Írott és elektronikus média régen és ma

 A Földgömb folyóirat 2021.november-decemberi számában olvashatjuk Nagy Éva Johanna:Lanzarote. tüzes, szeles, emberi című, gazdagon és igényesen illusztrált írását a népszerű és egzotikus nyaralóhelyről ( Lanzarote a Kanári-szigetek egyike, Spanyolországhoz tartozik).  Nekem, mint röghöz kötött közép-európainak, két dolog volt furcsa. Egyik a meglehetősen furcsa holdbélinek is nevezhető természeti formák, másik dolog pedig a szőlőművelés.  Mifelénk a szőlőt nagy, hosszú tőkesorokban nevelik. Lanzarote szigetén pedig minden tőke egymagában áll, körülvéve egy körkörösen elrendezett talajjal. Ott úgy nevelik a szőlőt, mint nálunk a gyümölcsfákat. Nyilván közrejátszik ebben a tengerszint feletti magasság, valamint a vulkanikus talaj. Nagyon érdekes, szép. Lehet, hogy jövőre elutazom oda. 

 Johann Wolfgang Goethét az európai irodalom talán legnagyobb alakjának tartjuk ( Shakespreare és Szophoklész mellett), mégis, valahogy nehezen sikerül őt igazán "vegészben" értelmezni. Egyesek parókás udvari lakájnak mutatják be, aki verseivel,drámáival folyton csak hatalmasokat szolgált, mások nőbolond értelmiségi lovagocskának ábrázolják. Valahogy az emberi arcát eddig sehogysem kapta meg az utókortól.  Az Alföld irodalmi folyóirat 2000/3. számában olvasom Tábor Ádám: A goethenyár című versét. Ebben a költő egy teljesen újfajta Goethe-értelmezést kínál nekünk, Olvasóknak. Goethe ebben a beállításban panteista romantikus. És ezt a romantikus, természetszerető lelkületet a költő, Tábor Ádám is átveszi. Ez az ő sajátos, egyedi és megismételhetetlen Goethe-élménye. Akik érdeklődnek a német irodalom, vagy a 18-19. századi európi irodalom iránt, azoknak feltétlen ajánljuk olvasásra a verset, akik pedig más irodalmi érdeklődéssel bírnak, azoknak meg azért, mert a vers jó.  Amúgy

 Dobrudzsa Románia területén található, a Duna és a Fekete-tenger által határolt terület. Van ugyan szomorú történelmi múltja, de itt most nem erről szeretnék beszélni, hanem ennek az Európában egyedülálló vidéknek elképesztő természeti szépségeiről. Az Erdélyi Gyopár című turisztikai folyóirat 2005/6. számában jelent meg egy nagyon jó cikk, Madarak az őszi Dobrudzsában címmel, szerzője Szabó D. Zoltán illetve a fotós Jakob Augustin. Remekül megfigyelhetők Dobrudzsában a madarak élőhelyei, táplálkozásuk, viselkedésük. Nagyon fajgazdag vidék ez, a cikk az alábbi madárfajokról tesz említést: - vörösfarkú egerészölyv - békászó sas - kígyászölyv, - fekete és fehér gólya - héja - kékes rétihéja - búbos vöcsök - kuvik - búbos pacsirta - rózsás gödésny - füstifecske - ugartyúk - borzas gödény - fenyérfutó - havasi partfutó Nem akármilyen biodiverzitás. Ajánlom a cikket mindenkinek, aki valamilyen formában madarakkal foglalkozik. Feltétlenül el kell ide látogatnia! A cikk pedig, még egyszer mo

 Olvasom Villányi László:A por színei című csodalatosan szép versét az Alföld folyóirat 2012/3. számában,s eszembe jut az,amit a drága Nagy László válaszolt egyszer egy olvasói levélre:nem kezdhetjük a költészetet az ábécénél. Nem,a költészet,benne a tájleíró vers(vagy tájkóltészet,kinek hogy tetszik) is változik. Villányi László versében például nem konkrét tájjal,hanem metaforikus táj-elemekkel,természeti jelenségekkel,állatokkal találkozunk. Nem is maga a táj az érdekes,hanem az embernek a természethez,az archaikushoz,a porhoz,a homokhoz,a sárhoz való viszonya. A gyerek,aki átbiciklizik a sáron.Táj és teremtés,természet és visszatérés az ősihez.  Mostantól kezdve,ha sarat látok,ha a vihar homokot fúj felém-eszembe jut egy vers...

 Méghozzá a Szonett-a tóban tükröződve című Somlyó György-versről van szó,mely az Új Írás c.folyóirat 1978/6.számában jelent meg. Már Arisztotelész óta tudjuk,hogy a műalkotás egyfajta visszatükrözése a valóságnak. Mégis,kevesen foglalkoztak azzal a problémával:hogyan hat az alkotóművészre az,ha valami visszatükrözi őt?Milyen lélektani változásokat idéz elő,ha valaki azzal keresi a kenyerét,hogy visszatükröz? Somlyó György válasza erre a kérdésre pozitív,ő láthatólag élvezi ezt a valóság-imitátori tevékenységet,élvezi azt,hogy ír a napsugárról,a víztükörről,a törött nádszálakról,a köveket bevonó zöld moszatokról. Az,hogy szerkeszthet,hogy valóság-elemekből szonettet állíthat össze,külön is inspirálja.  Nem minden író,költő élvezte ezt ennyire. Valahol ez (is) az irodalom tragédiája.

 Ratkó József:Üzenek lovat című verse 1978-ban jelent meg az Életünk című folyóirat 1978/2.számában. Nem aratott túlzottan nagy feltűnést,pedig eléggé egyedi motívumokkal találkozhatunk a műben. Csakhogy a korabeli hatalom-a Kádár-korszak és az aczéli három T kultúrpolitika-sem Ratkó Józsefet,sem emberundort és depressziót kifejező verseit nem kedvelte különösebben,bár tehetségét elismerték. Ratkó a "tűrt" kategóriába tartozott. A vers első része a világtól és az emberektől való undornak kifejezése. Már-már szürreális mértékben támadja a világ a lírai ént:az emberek szeme beleesik a költő levesébe,a verseit darabokra tépik,folytonos hazudozást várnak el tőle,a vers "homlokát malom alá törik". A társadalom és különösen a hatalom nem fogadja be a lírai ént. Ezért nem marad más választás,mint a természet őszinteségébe,szépségébe menekülni-azért jön a ló,hogy a költőt elvigye a legközelebbi fűszálig. A természet lesz a költő menedéke.  Jómagam Ratkó József egyik legjobb

Hihetetlen, mi minden furcsaságot produkál az állatvilág. A Pusztadoktor Magazin 2022.június 3-i számának 3. oldalán rövid kis hírt olvashatunk egy kabasólyomról, akit állatkórházba szállítottak, mert neurológiai sokkot kapott. Az erős behatás ( véleményem szerint áramütés lehetett) következtében a sólyom úgy viselkedett, mint egy denevér: fejjel lefelé lógott a fáról. Így nem lehetett visszaengedni a természetbe. Egy hónap kellett, míg az orvosok nagy nehezen rendbehozták a furcsán viselkedő madarat.  De legalább rendbehozták.Vannak olyan, nem emberi módon viselkedő emberek, akiket soha nem lehet helyrehozni. Társadalmunk denevérei. Csak nehogy megsértődjenek a denevérek.  

 Ha Magyarországon azt a kifejezést halljuk:erdei ház,akkor valami kis,egy-két helyiséggel büszkélkedő nyaralóra gondolunk,ahová hétvégenként-vagy inkább havonta-kijárnak a tulajék. A berendezés pedig áll kopott szőnyegekből,utolsókat rúgó tévéből,meg rozoga asztalból. A holland belsőépítész,Eleonora Nieuwenhazen,új értelmet adott az "erdei ház"kifejezésnek. Északi-tengerhez közeli otthonukat-mert kint is laknak-meseszépen építtette fel és rendezte be. Modern és természetközeli. Ami a médiát illeti:a H.O.M.E designmagazin 2019.szeptember-októberi számának 32.skk.oldalain látunk csodaszép fotókat az épületről. Két szín dominál:a fa természetes szürkésbarnája és a zöld. Zöld a szőnyeg,amolyan mese-motívumokkal díszített. A zöld minden árnyalatában játszanak a fürdőszobacsempék. Van egy egészablakos helyiség a lakásban,a fotóról nem derül ki,melyik ez,de az a burjánzó bujazöld,amit ez az ablak mutat,a bokrok,fák elképesztő színorgiája,egyetlen fő színből,az azt kell mondjam:leny

 Ha megvizsgáljuk baráti kórünket,rájövünk,hogy a legtöbben hasonló életkorú emberekkel barátkozunk. Iskolatársak,haverok az edzésről vagy éppen a baba-mama tornáról,az íjász-szakkörből vagy a természetjáró ifjúsági klubból:mind-mind hasonló korúak. Mi hoz össze egy barátságot? Közös sors,közös élmények,azonos tapasztalatok. S ezek általában hasonló korú emberekkel történnek meg. A Reader's Digest magazin magyar nyelvű Válogatásának 1997.augusztusi számában olvashatjuk Michael Welzenbach:Barátság az erdő mélyén című,kiváló,irodalmi értékű írását. A rendkívül szép igaz történetben egy kisfiú,akinek szülei gyakran költözködnek,ezért nem tud tartós barátságokat kialakítani,ez a kisfiú egy szép napon az erdőben sétál,összeütközik egy idős hölggyel. A nemrégibeb megözvegyült néni és a kisfiú aztán barátok lesznek. Az asszony mindent megmutat a srácnak amit az erdőről tudni kell. Megismerteti őt a rovarokkal,a virágokkal,a változatos hangon éneklő madarakkal,rengeteg könyvet ad neki kölc

 A Reader's Digest magazin 1998.augusztusi számának 71.oldalán olvasható egy táblázat. Összegyűjtötték a legfontosabb növények rekordterméseit. A világ legnagyobb hagymája 1994-ben termett Ansruther,Fife-ban,Skóciában. A hagyma tömege 5,55 kilogramm.  Mégegyszer mondom:egyetlen fej hagymáról van szó. Kizárt dolognak tartom,hogy egy ekkora mutáns növény magától jöjjön létre. Az ilyen rekordtermésekért anno fizettek is. Ha valaki rászánt pár évet,simán ki tudott tenyészteni egy óriást. Persze,lehet,hogy tényleg a természet incselkedett kicsit. Akkor viszont le a kalappal a termesztő előtt.