Írott és elektronikus média régen és ma

 Komlós János a kommunista diktatúra (huszadik század második fele, Rákosi- majd Kádár-korszak) egyik kegyeltje volt. Kiváló szellemi képességű, de erkölcsileg kifogásolható ember volt.1945 után ÁVH-s tisztként dolgozott, majd a kultúraés a média területén tevékenykedett, az akkoriban születő Magyar Televízióban rengeteget láthatták a nézők. Komlós megalapította a Mikroszkóp Színpadot, ahol is szigorú cenzúra mellett kabaréműsorokkal szórakoztatták a nézőket ( igaz, hozzátehetjük, legendás művészek léptek fel ezekben a szórakoztató előadásokban, akik annyira jól játszottak, hogy a nézőnek eszébe sem jutott, hogy ő most milyen politikai konstelláció részese).A sok poén és a jó színészi játék elfedte a lényeget... Az origo.hu háromrészes cikket közöl Komlós Jánosról, a huszadik századi Magyarország jellegzetes, mindenki által ismert alakjáról. Főleg történelem valamint média-és színháztörténet iránt érdeklődő fiataloknak ajánlom a cikket, de idősebbek is nyugodt szívvel elolvashatják- h

 Az origo.hu portálon,hazánk egyik legnépszerűbb médiatermékén olvashatjuk Sztankay Ádám:Akit a nyilasok és a kommunisták is leparancsoltak a színpadról című írását. A magyar színháztörténelem egyik legnagyobb alakjáról,Timár Józsefről szól ez az írás. Árvaság,tehetséges ifjúként már nagy feladatok,szerelmek,aztán törések. Ital miatt,politika miatt. A németek,nyilasok és a kommunisták is utálták. Látta Rajk Lászlót megkínozva. Kirúgták a Nemzetiből,esztergályosként dolgozott. Aztán a rákosizmus gyengülésével újra visszatérhetett.Hogy aztán a visszatérés ismét emlékezetes,és halálosan tragikus legyen.Az ügynök halálát játszotta,mikor már haldoklott. Sztankay Ádám bemutatja nekünk mind a színészt,mind a magánembert.  Elképesztően jó írás egy elképesztő emberről. 

A színháztörténet nem túlzottan hálás tudomány, ugyanis a világ legkomplexebb művészetéről, a színházról kell beszélni- pusztán szóban vagy írásban. A 3 Havi Szemle 2016.szeptemberi számában Piroska Katalin remekül megoldotta ezt az igen nehéz feladatot. A 19.századi magyar színház alakjai markánsan, karakterisztikusan jelennek meg, szinte életre kel Paulay Ede, Krecsányi Ignác, a korabeli közönség, a kritikusok. Az ember szinte maga előtt látja, hallja, amint Arad közönsége tapsol vagy fanyalog- utóbbit például a felszínes Lucifer-játékon. Az is érdekes, hogy polgári társadalom lévén, a színház fontos ügy volt....A cikket olvasva, fókuszál a tekintetünk: Az ember tragédiája országos bemutatójától ( Madách nem gondolta volna, hogy bemutatják a művét)  eljut az aradi bemutató kulisszatitkaiig. Piroska Katalin egy remek folyóiratban publikált egy remek cikket. Hajra, még többet! Érdekes, hogy nem találom a 3 Havi Szemle internetes oldalát. Remélem, a Kedves Látogató nagyobb szerencs