikai írása, melyben Vidovszky György gyermektrilógiáját elemzi. Az egyes darabok: A Pál utcai fiúk, Legyek ura, Iskola a határon. A kritikusnak leginkább az utóbbi nyerte el tetszését, bár nem fukarkodik dicsérő jelzőkkel a két első darabbal kapcsolatban sem. Mégis, Harmat György kritikai írásáról azt mondhatjuk, hogy a magyar színbírálat legszebb napjait idézi. Miért is: - mert szakmai: arra törekszik, hogy a befogadó számára első pillantásra talán nem oly feltűnő elemeket megmutassa. - nem intimpistáskodik:

Az Ellenfény kortárs tánc-és színházművészettel foglalkozó folyóirat, sokkal színvonalasabb annál, hogy ne ismerjük. A 2009.évi 2.szám alcíme: Színház a jövőnek. A tartalomból: A Kerekasztal Színházi Nevelési Központ látta vendégül Edward Bondot, a kortárs európai dráma egyik legnagyobb alakját. Bond beszédében arról szólt, mi az oka annak, hogy a modern emberi társadalomnak is szüksége van a drámára. Bemutatták Bond: Tizenegy trikó című darabját is. Vidovszky György gyermektrilógiája: A Pál utcai fiúk, Iskola a határon, A Legyek ura. Beszélgetés Vidovszky Györggyel az úgynevezett ifjúsági színházról, a fiatalokkal végzett munkáról. A Nemzeti Táncszínház Beavató színházi sorozata. Ladányi Andrea elkészítette a Csongor és Tünde 21.századi parafrázisait.