Írott és elektronikus média régen és ma

 A Rakéta Regényújság az 1980-as évek egyik legnépszerűbb magyarországi folyóirata volt,hetente jelent meg,minden szám több százezer példányban kelt el. Az 1988/29.számban olvashatjuk Gyurkovics Tibor:Hé,Jani! című novelláját. Nem éppen gyerekeknek való,inkább a kamasz és annál idősebb olvasóknak ajánlom. Főhős egy bizonyos Hajdúné,aki valamiféle kulturális szervezetnél dolgozik,és előadásokat tart a nők jogairól. Hajdúné rengeteget kínlódik a súlyával,semmilyen fogyókúra nem használ neki. Egy ízben vidékre utazik,és ott a sofőrrel...aztán másnap megtartja megszokott előadását. Este hazamegy,férje inkább az új kónyvével foglalkozik. Az igazi olvasói megdöbbenést,vagy mondjuk úgy:a katarzist, a sofőrrel folytatott viszony módja,és az előadás tartalma okozza.  Nagyon komoly társadalmi látlelet,plusz egy kis erotika:ez Gyurkovics Tibor novellájának lényege. 

 Jómagam nem tartoztam/tartozok Tandori Dezső(1938-2019) feltétlen rajongói közé- szerintem túl sokat írt- ugyanakkor volt valami az egyéniségében, pontosabban: írásainak egyéniségében, ami elbűvölte az Olvasót. Ennek a derék költőnek írónak és médiaszemélyiségnek volt humora, volt, méghozzá olyan igazi.Volt a humorának bukéja. Erről tanúskodik Emberünk című verse is, mely az Alföld folyóirat 2010/2. számában, annak is 33-34. oldalán jelent meg. Mellesleg, nem értem, miért kell a címlapon tipográfiailag kisbetűvel írni, hogy alföld, de sebaj, ettől a folyóirat még nagyszerű. Is tud lenni.  Semmi jele annak, hogy ez itt egy ars poetica lenne. Úgy indul a mű, hogy egy pí tetején ott egy o betű, majd,hogy mindenki értse, Tandori odaírja, hogy ez egy ember. Emberünk.  Aztán elénk tárul mű számomra  legkedvesebb része. Tandori költői köszönetnyilvánítással kezdi az ars poeticáját. Megköszöni minden folyóiratnak, hogy lehozták a verseit. Azért valljuk be: a magyar költészetben nem így szokta

 Amint azt az ujszo.com portál hírül adta, a szlovákiai Érsekújváron az önkormányzat úgy döntött, a koronavírus-járvány terjedése miatt kulturális- és sportlétesítményeket zár be. Mozit, szaunát, uszodát, sportcsarnokot, labdarúgó-stadiont, nyugdíjasközpontot, művészeti iskolát, meg amit csak lehet. Így kívánják megakadályozni, hogy gócpont képződjön.  Azt gondolom, előbb-vagy utóbb Magyarország és a környező országok városai sem kerülhetik el ezeket a lépéseket. Nagyon kemény ez a második hullám, éppen ezért az állampolgároknak fokozottan be kell tartaniuk a szabályokat, a vezetőknek pedig a szükséges törvényekkel és rendeletekkel meg kell akadályozniuk, hogy újabb gócpontok jöjjenek létre.  Ezekhez a kemény időkhöz kívánunk mindenkinek kitartást, és eredményes munkavégzést! 

Hogyan lehet a mai fiatalok számára kissé avíttnak tűnő ókori mítoszokat a mai kor ízlése alapján mediatizálni? Kitűnő választ adott erre a Nagy mítoszok című francia sorozat 19.része,mely Oidipusz király és Antigoné történetét dolgozta fel. A legváltozatosabb stílusú képzőművészeti alkotások,festmények,grafikák által illusztrálva,korrekt és érdekes hangalámondással mutatják be az ókori Hellasz kulturális örökségének talán legismertebb darabját. Nagyszerű választása volt a közmédia m5 kulturális csatornájának. Mindenkinek ajánljuk,szép és érdekes sorozat a Nagy mítoszok.

A Palócföld irodalmi,művészeti és közéleti folyóirat 2017/4.számában érdekes cikk jelent meg Lencsés Zsolt tollából,melyben szó esik többek között a freskóterápiáról is.Börtönben ülő elítéltek számára találták ki,merthogy szakrális térben állítólag könnyebben jó útra térnek. Az "állítólag" szó használata alapján talán már kikövetkeztette a Kedves Látogató,hogy kissé szkeptikus vagyok. Ha ugyanis a festészet mellé nem társul szívből jövő hit,akkor önmagában a freskófestés nem hoz jó útra térést. Valószínűleg tudja ezt Lencsés Zsolt is,aki római katolikus hitű, Szent II.János Pál pápával is jó viszonyt ápolt. Bevallom,számomra az írás legnagyobb értéke az,hogy megismerhetjük belőle Lencsés Zsoltot. Rendkívüli ember,már eddig is rendkívūli sikerekkel,többek között a Medici családnak is dolgozott restaurátorként, valamint a vatikáni Santa Lucia rend hivatalos festője is. További sok sikert kívánunk nagyszerű pályafutásához és a freskóterápiához!

Ferdinandy György az 1956-os magyar forradalom és szabadsághrc egyik utolsó élő tanúja. Éppen ezért 2016-ban, a 60. évfordulón, sok-sok ötvenhatos megemlékezésre meghívták. Erről a sok meghívásról, az előadásokon szerzett tapasztalatokról szól az Ötvenhat hatvan perc alatt című elbeszélés. Ferdinandy önmagához méltóan - felelőssgételjes - önironikus - szellemileg nyitott - képes az egyes idősíkok összevetésére - és ami a legfontosabb: nem kárhoztat. Éppen ezért ez a furcsa ötvenhatos elbeszélés nagyon élvezhető, szórakoztató. Miért vágta hozzá az elismert irodalmár a dedikált kötetet egy fiatal íróhoz? Miért reklamálta meg egy fiatal hallgató Orbán Viktort az 1956-os eseményekből ?( mert összekeverte 1989-cel). Hogyan próbált a fogadásra bepotyázni egy házaspár? Szóval, életszerű. Élő történelmi emlékezet. A folyóiratnak- magyar kulturális médiatermékhez képest szokatlanul- nagyon profi weboldala van: esolap.hu . Hírek, alkotások, régebbi lapszámok részletei- nagyon jó. Ponto

A Helikon irodalmi és kulturális folyóirat ( Kolozsváron jelenik meg)2018/4. számában olvastam Bíró Gergely novelláját, az Egyenruha címűt. Ebben egy idős férfi, az 1956-os forradalom és szabadságharc veteránja, megkapja egyenruháját, még állófogadásra is meghívják, aztán a megemlékezésen majd összefagy, mert nem visz magával meleg ruhát, pedig esik az eső és fúj a szél. Szóval, az egész novella arról szól, hogy vajon ma, Magyarországon, eléggé megbecsüljük-e az 56-osok emlékét? Az ünnepségeken, kitüntetéseken és egyéb külsőségeken kívül a nemzet megadja-e harcosainak azt a belső elégedettséget, hogy: nem hiába harcoltunk, érdemes volt áldozatokat hozni...Bíró Gergely novellája erről szól. Én pedig, nemcsak mint történelem szakos tanár, hanem mint magánember is, alaposan elgondolkoztam. És szerintem még gondolkodni is fogok. Talán életfogytiglan. A novella kitűnő, ajánlom mindenkinek.  A Helikon folyóirat oldalán remek írásokat olvashat: helikon.ro

Hogyan alakult a Szovjetunió felbomlása után az oroszországi zsidók helyzete? A Szombat című zsidó kulturális és közéleti folyóirat 2013.nyári számában olvashatjuk Polgár György cikkét, Ki hitte volna? Zsidó reneszánsz Oroszországban címmel. Nagyon megörültem, mikor olvastam. Oroszország történelme teli van zsidóellenes megnyilvánulásokkal, pogromokkal, ám most, a 21. században, végre valami változni látszik. A zsidók már nem akarnak Izraelbe emigrálni. Egyre több zsidó fiatal találja meg otthon a számítását. Kulturális egyesületek alakulnak, a gazdasági életben is megkapja méltó szerepét a zsidóság. Konklúzióképpen elmondható: mintha szorulna vissza a hagyományosan erős antiszemitizmus. Remélem, tartós lesz a béke pravoszláv többség és zsidó kisebbség között. Egész Európára nézve kedvező hatással lenne, ha ebben a hatalmas országban végre nem kellene rettegnie az Ószövetség népének. Amúgy a Szombat ezen száma kitűnő, remek írás olvasható benne a kassai zsidóságról. De tudom aján

A 3 Havi Szemle Aradon megjelenő, kitűnő, magas színvonalú kulturális ( közművelődési) folyóirat. Témák a 2017.decemberi számból, a teljesség igénye nélkül: Bemutatják Arad vármegye 19. századi prosperáló bányásztelepüléseit. Tamási Áron, a novellaíró Vajda János, a közéleti költő. Földeáki-Horváth Anna haiku-versei. Erkel Ferenc és Arad kapcsolata- avagy mit szóltak a megzenésített Himnuszhoz a korabeli kritikusok? Hogyan formálja a magyar tudatot a magyar nyelv? xxxxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: konyv-ajanlo.blogspot.com

Az Óbudai Anziksz Budapest, III. Kerületének kulturális folyóirata. Aktuális programajánlót, ehhez kapcsolódó interjúkat, várostörténeti cikkeket tartalmaz. a 2015.nyári számban nekem -sok más mellett- nagyon tetszett a Horgas Eszterrel készült interjú, F.Nagy Ágnes munkája. Azért ragadta meg a figyelmemet, mert aki csinálta már, az tudja: nagyon nehéz interjút készíteni zenészekkel. Nehéz úgy irányítani a beszélgetést, hogy a zene-szakmai és az emberi oldal egyaránt megjelenjen, ugyanakkor ne bulvárosodjon el az írás. F. Nagy Ágnes ezt tökéletesen megoldotta. Szó esik Horgas Eszter szakmai tervéről éppúgy, mint a családról, gyerekek pályaválasztásáról. Az egészt interjú nagyon arányos, kiegyensúlyzott, olyan, mint Horgas Eszter. Mert az interjúalany személyisége mindig átjön. Pontosabban: nem mindig. Csak akkor, ha az újságíró tehetséges. És utólag is gratulálok a 25.CD-hez! xxxxxxxxxxxxxx Ha könyvet is szeretsz olvasni, márpedig miért ne szeretnél: könyv-ajanlo.blogspot.com

A Pannon Tükör Zalaegerszegen megjelenő kulturális folyóirat. A 2012/1. szám közli Simek Valéria: kezet nyújtanak c. versét. A vers, az én olvasatomban ( ami természetesen lehet hibás) arról, szól, hogy az idő az emberi élet szerves része, az idő folytonos múlásától az ember megnyugszik, megpihen, az eltelő évek ritmusa valami békességet hoz az ember életébe. Nagyon szép vers, okos, mértéktartó, az idő antropomorf ábrázolása pedig igencsak ritka dolog- ha nem éppen újdonság- a magyar költészetben.

A Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat 2018/1. száma nagyon tanulságos cikket közöl Ápriliy Lajosról, melyben megmutatkozik a költő-pedagógusnak a korban szokatlan embersége, mély humanizmusa. 1939-et írunk, és sötét viharfelhők gyülekeznek a magyarországi zsidóság feje fölött. A történelem minden eddiginél gonoszabb támadást készít elő ellenük, melyhez sajnos az aktuális magyar politikai vezetés nemcsak asszisztál, de lelkesen tapsol. Ebben a helyzetben Ápriliy ( akkor még Jékely) Lajos iskolaigazgató levélben arra kéri Debrecnben, az Egyetemen tanító ismerősét, segítsen abban, hogy egy Rotter Emilia nevű zsidó lányt oda felvegyenek. Ez a levél abban a történelmi szituációban igencsak jelenetős politikai kiállás. Nem sűrűn fordult elő, hogy zsidó hallgatók érdekében mozdultak volna meg tanáraik. Sőt...Nagyszerű, felemelő tudni, hogy volt egy ember, aki szembeszállt a Gonosszal. Itt a folyóirat linkje: www.multesjovo.hu

A Magyar Napló a Magyar Írószövetség folyóirata, megjelenik havonta. A 2018.májusi számban olvashatjuk Babics Imre: Kormányos c. versét. A költemény nem más, mint a közeledő öregség szorítását kikerülő ember apoteózisa. Az embernek feladata van, még akkor is, ha már " fehér borosta" lepi el arcát- s ha olykor-olykor megtörténik, hogy a halálra gondol, akkor is mennie kell tovább. Amíg csak él. Azért tartom színvonalasnak Babics Imre versét, mert óvatosan merész. Megtartja a hagyományos magyaros dalformát, ugyanakkor meglehetősen drasztikusan láttat, ábrázol. Az Én-t " Moslék hullámverése"-ként definiálja- anti- biblikus metafora. Szóval, jó vers, igazi kulturális élmény. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Ide is... konyv-ajanlo.blogspot.com

A Tiszatáj Magyarország egyik vezető kulturális folyóirata, az elmúlt negyven évben semmit sem változott. Modern irodalmat közöl, a modern szónak abban az értelmében, miszerint: avantgarde, kísérleti. Az persze jó kérdés, hogy manapság hányan olvasnak ilyesmit, mindenesetre amíg elegen, addig a Tiszatájnak is van létjogosultsága. A 2018.februári számban például egy gyönyörű verset találunk, Báger Gusztáv tollából. A pók valóban olyan, mint egy klasszikus értelemben vett jó vers: rövid, tömör, és bekacsint egy világba. Sajnos, ez a tömörség nem mindegyik alkotóra jellemző, Horváth Benji Konteo Rodeó című költeménye néhány soros " bevezető után az érthetetlenségig bonyolódik. Erre mondják: könnyebb a bonyolultból elvenni, mint a semmihez hozzáadni. Horváth Benji még nagyon fiatal, az elkövetkező években az a feladata, hogy egyszerűsítse, letisztítsa magát, akkor talán megszeretik az Olvasók is. Kertész Imre változatlanul népszerű, s nemcsak itthon. Ezúttal Franciaországban jelen

A Hitel című kulturális folyóirat szívesen foglalkozik az országot érintő társadalmi-politikai kérdésekkel is. A 2007.januári számban olvashatjuk pl. Szőllősi Zoltán versét: Puskás Ferenc ravatalánál Írásokat a Bethlen Gábor Alapítvány díjazottjairól, többek között a háromszék című, Romániában megjelenő napilapról Gál Sándor: A szimbólejum című egyfelvonásos drámáját Tornai József költeményeit, melyekkel Nagy lászlóra emlékezik Esszét Simone Weil és a hatalom viszonyáról Banner Zoltán írását a székely festőiskoláról Szabédi Lászlónak, a Bolyai Tudományegyetem egykori rektorának tragédiáját A legjobban sikerült írás véleményem szerint Tőkéczki Lászlónak a magyarországi lumpen elitről írott tanulmánya. Tőkéczki szerint Magyarországot évtizedek óta hatalmában tartja egy illegitim, erkölcstelen politikai elit. Érdemes elolvasni...