Kutyás történet, avagy az antropomorfozálás csapdája
A huszadik században sajátos irodalmi műfajjá nőtte ki magát a kutyás történet, s ez a tendecia folytatódik a 21.században is. Az emerek szívesen olvasnak kutyákról, macskákról. ilyen a természetünk. A Ligt irodalmi és ökológiai folyóirat 1997/6. számában olvashatunk egy kitűnő kutyás történetet Vidor Miklós tollából, címe:Titus- változó perspektívából. Voltaképpen megismerjük azt a történetet, ahogyan a gazdi és kutya egymásra talált. Van itt bujkálás a gyomok között, autó általi gázolás, meg minden, amit a kutyás gazdik átélnek. Jó kis novella ez ( pontosabban, a folyóirat meghatározsa szerint: képaláírás). engem leginkább az antropomorfizálás zavar. Vior úgy beszél a kutyáról, mint egy emberről. Pedig nem, ezt nem szabad. A kutya állat, az ember legjobb barátja. De nem több. Amúgy a novella kitűnő, rendkívül személyes.