Írott és elektronikus média régen és ma

A belga La foi et le temps katolikus folyóirat egyik számát ama nemes témának szentelte, mit tehet a katolikus egyház a szellemi és testi fogyatékosok gondozásáért, társadalomba történő beillesztésükért. Ebben a folyóiratban jelent meg az amúgy is sokszor hajmeresztő katolikus média egyik legelképesztőbb produktuma: Az oltárszentség és a szellemi fogyatékosok című cikk. Bocsánat: tanulmány!!! Részlet az írásműből: " Ahogy ez a tizenhat éves gyermeki lény megindul az oltár felé, Isten tisztító munkát indít el az elméjében. Nyála már nem folyik annyira, szeme,mely korábban lefelé nézett, kifejezéstelenül, hirtelen megtelik élettel...". Ha megengeded, Kedves Látogató, én ezt nem folytatnám, nem elemzem, nem szemlézem. Megpróbálom a vérnyomásomat visszaállítani normálisra, aztán nézek valami elfogadhatóbb médiaterméket. Aki ezt a cikket írta, annak a normális elmeállapotát illetőleg vannak kétségeim.  Neki lenne szüksége egy jó nagy oltáriszentségre. xxxxxxxxxxxx

Ady Endre legnagyobb tragédiája, hogy nem volt jó ember. a költői zseni mellé nem társult kellő empátia, társadalomérzék. A géniusz elvérzett az élet útvesztőiben. Jól mutatja ezt a Budapesti Naplóban 1907.szeptember 20-én kelt cikke is. Ady ebben az írásában egy papot dicsőít, aki szembefordult saját egyházával. Állítólag Törökszentmiklóson szolgált ( ezzel Ady leleplezi az illetőt, hiszen nem valószínű, hogy 1907-ben sok pap szolgált volna  Törökszentmiklóson), követelte, hogy osszák fel a katolikus egyház földbirtokait. Az igaz, hogy ebben az időben a katolikus egyháznak irtózatos méretű birtokai voltak, de ez az egész nem a földosztásról szól. Ez az 1907-es cikk a magyar kultúrharc egyik első megnyilvánulása. Ady és idealista szabadkőműves köre szekularizálni akarta a magyar társadalmat. Eltörölni a szakrális értékeket, egy felvilágosodáson alapuló ideológiát általános érvényre emelni. Sajnos, a Budapesti Napló teret engedett ennek az eszmeiségnek. Mindezen túl: a cikk hangvéte

Bibel und Liturgie, azaz: Biblia és liturgia. Ausztriában megjelenő katolikus keresztény folyóirat. Az 1979/1. számban olvashatjuk Norbert Höslinger ágostonrendi kanonok írását, aki erőteljesen kritizálja a korban érvényben lévő gyülekezeti gyakorlatot. Szerinte a plébánosok programja túlzsúfolt, a hívők sok esetebn nem a hittel, hanem közösségi ügyekkel foglalkoznak, a papok sok esetben fegyelmezetlenek, és általában: az egyházi rendnek, a gyónáson kívül, nincs személyes kapcsolata a hívekkel. Höslinger nem túl optimista a jelent illetően. Pedig- mint írja-. az egyház élete voltaképen a plébániákon zajlik. Itt kellene a katolikus egyháznak megerősödnie. Azt azonban Höslinger atya sem tudja, hogyan. Recept nincs, mint ahogy a történelmi egyházak esetében annyi minden más problémára nem találtak gyógymódot. Ezért aztán a történelmi egyházak, de különösen a katolikusok, jelentős pozíciókat vesztettek. Üres a templom. Hogy ebből hogyan lesz kiút a 21. században? Hát, azt nem nekem ke