Írott és elektronikus média régen és ma

 Merthogy elkobozhatják a hatóságok,sőt,még pénzbüntetéssel is sújthatnak. A HVG hetilap 2023.június 29-i számában olvashatjuk Matalin Dóra:Vízben oldódik című cikkét. Ebből a megdöbbentő írásból kiderül,hogy bizonyos naptejek bizonyos összetevői károsíthatják a tengeri élővilágot,főképpen az amúgy is sok veszélynek kitett korallzátonyokat.Ezért aztán bizonyos államok hatóságai elkobozzák ezeket a naptejeket-a cikkben Palauról és Hawairól esik szó-,és még jól meg is büntetik a gyanútlan turistát.Úgyhogy vigyázz,ha nyaralni mégy! Értem,hogy aggódnak a tenger élővilágáért,ez az aggodalom jogos. De az egyszeri turista honnan a búsból tudja,hogy mi az az oxibenzon,meg oktinoxát?Nem kötelezhetnek minden turistát arra,hogy végezzen el egy vegyészeti tanfolyamot. Ráadásul különböző országokban különböző a szabályozás. Jelenleg teljes a káosz abban a vonatkozásban,hogy mely összetevők károsítják a trópusi tengereket és melyek nem. És hogy teljes legyen a zűrzavar:a HVG cikke szerint az "ö

 A csomagolás a gazdasági élet egyik legfontosabb ágazata, hiszen minden más ágazatot érint. Az ÖKO ( Ökológia,Környezetgazdálkodás, Társadalom) folyóirat 1995/3. számában olvashatjuk Kossa Judit:A csomagolóanyagok használatának jogi szabályozása az Európai Unióban és hatásuk a magyar termékdj törvényre című tanulmányát, amelyből egyfajta kis európai csomagolástörténeti áttekintést kapunk.  A rendkívül átfogó írás felvázolja az európai csomagolóanyag-kérdést, különösen a környezetvédelem szempontjából. Megtudjuk, milyen erőfeszítéseket tett a német kormányzat a sör és tej egyutas csomagolásának megakadályozására. Képet kapunk arról, hogyan rendelkezett az 1991-ben elfogadott úgynevezett Töpfer-törvény a csomagolóanyagok környezetbarát mivoltáról, a csomagolóanyagok tömegéről, térfogatáról, valamint az azóta már az ökológia egyik kulcsszavává vált újrahasznosításról. De rövid áttekintést kapunk a dán helyzetről ( a dánok jártak legelőrébb a környezetbarát csomagolások elterjedsée terén)

 Az alábbi bejegyzés nem fizikazseniknek szól,inkább azoknak,akik -hozzám hasonlóan-lelkes és kevésbé lelkes amatőrként érdeklődnek a természettudományok iránt. Az ÖKO folyóirat 1994/3. számában olvashatjuk Balthazár Zsolt:Tönkrement világítótestek hulladékgazdálkodási szemmel című írását(48-54.oldal).Ezen tanulmány bevezetőjében kapunk választ arra a kérdésre,miért hívjuk izzónak a villanykörtét. A válasz pofonegyszerű:azért,mert energiatermelés közben hőt termel,azaz "izzik". A másik típusú világítótestben gázok termelik a hőt,ilyen pl. a neoncső. Mekkora hőt is termel az izzó?A cikk szerint az izzásban lévő szál hőmérséklete az 1000°Celsiust is meghaladhatja,legalábbid a hagyományos,nem energiatakarékos izzók esetében. Namármost,feltehető a kérdés,hogy a magyar lakosság hány százaléka van azzal tisztában,mi a különbség a gázkisüléses és a hőtermeléses fényforrások között?Szerintem kevés. Az iskolai természettudományos oktatás úgy múlik el fejünk felett,mint hópihe a tavasz

Korunk talán legfontosabb gazdasági kérdése- nemcsak az orosz-ukrán válság miatt- az energiagazdálkodás, az energetika.Bizonytalaná váltak a beszerzési források, óriási vita folyik a médiában is a fosszilis energihordozókról, az atomenergiáról, a megújuló energiáról.  Érdemes talán tájékozódni afelől, hogyan vélekedtek ezekről a kérdésekről a nem is olyan távoli múltban. Az ÖKO folyóirat 1993/3.számának 19-30.oldalán olvashatjuk Dr.Pozsonyi László: Az energiahatékonyság és a környezeti állapot összefüggése az önkormányzatokban című tanulmányát.  Az igen korszerű, objektív szemléletű tanulmány legfontosabb gondolatai a következők: - Csökkenteni kell a fosszilis energiahordozók arányát - A " kemény" energiákat ki kell váltani "puhább" energiafajtákkal - Új technológiai módszereket kell bevezetni az energiatermelésben - Csökkenteni kell a felesleges fogyasztást ( támogatni kell pl. a lakások hőszigetelését) - Hatékonyabban kell felhasználni az energiát Szerző ismerteti

 A 21.századra kulcskérdéssé vált a megfelelő ivóvíz biztosítása. A Föld lakosságának egyharmada nem jut tiszta ivóvízhez. Magyarországon mindig is kulcskérdésnek tekintették az ivóvíz mennyiségét és milyenségét, mégis, még a 20.század végén is akadtak alapvető minőségi problémák a magyar ivóvízkészletekkel.  Az ÖKO folyóirat 2000/1-2. számában olvashatjuk Horváth Lászlóné:A víziközmű-szolgáltatás jelene és jövője című tanulmányát, ebben pedig találunk olyan táblázatokat, melyek vérfagyasztó adatokat tartalmaznak. A 60. oldalon olvashatjuk, hogy 1998-ban Bács-Kiskun megyében 46, Békés megyében 60 településen extrém magas arzéntartalmú vizet fogyasztottak. S aki azt hinné, hogy ez csak a keleti-déli periféria problémája volt, annak kiábrándításképpen elmondom, hogy Pest megyében is akadt 16 település, ahol nagyon magas volt az arzéntartalom. Még Pest megyében is 61000 lakos fogyasztott arzéntartalmú vizet. Nitrogénvegyületek terén sem volt sokkal jobb a helyzet, EU-s kritériumok szerint

 Az ÖKO című folyóirat ( alcím:ökológia-környezetgazdálkodás-társadalom) 2000.3-4.számának 27-47.ooldalán olvashatjuk Dr.Kerek Zoltán: Vidékfejlesztés, pénzügyi feltételek című tanulmányát, melyben Szerző komplex szemlélettel elemzi a magyar vidék helyzetét. Nagyon kevés hasonlóan magas színvonalú és mélységű tanulmányt olvastam eddig, biztos vagyok benne, hogy közgazdászok, agrárszekemberek,gazdaságtörténészek számára igen hasznos lehet e tanulmány. Szerző felvázolja Magyarország településszerkezetét, ismerteti a magyar mezőgazdaság pénzügyi kondícióit ( pl. kisgazdaságok jövedelmezősége, hektáronként megtermelt érték, stb.) egyéb elönyős és hátrányos oldalait, leírja, mire lehetne fordítani az EU-tól, különböző programok keretében kapott támogatásokat. Nagyon objektív, nagyon tárgyilagos. pl. amikor a magyar mezőgazdaság előnyös és hátrányos tulajdonságairól ír, 11 erősséget és 10 gyengeséget sorol fel. Erősségek között említi a földrajzi elhelyezkedést, a kedvező klímát, az öntözhet