Ferencz Imre verse tudatosítja,hogy minden életanyag felhalmozódik
A Székelyföld folyóirat 2010.júliusi számában olvashatjuk Ferencz Imre:Nem múlik el semmi c.,kitűnő versét. A költemény egyetlen 14 sorból álló,szonettet imitáló,ámde rímtelen vers. Mondanivalója pedig az,hogy bármit teszünk,mondunk,bárminek örülünk vagy szomorkodunk,az valahol nyilván van tartva, bekerül -ahogy a költő fogalmaz-az archívumba,ott megőrződik,mint ahogy a természet jelenségei is megőrződnek,"minden megmarad". Minden életanyag felhalmozódik. Az utolsó három sor pedig arról szól,hogy mi van,ha mégse. Ferencz Imre válasza erre az,hogy ez Isten beavatkozása. Ez az álláspont megegyezik a kereszténység megváltással kapcsolatos tanával. Ha Jézusban újjászületsz,az isteni kegyelem revén megbocsáttatnak bűneid. Érdemes volna továbbgondolni ezt a remek verset. Mert ha nem múlik el semmi,és minden megőriztetik abban a bizonyos archívumban,ami akár a szívünk is lehet,akkor a Megőrző vajon mit kezd a furcsa adat-gyűjteményével. De ez már egy másik költemény témája lehet.