Írott és elektronikus média régen és ma

 A labdarúgó Európa-bajnokságon sorra esnek ki a nagycsapatok. A Cristiano Ronaldoval és még számtalan kitűnőséggel felálló portugálokat a ma már nagycsapatnak számító Belgium ejtette ki. A meglehetősen középszerű játékot produkáló Hollandia viszont a nemzetközi elitbe nem tartozó Csehország ellenében verzett el. Svájc pedig tizenegyesekkel ejtette ki a Griezmannal,Mpabbéval és Benzemával felálló Franciaországot.A váratlan kiesések kapcsán pedig gyakran olvashatjuk,hogy a "média leszedte a keresztvizet"a játékosokról,de legfőképp a kiesett csapatok szövetségi kapitányairól,gondoljunk itt a holland Frank de Boor-ra.  Vajon jogos a média kritikája?Részben persze igen,hiszen top klasszis futballistától minden körülmények között elvárható,hogy komolyan vegye az éppen aktuális ellenfelet és jól játsszon. A topcsapat kapitányától pedig elvárható,hogy épkézláb taktikát találjon ki.Van azonban egy tényező,amit a topcsapatok bírálói nem,vagy csak ritkán vesznek figyelembe. A jelenlegi

 A magyar labdarúgó-válogatott elképesztő bravúrt vitt véghez. Döntetlent játszott Franciaországgal és Németországgal is. Hat percen múlt,hogy továbbjusson az EB legnehezebb csoportjából. A bánat és a felemelő öröm perceit hozták el a szívekbe,amit nagyon köszönünk. Marco Rossi tehetséges és szimpatikus csapatot állított össze. Kérdés:hogyan tovább? Mert az,hogy ezek a játékosok visszamenjenek ugyanabba a klubba edzeni,ahol az EB előtt játszottak,az nem opció. Ezeknek a játékosoknak fejlődniük kell. Ez pedig csak úgy lehetséges,ha topcsapatokba kerülnek. Chelsea,Internazionale,Real Madrid,Bayern München,ilyenekre gondolok. Mert azok a hat percek,azok abból adódtak,hogy az ellenfelek játékosai nagyon kemény bajnokságokban edződtek,a mieink közūl pedig nem mindenki. De még a bajnokságon belül sem mindegy,melyik csapatnál. A Bristol City nem ugyanaz,mint a Chelsea,a Feeiburg nem ugyanaz,mint a Bayern München. Ezt mindenki tudja,legfeljebb csak nehezen ismerjük be. Topcsapatok menedzserei,