Írott és elektronikus média régen és ma

 A Múzeumi Kurír című folyóirat 1974.decemberi számának 52.oldalán Fintha István precízen leírja,hol és mikor láttak Magyarországon flamingót. 1860-Nagykanizsa.1910-Hódmezővásárhely. 1922.augusztus-Dunaföldvár.1923.augusztus 13-Bánk.1944.nyár-Németboly.1955.május 26-Dunaföldvár. Azt is megtudjuk a cikkből,hogy az első flamingót 1953.július 24-én Tápiószecsőnél, a második példányt 1969.december 4-én Derecske határában lőtték le. Napjainkban,a globális felmelegedéssel már jóval gyakrabban fordulnak meg hazánkbsn flamingók,mint régebben. Kellenek az ilyen rövid,tényközlő írások a tudományos folyóiratokban. Fintha István írása kitűnő,érdekes,fontos a magyar zoológiában. 

 Előfordult már jónéhányszor a magyar sajtó és média történetében,bogy zseniket nem alkalmaztak,kirúgtak,összeférhetetlennek bélyegezték őket,stb. Az egyik első ilyen esetről a Múzeumi Kurír című folyóiratban(1974.december) olvashatunk. Az egyik első magyar sajtótermék,a Magyar Hírmondó,egyik szerkesztői állása 1801-ben megüresedett. Nem kisebb név jelentkezett rá,mint Csokonai Vitéz Mihály.Levelére Görög Demeter,tulajdonos-szerkesztő,nem is válaszolt,csak kb. egy év múlva. Csokonai nem vette rossz néven a dolgot,leveléből-amit a Múzeumi Kurírban Molnár József közöl-kiderül,nem is érezte magát egészen alkalmasnak erre a feladatra. Saját műveket kotni,azt igen,mások műveit bírálni,ítéletet mondani-ez nem Csokonai "műfaja"volt.  A cikk nagyon remek munka,jó volt kicsit belemerülni a 19.századi irodalom és sajtó világába.

 Azon néprajzosok,társadalomtörténészek,történelem szakos egyetemi hallgatók számára,akiket érdekel a honfoglalás előtti kor magyarságának társadalma,egy nagyszerű cikket ajánlunk. A Múzeumi Kurír c.folyóirat 1975.júniusi számában(42-48.o.) jelent meg Katona Imre tollából A magyar őstörténet kutatásának néprajzi forrásai című cikke. Nem is annyira a forrásokról ír nekünk Katona Imre,hanem összegzi,összeveti a régészet,a történelem eredményeit a néprajzosok kutatási eredményeivel. Megtudjuk,éltünk-e őstörténetünk időszakában matriarchátus keretei között. Képet kapunk arról,hogyan alakult ki családi alapokon nyugvó társadalomból nemzetségi alapokon nyugvó társadalom. Választ kapunk arra a kérdésre,honnan ered "szer"szavunk,és miért maradt fenn a honfoglalás kora után is. Az egyik örök kérdésről,a totemről is nagyon érdekes álláspontja van Katona Imrének.Meggyőzően írja le a Szerző a nemzetség jellegét és szerepét. Ami számomra legérdekesebb volt,az a nemzetség viszonya a többi

 1828-ban váratlanul meghalt Botsy István,az egri káptalan urasági tiszttartója,azaz,ispánja. Vagyoni leltár készült,hogy az örökösök ne perelhessék az uradalmat. Ezt a leltárt publikálta Bencsik János a Múzeumi Kurír folyóirat 1974.decemberi számában. Az elhunyt Polgár községben élt. Házában,mi tagadás,elég sok az ócska holmi. Lyukas lavórok,edények. Nem volt asszony a háznál. Ugyanakkor rengeteg a bútor. És 27 ép és értékes cserépedény azért csak akad. És rengeteg a haszonállat:12 tehén és ökör,35 juh és bárány,malacok,lovak. Nem  volt szegény ember Botsy ispán uram. Még könyvszekrénye is volt,96 könyvvel,ami abban az időben nagyon soknak számított. Úgyhogy ma az elhunytat felső középosztálybeliként jellemeznénk. A gazdálkodás mellett azért jutott idő olvasásra is. Bencsik János publikációja igen tanulságos. Minden,történelem iránt érdeklődő figyelmébe ajánljuk.  Múzeumi Kurír,1974,45-48.oldal

 A kukoricagóré arra való,hogy abban helyezik el a learatott kukoricát. Manapság már nagyon kevés falusi portán van ilyen építmény,de 1975-ben még más volt a helyzet.  Kurucz Albertnek a Múzeumi Kurír c.folyóirat 1975.júniusi számában közölt tanulmánya a Hajdú-Bihar megyében található Konyár községbe visz el bennünket  Kurucz itt vizsgálta-Dankó Imre egyik írását vezérfonalként használva-a kukoricagórék építészeti sajátosságait (sok volt ezek között a kővázas góré),számát,méretét. Az építészeti részletekbe nem szeretnénk itt belemenni,az viszont érdekes,hogy míg a 19.században csak néhány nagygazdának volt góréja,addig a 20.század második felére már közel 100 paraszti portán láthattunk ilyen építményt. Mindezt azért találom érdekesnek,mert a hazai tudományos és mainstream média ócsárolja a Kádár-korszak mezőgazdaságát. Ezek szerint mégiscsak volt valamiféle fejlődés... Mára a kukoricagórék nagy része ismét eltűnt,s ahol meg is maradt,ott sem többek,mint egy hagyományos paraszti életfor